MUTÁCIÓS CIKKEK 1

Útmutató a papagájfélék mutációihoz

Írta: Dirk Van den Abeele

MUTAVI, Research & Advice Group

Bevezetés (1. rész)

Sokan észrevehettük, hogy az elmúlt években a papagájfélék mutációit vizsgáló kutatások nagy előrelépést tettek. Ennek eredményeként ismereteink jelentősen javultak a különböző mutációk hátteréről és következésképpen számos tévhitet sikerült eloszlatni. Míg a múltban a mutációkat ránézésre kellett megállapítani és a mutációk megértése csak néhány fajból nyert ismeretekre alapult, jelenleg ennél sokkal több információval rendelkezünk.

A MUTAVI, Kutató és Tanácsadó Csoport, jelentős mennyiségű kutatást hajtott végre az elmúlt években. A megszerzett ismereteinket például fel lehet használni a törpepapagájok különböző mutációinak besorolására és elnevezésére. A kutatások eredményeként megalapították Hollandiában az Edelparkieten csoportot (a Psittacula nemzetségbe tartozó fajok mutációival foglalkozó csoport- lektori megjegyzés), akik korrekt módon csoportosították és elnevezték a kis sándorpapagájok mutációit. Vizsgálták a fecskepapagájok ismert mutációit is és pontosan feltárták ezen mutációk hátterét. Jelenleg is van számos folyamatban lévő kutatásunk, például vizsgáljuk a gould amandinák mutációit.

Ezen eredmények elkerülhetetlen következménye, hogy a mutációk nevezéktanát korrigálni kell, és mint az köztudott, minden változtatás bizalmatlanságot, kételyeket és ellenállást eredményez. Ezen kutatások első és legfontosabb célja, hogy a nevezéktan egységesítése után a különböző fajok azonos mutációit ugyanúgy nevezzék. Jelenleg a különböző fajok azonos mutációit eltérően nevezik. Azonban szeretnénk elérni a nevezéktan egységesítését. Ez azt jelenti, hogy például, ha valaki fahéj mutációról beszél, akkor mindenki tudja, hogy olyan mutációról beszél, aminek hatására barna eumelanin termelődik és nemhez kötött öröklődésű.

Az egységes nevezéktan sokkal érthetőbb lenne a fiatal kezdők számára, akik könnyebben tudnák követni a történések mögötti logikát. Természetesen a nevezéktan megváltoztatása sok problémát okoz az idősebb madarászok számára, akik évek óta használják a mutációk megszokott nevét. Nem célunk azonban, hogy rövidtávon száműzzük az amatőr zsargonban használt neveket. Fontos azonban, hogy az emberek felismerjék, hogy az amatőr zsargon mellett létezik egy sokkal alkalmasabb nemzetközi nevezéktan, és próbálják meg használni ezeket az új neveket, amik idővel rögzülnek és helyettesítik a kevésbé megfelelő nevezéktant.

A törpepapagáj tenyésztők már igazolták, hogy ez valóban működik. A törpepapagáj mutációk nevezéktanát az elmúlt években folyamatosan korrigálták, amit a legtöbb tenyésztő pozitívan fogadott. A kis sándorpapagáj tenyésztők a nevezéktan változtatást általában jól fogadták. Azonban, ahogy említettem, mindig vannak tenyésztők, akiknek a legkisebb változtatásokkal is problémáik vannak. Mivel a legtöbb kétség az egyes mutációkkal kapcsolatos hiányos ismeretekből fakad, mindig megfelelő információt biztosítunk a változtatásokról és a mögöttük lévő okokról. Ezért tanulmányozzuk lépésről lépésre a törpepapagájok legtöbb alapmutációját ebben a cikksorozatban.

Honnét származnak a „korrekt nevek”?

Rá kell jönnünk, hogy nincsen hivatalos szervezet, ami elnevezné a mutációkat. Kétségtelen, hogy a papagájfajok közt az első mutációk a hullámos papagájok közt jelentek meg. Mivel azokban az időkben a hullámos papagájok voltak az egyik elsőként és leggyakrabban tartott madarak, kétségtelen, hogy ezek közt a madarak közt jelentkeztek az első színeltérések, mutációk. Ezeket a mutációkat néha véletlenszerűen, vagy a madár megjelenése, színe alapján nevezték el. A legegyszerűbb példa a kék madár elnevezés. Itt nem jelenthetett problémát a név, mivel az elnevezés egyértelműen utal a fenotípusra. A probléma ott kezdődik, amikor nem ilyen könnyű leírni a madár színét, ere példa a fallow elnevezés. Legtöbb esetben amikor egy új fajban jelent meg mutáció, igyekeztek ezt már meglévő mutációkhoz hasonlítani. A problémát az jelentette, ha egy olyan mutáció jelentkezett, ami még nem volt ismert a papagájok közt, vagy a mutációnak más volt a megjelenése a faj eltérő pigmentjei miatt. Ezen esetekben érthető, hogy a látottak alapján nevezték el a mutációt és érthető, hogy történtek hibák.

Tisztázni szeretném, hogy nem hibáztatom azokat a tenyésztőket, szerzőket, akik felelősek egyes nevekért. Ezek az emberek egyértelműen úttörő munkát végeztek, és munkájukat a rendelkezésükre álló limitált lehetőségek használatával voltak kénytelenek elvégezni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ők fektették le azokat az alapokat, melyekre ma építkezhetünk. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években bizonyos kutatási módszerek és a genetikai ismeretek jelentősen fejlődtek, fel kell, hogy ismerjük, hogy a nevezéktan átdolgozása elkerülhetetlen. A nemzetközi kapcsolatok és az információcsere, ami az internet megjelenése óta sokkal egyszerűbb lett, szintén hozzájárultak a fejlődéshez. Azelőtt csak az volt a fontos, hogy egy megfelelő holland névvel nevezzenek el egy mutációt, ma viszont már azonban alapvetővé vált, hogy nemzetközileg elfogadott, egységes nevezéktan alakuljon ki. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy új mutációk is meg fognak jelenni, fel kell ismernünk, hogy most jobban mint bármikor, szükség van arra, hogy létrehozzunk megfelelő alapokat, amit később bővíteni tudunk.

