A minap a blog statisztikáit nézegetve tűnt fel, hogy a blogra mutató keresési kulcsszavak között nagy számban szerepel a kis pintyeskönyv kifejezés. Örülök neki, hogy vannak érdeklődők. Ezzel kapcsolatosan csak annyit, hogy dolgozunk rajta, és a jó borhoz és a szép nőkhöz hasonlóan az idő csak jót tesz neki, érleli, szépíti, de azért keresem erősen a módját, hogy minél hamarabb kiadhassuk. Kiadókkal küszködök, válság van, meg krízis, meg a téma is különleges. Előbb-utóbb könyv lesz belőle, az biztos. (A magánkiadástól egyelőre ódzkodom.)

Illusztrációk egy témára

Részlet a könyv természetvédelmi fejezetéből:

"A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv hatálya kiterjed a szerződésben érintett tagállamok területén előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére. Magába foglalja e fajok védelmét, kezelését és ellenőrzését továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban. Mellékleteiben felsorolja azokat a fajokat, melyek védelmében intézkedéseket kell hozni, valamint a vadászható fajokat, illetve tiltott vadászati módszereket. Lehetőség van az irányelv egyes szabályozásaitól eltérni, ám ezt a tagállamok csak meghatározott esetekben tehetik meg.

Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség. E mellékletben a könyvünkben tárgyalt fajok és alfajok közül az erdei pinty egy alfaja (Fringilla coelebs ombriosa), a skót keresztcsőrű (Loxia scotica), valamint a már említett Azori-szigeteki süvöltő (Pyrrhula pyrrhula murina) szerepel. A kanári-szigetekhez tartozó Hierro-szigeten élő erdei pinty alfaj – hasonlóan az Azori-szigeteki süvöltőhöz- védettségi státuszát élőhelyének fokozatos elvesztése indokolja. A mezőgazdasági tevékenységek és a fakitermelés miatt a populáció folyamatos csökkenést mutat, a szigeten fészkelő madarak számát 1000-5000 pár körülire becsülik. Skócia endemikus keresztcsőrűje, a skót keresztcsőrű állománya is drasztikus csökkenést mutatott az elmúlt években. Szakemberek szerint az élőhelyét jelentő fenyvesek állományaiban bekövetkező pusztulás, az erdészeti tevékenységek nem megfelelő alkalmazása, valamint a fenyvesek felújulását akadályozó, túlszaporodott nagyvadállomány tehető felelőssé. A költőpárok számát 300 és 1300 közöttire becsülik a szakemberek."