Fontos megjegyezni, hogy mi (MUTAVI) nem találunk ki neveket. De hogyan dolgozunk akkor? Ez igen egyszerű és logikus. A tollazat kutatásokban például az eumelanin mutációkat össze lehet hasonlítani más fajok jól ismert mutációival. Ha azt találjuk, hogy egy bizonyos mutáció a tollak szerkezete és a genotípus (öröklődésmenet és genetikai háttér) alapján megegyezik egy más faj létező mutációjával, akkor a már létező nevet alkalmazzuk erre a mutációra. Ha ugyanarra a mutációra több név is létezik, akkor a legmegfelelőbb név fog elsőbbséget élvezni. Ez a név a feno- és genotípusra kell, hogy utaljon és meg kell, hogy feleljen más papagájok ugyanazon locusában (a kromoszómának az a helye, ahol a mutáció elhelyezkedik) található mutációira is. Ezért például nem ajánlott ország neveket tartalmazó nevet rendelni egy locushoz. Egy egyszerű példa erre a rózsás törpepapagáj dilute mutációja. Ezt a mutációt megjelenésekor Japán sárgának hívták (az országról nevezték el, ahol ez a „sárga” mutáció először megjelent), de ez a mutáció szintén megjelent más pagájokfajoknál is, és ezeknél a fajoknál a mutáció nem Japánban jelent meg először, így a japán sárga név többé már nem volt helyes. Ezért úgy döntöttünk, hogy a mutált locust nevezzük el (ebben a locusban a mutáció minden fajban ugyanazt a változást eredményezi) és ha más fajban megjelenik a mutáció, akkor egyszerűen a mutált locus nevét használjuk.

Ha kiderül, hogy a mutáció még nem ismert a madárvilágban, akkor keressük, hogy tudományos kutatás tanulmányozta-e ezt a fajta pigmentációt és ha igen, akkor milyen nevet használtak. Természetesen ebben az esetben átvesszük ezt a nevet.

Ha egy teljesen új mutációt fedeznek fel, ami nem történik túl gyakran, akkor más szervezetekkel együtt fogunk nevet keresni a mutációnak vagy a mutált locusnak. Például rendszeresen dolgozunk együtt a Terry Martin ausztrál állatorvos által felügyelt Papagáj Genetika Csoporttal, ami egyike a leghitelesebb szervezeteknek. Ennek a csoportnak nemcsak 350 papagáj tenyésztő (a világ minden részéből) tagja, hanem nagyszámú specializálódott tenyésztő is, akik jelentős háttér-információval rendelkeznek. A MUTAVI az új nevek kialakításában csak tanácsadóként vesz részt. Fontos, hogy minden esetben nemzetközileg elfogadott nevet választunk. A különböző szervezetek szakbizottságainak ezután a következő választásai vannak: használhatják a nemzetközi nevet, vagy lefordítják a saját nyelvükre. Azonban a nemzetközi kapcsolatok egyre nagyobb jelentősége miatt a nemzetközi név átvétele lenne a leghasznosabb. Végül is csak alkalmazkodás kérdése, hogy hozzászokjunk az új nevekhez. Azt tapasztaltuk, hogy miután a név kiválasztásra kerül, már nem kérdőjelezik meg, hogy helyes-e. (Például senki nem akarja lefordítani a hotdog nevet.)

Természetesen lehetséges, hogy egy fajban már létezik egy bizonyos mutációra, fenotípusra (megjelenésre) utaló név. Természetesen, ha ez a név már bevésődött, akkor a tenyésztők használhatják ezt a nevet. Azonban standard leírásokban megemlítjük a nemzetközi nevet is. Ha egy idő után megszokják a nemzetközi nevet, akkor már lehetséges lesz átváltani a megfelelőbb, nemzetközileg elfogadott névre. Jó példa erre a türkiz mutáció. Ez a mutáció számos törpepapagáj fajban létezik, de a rózsás törpepapagájnál ezt a mutációt fehérarcúnak hívják a madár megjelenése miatt. Még mindig használjuk ezt a nevet, de a törpepapagájok új standard leírásában a holland név mellett megemlítjük a nemzetközi türkiz elnevezést is.

Hogyan lehet felosztani a mutációkat?

Ahhoz, hogy eldöntsük a mutáció típusát, amivel foglalkozunk, össze kell hasonlítani már létező mutációkkal. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy alcsoportokat hozzunk létre, meg kell határozni ezen alcsoportok kritériumait. Ez az egyetlen mód arra, hogy minden követelménynek megfelelő nevet válasszunk. A legfontosabb természetesen a madár genotípusa és hogy mi történik a mutáció hatására a toll szerkezetével, illetve a pigmentációjával.

Genotípus szerinti osztályozás

Először is a mutációkat csoportokba oszthatjuk a genotípus alapján, más szóval a genetikai háttér vagy az öröklődés menete alapján. Alapvetően mindegyik mutáció egy genetikai hiba. Ezek a mutációk receszív (a vad típussal szemben alárendelt módon) vagy domináns módon jelenhetnek meg.

A kérdés, hogy hol találjuk meg a genetikai kódot. Az egyének minden tulajdonsága a kromoszómákba van kódolva. A kromoszómák a szervezet minden sejtjének a magjában találhatók. Minden sejtmag kétféle kromoszómát tartalmaz: először is minden sejt tartalmaz nemi kromoszómákat, amiket X és Y kromoszómáknak hívunk. Madaraknál a hímnek két X kromoszómája van, míg a tojónak egy X és egy Y kromoszómája. (Tudományos elnevezéssel a hímnek ZZ kromoszómái, míg a tojónak ZW kromoszómái vannak.) A hím két X kromoszómája azonos méretű, azonban a tojók X és Y kromoszómájának mérete jelentősen különbözik. (Ez csak madarakban, lepkékben és hüllőkben van így. Az összes többi élőlényben, így az emberekben is, ez pont fordítva van. A nőstényeknek van két X kromoszómájuk és a hímeknek X és Y kromoszómájuk.) Mivel ez a kromoszómapár különbözik a két nemben, ezeket a kromoszómákat nemi kromoszómáknak nevezzük. Tojókban csak az X kromoszóma aktív, míg az Y kromoszóma inaktív, nem kódol géneket. Ha a mutáció az X kromoszómán van, akkor azt nemhez kötött mutációnak nevezzük. Ha ez a mutáció receszív, akkor nemhez kötött receszívnek, ha domináns, akkor nemhez kötött domináns mutációnak nevezzük.

A többi kromoszómapárt autoszómális vagy testi kromoszómák alkotják. Ezen kromoszómapárok száma fajonként különböző. Ha a mutáció testi kromoszómán található, akkor autoszómális mutációnak nevezzük. Ismét a mutáció lehet receszív vagy domináns.

A kromoszómák egyik építőeleme a DNS. A DNS speciális kódolással tartalmazza a test felépítéséhez szükséges információkat és meghatározza a madár megjelenését (fenotípusát). A kromoszómának azt a helyét, ahol egy bizonyos szín vagy tulajdonság kódolva van, génnek vagy gén locusnak nevezzük. Egy specifikus gén néha többféleképpen mutálódik, ezeket a különbözőféleképpen mutált változatait a génnek alléloknak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy egyetlen locus felelős lehet több különböző mutációért (További részletekért nézze meg a mutációk öröklődésmenetéről szóló cikkemet és a genetika fejezetet. Mindkettő megtalálható a weboldalamon a http://www.agapornis.info címen.).

Tollszerkezet és pigmentáció szerinti osztályozás

Egy másik igen fontos szempont, hogy mi történik a tollazattal, pontosan mi hozza létre a madár színének megváltozását a vadtípushoz képest. Hogy át tudjuk tekinteni ezeket a változásokat, el kell sajátítani az alapismereteket a tollazat felépítéséről és a színek kialakulásáról. Jó tudni, hogy a tollaknak két fő csoportja van: pehelytollak és kontúrtollak. A pehelytollak nem vesznek részt a színek kialakításában. A színezetet a kontúrtollak hozzák létre. Kontúrtollak például az evező- és kormánytollak, szerkezetí típusú tollak (hagyományosan ezeket a tollakat hívjuk magyarul kontúr vagy fedőtollaknak-a lektor megjegyzése) és dísztollak. A kontúrtollak határozzák meg a madár alakját. Egy szárból és a rajta kétoldalt elhelyezkedő zászlókból állnak. A zászlók számos ágból állnak. Az ágakat úgy kell elképzelni, mint egymáshoz ragasztott csövecskéket. Ezeket az oldalágacskák és a rajtuk lévő horgok tartják együtt. Zippzár szerű szerkezetet alkotnak, amik az ágakat együtt tartják. Az ágak mellett az oldalágacskák is részt vesznek a szín kialakításában.

Szerkezeti típusú tollak

A legtöbb papagáj alapszíne zöld. Azonban a tollakban nem található zöld pigment. A zöld alapszínt a jelenlévő pigmentek, a fény és a toll szerkezete együttesen alakítják ki. A színeket elsősorban az ágak alakítják ki, melyekből ha metszeteket készítenénk és mikroszkóp alatt vizsgálnánk, akkor három réteget tudnánk megkülönböztetni. A külső gyűrű a zöld madarakban sárga psittacine-t tartalmaz (Nem karotinoidokat, mint azt gyakran említik cikkekben.) A középső gyűrű a szivacsos zóna, korábban “felhős” zónának hívták. Ez keratinból áll és finom csövek labirintusát tartalmazza, mint egy szivacs. Innét kapta a nevét ez a gyűrű. A belső gyűrű fekete eumelanint és velősejteket tartalmaz. A fekete eumelanin szemcsék a velősejtek körül csoportosulnak, amiket vakuolumoknak is nevezik.

1. kéreg
2. szivacsos zóna
3. vacuolumok (velősejtek)
4. eumelanin

A zöld színt a pigmentek (psittacine és eumelanin) és a tollak szerkezete együttesen alakítják ki.

Ez hogyan működik? Mint ahogy azt mindenki tudja, a “színtelen” fény különböző színű fényhullámokból áll: piros, narancssárga, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya. Továbbá még létezik két szín, melyek láthatatlanok az emberi szem számára: infravörös és ultraibolya. Ezen fényhullámok együttesen alkotják a “színtelen” fényt.

Mi történik a zöld madár esetében? A “fehér” fény megvilágítja az ágakat. Az eumelanin elnyeli a fény egy részét az ágak belső rétegében. Interferencia hatására a szivacsos rétegben kék fény keletkezik. A kék fény, ami a vacuolumokról, mint tükrökről, visszaverődik és keresztülhalad a kérgen, a kérgi sárga pigmenttel együtt kialakítja a zöld színt. Mivel a toll szerkezete hozza létre a kék fényt, ezeket a tollakat szerkezeti típusú tollaknak hívjuk. Az ágak alakja fajonként változó, de legtöbb esetben, kenu alakú vagy ovális. Az ág alakja kevésbé lényeges, azonban fontos, hogy a szerkezeti típusú tollak felépítése azonos minden fajban. A szerkezet hozzájárul a szín kialakulásához.

Dísztollak

Ezen tollakban nincs eumelanin az ágakban. A vacuolumok is kisebbek, így kevesebb fényt vernek vissza és a szivacsos réteg is hiányzik. Mivel hiányzik az eumelanin és a szivacsos réteg, nem képződik, vagy verődik vissza kék fény.

Psittacine

Velő sejtek

Ezek a tollak elsősorban a madarak maszkjában találhatók.

Mindezek a faktorok szerepet játszanak a színek kialakításában. A legegyszerűbb változás ebben a komplex, de leleményes rendszerben más színezetű madarat eredményez. Röviden, a színezet megváltozhat a toll szerkezetének, a psittacine-nek vagy az eumelaninnak a megváltozása miatt.

Osztályozás az eumelanin szintézise vagy az eumelanin mutációjának típusa alapján

Az eumelanin megváltozása miatt létrejövő mutációkat 3 kategóriába tudjuk sorolni: leucizmus, dilutizmus, albinizmus.

Ezek az eltérések a bőr melanocitáiban kezdődnek. A melanocitákra gondolhatunk úgy, mint eumelanin szemcse készítő gyárakra. Normál körülmények közt először egy színtelen mátrix keletkezik. Ezután jut szerephez a tyrozináz enzim. Ez az enzim biztosítja, hogy a színtelen mátrix teljesen fekete eumelanin szemcsévé alakul. Amint ez a folyamat befejeződik, a szintézis utolsó fázisa aktiválódik és a tyrozináz enzim biztosítja, hogy az eumelanin szemcse a tollakba ágyazódjon, ahol szerepet játszik a színek kialakításában.

A leucizmus szót akkor használjuk, ha a melanociták teljesen vagy részben inaktívak és ennek következtében nem képződik eumelanin mátrix. Ezzel szemben albinizmusnak hívjuk, ha a pigment sejt működik, de hiba van a tyrozináz enzim által befolyásolt folyamatokban. Az albinizmusra jellemző, hogy a mutáció befolyásolja a szem, a lábak és a körmök színét. Ha az eumelanin rendben létrejön, de a mutáció a legutolsó lépést az eumelanin tollba épülését befolyásolja, dilute mutációról beszélünk. (Az eumelanin szintéziséről bővebb információk találhatók az eumelaninról és feomelaninról szóló cikkemben.)

Ezen információk ismeretében nekiállhatunk összehasonlítani, csoportosítani és elnevezni a mutációkat. Fontos, hogy mindenki ugyanazokat a kritériumokat használja a mutációk elnevezésénél, egyébként a rendszer használhatatlan lesz.

Az előnye, hogy így mindennek tudományos alapja lesz, amire építkezni tudunk. Azonban észben kell tartanunk, hogy a mutációkról az alapvető információk csak a tenyésztőktől származhatnak. Ők tudják megmondani, hogy a mutáció milyen úton öröklődik, és ők tudják elvégezni a szükséges tesztpárosításokat. A tenyésztőkkel tudjuk egymást segíteni ebben a folyamatban, ami a MUTAVI egyik fontos célja: áthidalni a rést a hobbi és a tudomány közt.

Ebből már rájöhettünk, hogy sokkal több munka folyik a háttérben, mint egyszerűen csak a mutációk elnevezése. Ennek a kategorizálásnak a jelentősége később még nagyobb lesz, ha több új mutáció is megjelenik, mert a szabályok hiánya komoly problémákat okozna.

Lehet, hogy egyelőre nem érzi teljesen egyértelműnek a rendszert, de a továbbiakban cikkenként egy alapmutációt tárgyalunk. Lépésről lépésre haladunk. Remélhetőleg a végére mutáció szakértővé válik.

2. rész

A következő rész egy rövid áttekintése a szempontoknak, amik segítenek a mutáció beazonosításában.

Hogyan öröklődik a mutáció:

Nemhez kötött receszív

Nemhez kötött domináns

Autoszómális receszív

Autoszómális domináns

A dominancia tovább osztható egyes faktorú (SF) és dupla faktorú (DF) dominanciára. További definiciók:

Co-domináns: Mindkét faktor egyenlő, szerepük 50%.

Inkomplett domináns: Különbség van az SF (heterozygota) és a DF (homozygota) közt az SF egyértelműen nem 50%-ért felelős.

Semi-domináns: akkor használt, ha homozygota forma (DF) nem életképes.

Domináns: Ha a faktor jelenléte egyértelmű és nincs különbség a homozygota (DF) és heterozygota (SF) alakok közt.

Mi történik a tollakban:

Ez egy psittacine mutáció?

A tollak szerkezete változott meg?

Az eumelanin változott meg?

Ha ez egy eumelanin mutáció, akkor van még három további kategóriánk:

Leucizmus

Dilutizmus

Albinizmus

Ezeket észben tartva elkezdhetjük vizsgálni az első mutációnkat, a sötét faktort (dark faktor):

Az első információ egy sötét zöld madárról 1887-ből származik. Abban az időben egy kitömött, sötét zöld hullámos papagáj volt kiállítva a British Múzeumban. Ezt a madarat vadon fogták be és nem volt utódja. Egy francia, Mr. Blanchard szaporított először fogságban sötét zöld hullámos papagájt. Abban az időben nem rendelkeztek információval a genetikai háttérről, de az egyetlen logikus dolog az volt, hogy sötét zöldnek hívták a madarat. Négy évvel később ugyanez a tenyésztő két sötét zöld madarat párosított és az eredmény oliv zöld madár lett, amit logikusan oliv zöldnek neveztek el a megjelenése után.

Mostani ismereteink alapján kijelenthetjük, hogy a sötét faktor egy gyakori mutáció a papagájok közt.

Most elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy mi is valójában a sötét faktor. Sokan azt gondolják, hogy ez a sötét pigment (eumelanin) mennyiségének megnövekedése, azonban ez nem így van. A sötét faktor egy inkomplett domináns mutáció, ami a tollak szerkezetének megváltozását eredményezi. A sötét faktor csak a szivacsos réteg vastagságát változtatja meg. Ha a sötét faktor egyszeresen van jelen (SF), akkor sötét zöld madarunk lesz. Ha kétszeresen van jelen (DF), akkor a madarat oliv zöldnek nevezzük. A kromoszómán az allélek mindig párban vannak, így sosem lehet jelen több, mint két faktor. A mutáció domináns módon öröklődik, ezért hordozó sötétzöld, vagy oliv zöld madár nem lehetséges.

Amikor nemzetközi nevet próbáltuk létrehozni, akkor először az angol elnevezéseket, sötét zöld és oliv zöld, akartuk használni, mert úgy gondoltuk, hogy ezeket a neveket használják mindenhol. Azonban vannak olyan szervezetek Amerikában, melyek zöld, közép zöld (a sötét zöld helyett) és sötét zöld (a dupla faktorú, oliv zöld madarak elnevezéseként) neveket használják. Ezen kívül a jade szót is használják az egy faktorú madár leírására. Az szintén probléma volt, hogy kezdő amatőrök számára nehezen érthető, hogy a zöld madarakat miért hívjuk sötét zöld és oliv zöld madaraknak, míg a kék sorozatban égszínkéknek, kobaltkéknek és mályvakék madaraknak.

Egy olyan rendszert kellett kitalálni, ami könnyen érthetően és egyszerűen utal a sötét faktorra és alkalmazható a zöld és a kék madarakra is. 2000 augusztus elsején Clive Hesford (Celtenham, UK) állt elő egy logikus megoldással:

Zöld az alap zöld szín megnevezéseként, világos jelző nélkül.

A sötét faktor jelenlétét sötét megnevezéssel jelöljük, például sötét zöld (D zöld).

A dupla sötét faktor jelenlétét dupla sötét megnevezéssel jelezzük: dupla sötét zöld (DD zöld).

Feltételezhetően a double dark green kifejezés más nyelvekre lefordítása igen furcsán hathat, de szerintünk ezt mint egy fix kifejezést kellene használni, mint ahogy a hotdogot vagy a laptopot sem fordítjuk le. Angolul ez a kifejezés nyelvtanilag teljesen helyes.

Egyszerűen használhatjuk ezt a rendszert a kék madarakra is: kék, sötét kék, dupla sötét kék.

A nemzetközi rövidítés D (az angol dark szó rövidítése és nagybetűvel írjuk, mert a mutáció domináns).

Nincs probléma azzal, hogy más nyelveken használják a világos zöld, sötét zöld és oliv zöld kinevezéseket, de fontos tudni, hogy nemzetközi kommunikációban olyan elnevezéseket kell használni, amit mindenki megért.

Az öröklődési szabályok elég egyszerűek:

Zöld X D zöld

50% zöld

50% D zöld

D zöld X D zöld

25% zöld

50% D zöld

25% DD zöld

Zöld X DD zöld

100% D zöld

D zöld X DD zöld

50% D zöld

50% DD zöld

DD zöld X DD zöld

100% DD zöld

Ha a mutáció nem autoszómális domináns módon öröklődik, akkor nem nevezhetjük sötét faktornak.

Mivel a sötét faktor megváltoztatja a szivacsos zóna vastagságát, a keletkező kék fény más, mint a vadtípusú madarak tollában keletkező kék fény. Emellett a velő eumelaninjának is kissé több hatása van a madár színének kialakítására. Ennek eredményeként kissé sötétebb fény halad keresztül a toll külső zónáján (kéreg), így az optikai hatás sötétzöld lesz. A második sötét faktor jelenléte még tovább vékonyítja a szivacsos réteget, és így tovább fokozza a hatást. Ennek hatására jön létre a DD zöld vagy oliv zöld.

Mivel a mutáció csak a szivacsos állomány vastagságát befolyásolja, és az eumelanin mennyisége nem változik, helytelen azt feltételezni, hogy a sötét faktor befolyásolja a körmök és a lábak színét. Ezen testrészek színét más gének befolyásolják és semmi közük a sötét faktorhoz.

3. rész

Nemzetközi irányelvek

Az elmúlt években számos nemzetközi irányelvet fogadtak el a különböző mutációk nevezéktanával kapcsolatban. Tudnunk kell, hogy a legtöbb irányelvet Dr. Terry Martin papagáj genetika (genetics-psittacine) csoportja alkotta és meg kell jegyeznem, hogy ezeket az irányelveket a saját levelezőlistájuk számára készítették. Soha sem volt szándékuk, hogy szabályokat kezdjenek el készíteni. A tagjaik azonban hamarosan felismerték a rendszer logikáját és elkezdték terjeszteni a rendszert a saját egyesületükben. Ez egy nagyon logikus rendszer, amit lépésről lépésre építettek fel. Sok ötlet és logika csoportosítása az alapja az irányelveknek.

Összefoglalom a fő irányelveket:

• Az SF és DF rövidítések a domináns mutációk esetén jelöli az egyes és a dupla faktort.
• Mivel az ino-nak két típusa van, nevezetesen a nemhez kötött és a receszív ino mutációk, az NSL (non-sex linked) ino nevet használjuk a receszív, és SL (sex linked) ino nevet pedig a nemhez kötött mutációra.
• A nemhez kötött domináns mutációknál SL SF és SL DF rövidítéseket használunk, hogy jelezzük, hogy nemhez kötött (SL) domináns (SF és DF) mutációval van dolgunk.
• Nem használunk külön nevet, ha egy fenotípust két különböző mutáció együttesen hoz létre.
• Keresztezések leírásakor az alap mutációk nevét kötőjellel választjuk el. Például: fahéj-ino vagy opalin-lutino.
• Kombinációkat, melyeket két allél együttesen hoz létre az alap mutációk nevének összefűzésével jelöljük. Például: PasztelIno. Nagybetű jelzi a mutáció nevének kezdetét: Pasztel és Ino.
• Sötét faktor: Legtöbb ország a zöld, sötét zöld és oliv zöld neveket használja, de van néhány kivétel. Egy kezdő számára nehéz lehet megérteni, hogy mályvának nevezik a kék madarat két sötét faktorral. Eredetileg azt hitték, hogy ez egy önálló mutáció pedig csak két sötét faktor és a kék szín kombinációja. Ezért azt javasolták, hogy D vagy DD jelölést kellene használni az alap mutáció neve előtt: zöld, D zöld (sötét zöld), DD zöld (dupla sötét zöld). A fő előnye ennek a rendszernek, hogy használható zöld, kék és bármilyen más alapszínű madarak esetében is.

Kék

A kék szín genetikai jelölése: bl_D⁺ / bl_D⁺

Ha a madár vadtípusú alapszíne zöld, egyik legjellegzetesebb alap mutáció a kék. Ez a mutáció nagyon gyakori a papagájok közt és autoszómális receszív módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy hímek és tojók is lehetnek hordozók.

A kék a psittacine mutációk közé tartozik, mert a madaraknak nincs kék pigmentjük, mint azt már említettük korábbi cikkekben. A kék színt interferencia hozza létre a szivacsos rétegben. Ha a kék fény keresztülhalad a kortexen (kéreg), ami tartalmazza a sárga psittacine-t (zöld tollakban), akkor zöld színt látunk. Ha azonban nincs jelen a sárga psittacine, akkor kék színt látunk.

Azaz ezt a mutációt a tollak psittacine tartalmának teljes hiánya okozza. Azonban a tollak piros színét is psittacine okozza, ez az oka annak, hogy a kék Fisher törpepapagáj piros maszkja fehér lesz a kék sorozatban. Genetikai szemszögből nézve elég nehéz lenne levezetni egyetlen génre a kék szín létrejöttét. Ezt bizonyítja a türkiz (parblue) madarak léte is. Továbbá, a hullámos papagájoknál igazolták (Peter Bergman- Ausztrália), hogy a psittacine termelődése két különböző módon is mutálódhat és ennek ellenére ugyanaz a fenotípus jelenik meg.

Ahhoz, hogy egy madarat valóban kéknek hívhassunk a psittacine-nek teljesen hiányoznia kell a tollakból.

A sötét faktorral kombinálva a következő elnevezéseket használjuk:

Kék (égszínkék)

D kék (kobalt)

DD kék (mályva)

A helyzet akkor válik bonyolulttá, ha a fajnál az alapszín nem zöld, hanem például szürke, mint a nimfáknál. A kék mutáció ebben az esetben is létezik, de itt csak fehér arcot eredményez. Később látni fogjuk, hogy mi a megoldás ebben az esetben.

Parblue

A tiszta kék madarak mellett léteznek türkiz madarak is. Ezen madarak angol neve a parblue a részleges kék színezetből (partial blue) ered. Ebben a mutációban a psittacine mennyiségének részleges csökkenése figyelhető meg. A megmaradt, kisebb mennyiségű psittacine eredményezi az átmeneti színt. Ezek a madarak nem tiszta zöldek, de nem is 100% kékek.

A parblue mutáció a vadtípushoz képest autoszómális receszív módon öröklődik, de mivel a parblue a bl locus allélja, kékkel keresztezve köztes színt eredményez. Így a parblue a kék mutációval szemben co-domináns módon öröklődik.

Parblue X normál =

100% normál / parblue

Normál / parblue X normál / parblue =

25% normál

50% normál X parblue

25% türkiz

parblue X kék =

100% ParblueKék (A konvencióknak megfelelően az azonos locus két mutáns alléljának a keresztezését a két allél nevének összevonásával jelöljük.)

ParblueKék X ParblueKék =

25% kék

50% ParblueKék

25% parblue

Jelenleg két eltérő parblue mutáció ismert. Parblue mutáció létezik hullámos papagájokban (2 féle mutáció), kis sándorpapagájnál (2 féle mutáció), énekes papagájnál, törpepapagájnál (2 féle mutáció), pennant papagájnál, katalin-papagájnál.

Rengeteg különböző nevet adtak ezeknek a parblue mutációknak, annak megfelelően, hogy milyen fajról volt szó: sárga arcú, fehér arcú, pasztel kék, tenger kék, tenger zöld, aqua

Lehetséges, hogy idővel újabb parblue mutációk fognak megjelenni. Sőt az is lehetséges, hogy már most is léteznek, csak nem realizáltuk még. Az első probléma, hogy ezek a mutációk ugyanannak a locusnak különböző alléljai, így nehéz eldönteni, hogy hol vannak a határok. A másik probléma, hogy a MUTAVI keretein belül nem tudunk kutatást végezni, mely feltárná a psittacine termelődésének részleteit. Ez egy nagyon komplex folyamat és sokkal kevésbé tanulmányozták, mint a melaninok termelődését, és pont ezért nagyon kevés információval rendelkezünk róla.

Jelenleg két eltérő parblue mutációt ismerünk: ezek a türkiz és az aqua.

Parblue-aqua

Genetikai leírás: bl ^aq_D⁺/bl ^aq_D⁺

Az aqua madarakban a psittacine körülbelül 50%-a hiányzik. A megmaradt pigment a tollazatban egyenletesen oszlik el. Ennek megfelelően a zöld tollak tengerzöldek lesznek, míg a piros tollak fakó narancsos-rózsaszínűek. Mint korábban említettük, ez a mutáció a bl locus egyik mutációja és a vadtípushoz képest autoszómális receszív módon öröklődik. A kék sorozathoz képest azonban co-domináns módon öröklődik. Korábban az aqua mutációt hívták többek közt tengerzöldnek és pasztel kéknek is. A most használt nemzetközi név, az aqua az aquamarine (kékeszöld) rövidítése.

A sötét faktorral kombinálva a következő elnevezéseket használjuk:

Aqua (világos tengerzöld)

D aqua (sötét tengerzöld)

DD aqua (olive tengerzöld)

Parblue-türkiz

Genetikai leírás: bl ^tq_D⁺/bl ^tq_D⁺

A türkiz madarakban is csökkent a psittacine mennyisége, azonban az aqua madarakkal ellentétben a csökkenés nem egyenletes a tollazat különböző területein. Így a tollazat különböző területein eltérő a pigment hiánya a türkiz madarakban. Így például a rózsásfejűeknél a testen nagyobb mértékű a pigmenthiány, mint a szárnyakon, a türkiz kis sándorpapagájoknál pedig mindegyik madár eltérő.

A sötét faktorral kombinálva a következő elnevezéseket használjuk:

Türkiz

D türkiz

DD türkiz

Az aqua és a türkiz kombinációi:

Mivel az aqua és a türkiz is a bl locus alléljei, a mindkét allélt (aqua és türkiz) hordozó madarak nem zöldek lesznek, hanem átmeneti színűek. Az így létrejövő színt is tengerzöldnek hívják törpepapagájokban. Mivel itt két eltérő mutációval állunk szemben és a nemzetközi irányelvek alapján két allél kombinációnak nem adnak új nevet, az így létrejövő madarat AquaTürkiznek nevezzük.

Néhány lehetséges kombináció:

Aqua X türkiz =

100% AquaTürkiz

AquaTürkiz X zöld =

50% zöld / aqua

50% zöld / türkiz

Zöld / aqua X türkiz =

50% zöld / türkiz

50% AquaTürkiz

Zöld / aqua X zöld / türkiz

25% zöld

25% zöld /türkiz

25% zöld / aqua

25% AquaTürkiz

4. rész

A kék mellett az ino is egyértelműen felismerhető fenotípus a papagájoknál. Mint azt mindannyian tudjuk, ez egy mutáció, ami egyszerűen megfogalmazva a sötét pigment teljes hiányát eredményezi. A zöld tollak emiatt sárgák lesznek, míg a kék tollak fehérek. Ez a toll velőállományában található eumelanin teljes eltűnésével függ össze. Ha található eumelanin a toll kérgi részében is, mint a hullámos papagájokban, akkor az ino mutációban az is hiányzik. A sötét pigment szintén eltűnik a szemekből, lábakból és körmökből, ami piros szemet, hússzínű lábat és szaru színű körmöt eredményez. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy nagyon egyszerű mutáció, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a papagájféléknek két eltérő ino mutációja van. Az első SL ino, vagy nemhez kötött ino. A második típus szintén egy formája az albinizmusnak, NSL ino azaz autoszómális receszív ino mutáció. Mindkét mutáció a sötét pigment, az eumelanin, hiányát okozza, és az eredmény egy világos madár piros szemekkel. Ennek ellenére a két mutációt eltérő gén mutációja okozza és eltérő módon öröklődnek.

Elsőként az NSL ino, vagyis az autoszómális receszív módon öröklődő ino típust tárgyaljuk.

Albinizmus – receszív ino

(NSL – nem nemi úton öröklődő ino)

Genetikai leírás NSL ino: a / a

Az eumelanin termelődése a bőr pigmentsejtjeiben kezdődik. Először egy üres mátrix (váz) termelődik néhányféle protein felhasználásával. Amikor ezek a még színtelen pigmentszemcsék elkészülnek, a tyrozináz enzím elkezdi a folyamatot, ami a szemcsék fekete színét eredményezi. Ezt a folyamatot melanogenezisnek nevezik. Amint ez a folyamat befejeződik a fekete szemcsék a tollakba szállítódnak.

Az NSL ino esetében tyrizináz hiányos albinizmussal állunk szemben. Az eumelanin termelődés nem vagy csak alig kezdődik el ezekben az állatokban. Más szóval a folyamat, melynek hatására a pigment szemcsék sötétek lesznek nem működik, így színtelen mátrix rakódik le a tollakban. Melanoszóma mátrix normális számban keletkezik az NSL inokban, csak a mátrix színtelen marad. A toll velőjében fekete helyett színtelen eumelanin szemcsék találhatók. Ennek hatására a fény nem nyelődik el a toll magjában és ezért a szivacsos réteg hatása is eltűnik. Ezért nincs interferencia és nem jön létre a kék fény. Így csak a különben zöld tollak kérgi részében található psittacine lesz észrevehető, ami ezen tollak sárga színét eredményezi az ino madarakban. A kék tollakat tartalmazó területeken eleve hiányzik a sárga psittacine, így a kék tollak az ino faktorral kombinálva fehérek lesznek. A sárga vagy piros tollak csak psittacint tartalmaznak, így a színük nem változik az ino madarakban.

Mivel az NSL ino az albinizmus egy típusa, a szemekben, lábakban és körmökben is érintett az eumelanin termelődése. Ennek ellenére számos NSL ino madár lába szürke (ellentétben az SL ino madarakkal), amit nehéz megmagyarázni.

Észrevehetted, hogy mindig az ino elnevezést használom, annak ellenére, hogy egyre gyakrabban használják a lutino elnevezést. Ez helyes elnevezés, de az alap mutáció az NSL ino. Amint ezt a mutációt a zöld sorozattal kezdjük kombinálni, mi is NSL lutinonak (a zöld madár ino típusa) nevezzük. Kék sorozattal kombinálva albinonak nevezzük, míg az akvával aqua ino, türkizzel türkiz inonak nevezzük.

Néhány keresztezés:

(Mindkét szülő lehet ino hordozó, így mindegy, hogy a tojó vagy a hím az ino szülő)

Zöld X lutino =

100% zöld / ino

Zöld / ino X zöld =

50% zöld

50% zöld ino

Zöld / ino X zöld / ino =

25% zöld

50% zöld / ino

25% lutino

Meg kell jegyeznem, hogy a tiszta zöld madarat ránézésre nem lehet megkülönböztetni a zöld / ino madaraktól.

Zöld / ino X lutino =

50% zöld / ino

50% lutino

Lutino X lutino =

100% lutino

Egy legenda csupán, hogy a sötét faktort a lutinoval kombinálva jobban kihozná a sárga színt. Genetikailag természetesen lehetséges kombinálni a sötét faktort ezzel az ino típussal, de szerintem ennek nem lenne látható hatása. Mivel a sötét faktor csak a szivacsos állomány vastagságának megváltoztatásával hat a színre, az interferencia hatására sötétebb kék színt állít elő, a lutino madarakban a kék szín hiánya miatt kizárhatjuk a sötét faktor hatását. Véleményem szerint a tenyésztők akaratlanul is a legsárgább madarakat választják ki tenyésztésre, és így a szelekciójuk eredményeként változtatják meg a madarak színét.

Azt gondolhatnánk, hogy a piros szem csak az ino madarakban van jelen, azonban ez nem így van. Az albinizmus számos típusát írták le papagájokban melyek nem ino mutációk, de piros szemük van. Egy példa a fakó típus, amit egy későbbi fejezetben fogunk tárgyalni.

NSL parino

(nem nemhez kötött parino- részleges ino)

Az a-locusban két aktív allél létezik: a pasztel és a DEC (sötét szemű világos). Ezek a parino mutációk a vadtípushoz képest autoszómális receszív módon öröklődnek. De mivel ezek az allélok is az a-locus alléljai az inoval kombinálva köztes típust hoznak létre és az NSL inohoz képest a parino mutációk co-domináns módon öröklődnek.

Pastel

Genetikai leírás: a ^pa/ a ^pa

A pastel a legismertebb mutáció. Megtalálhatjuk ezt a mutációt a törpepapagájok szemgyűrűs csoportjának tagjai közt (Agapornis personatus, Agapornis fischeri, Agapornis nigrigenis and Agapornis lilianae). A teljesség érdekében meg kell jegyeznünk, hogy az utolsó kettő transmutáció eredménye. Lehetséges, hogy ez a mutáció megtalálható a Neophema elegansban is, de ezt még további kutatás kell, hogy megerősítse.

A pastel mutáció az eumelanin minőségének 50%-os csökkenését eredményezi. Ennek oka az NSL ino mutációért is felelős a-locus egy mutációja. Így a pastel és az ino kombinációja átmeneti színt eredményez.

Első ránézésre ez bonyolultnak tűnhet, de ha logikusan átgondoljuk, akkor tisztázódik a helyzet. Egy ino feketefejű vagy más néven álarcos törpepapagájt nézve feltételezhetjük, hogy az a-gén teljesen működésképtelen, ami a látható eumelanin teljes (100%) hiányát okozza. Ha a gén másként mutálódik, a tyrozináz minősége csökken és gyengébb minőségű eumelanint termel. Ez történik a pastel madarakban. Ha keresztezünk egy pastel madarat, mely az a-locusban pa allélt tartalmaz (ami az eumelanin minőségének 50 %-so csökkenését eredményezi) egy lutino madárral (az a-locusban lévő allél teljesen működésképtelen) nem zöld madarat kapunk, ami hordozó mindkét allélra nézve, hanem egy átmeneti színű madarat, mert a két allél co-domináns egymáshoz képest. Így a két mutáció keresztezése pasztel és ino közti színt eredményez, azaz egy sokkal világosabb pasztelt fehér evezőtollakkal. Ezeket a madarakat időnként szürkeszárnyúnak, vagy dilute-nak nevezik, pedig csak egyszerűen az egyik kromoszómán elhelyezkedő pasztel és a másik kromoszómán található receszív ino kombinációjának eredménye. Ha ezt a világos pasztel madarat - valójában PasztelIno madár- vadtípusú madárral keresztezzük, akkor az utódok fele pasztel hordozó, másik fele ino hordozó zöld madár lesz.

Néhány keresztezés:

(Mindkét szülő lehet pasztel, így mindegy, hogy a hím vagy a tojó a pasztel.)

Zöld X pasztel zöld =

100% zöld / pasztel

Zöld / pasztel X zöld =

50% zöld

50% zöld / pasztel

Zöld / pasztel X zöld / pasztel =

25% zöld

50% zöld / pasztel

25% pasztel zöld

Pasztel zöld X lutino =

100% PasztelIno (világos típus)

PasztelIno X lutino =

50% PasztelIno

50% lutino

PasztelIno X PasztelIno =

25% pasztel (normál típus)

50% PasztelIno (világos típus)

25% lutino

DEC-Dark eyed clear azaz sötétszemű világos

Genetikai jelölés: a^dec/a^dec

Az a-locus második ismert allélja a DEC-dark eyed clear, azaz sötétszemű világos allél. A törpepapagájok közt ez a típus valószínüleg csak personata (szemgyűrűs) csoportban figyelhető meg, habár elképzelhető, hogy a kékhomlokú papagájnál (neophema elegans) is jelen van, de ahogy korábban megemlítettem, ez még kutatás tárgya, ezért nem tekinthető ténynek.

Ebben a mutációban az eumelanin megközelítőleg 90%-os csökkenése figyelhető meg. Kombinációja inoval vagy pastellal átmeneti típusú madarakat eredményez. Ezeket a madarakat PastelDarkeyed vagy DarkeyedIno-nak nevezzük.

A sötét szemű sárga elnevezést használjuk, ha a mutáció zöld sorozatú madárnál jelentkezik. Kék sorozatban sötétszemű fehér elnevezést használjuk. Hullámos papagáj és rózsásfejű törpepapagáj tenyésztők valószínűleg azonnal megjegyzik, hogy ezekben a madarakban is van sötétszemű sárga mutáció-kombináció. Ezen fajokban a dupla faktorú domináns tarka és a receszív tarka kombinációját nevezik így. Azonban a nemzetközi megegyezés alapján a jelenlévő mutációk alapján kellene elnevezni a kombinációt, ebben az esetben DF domináns tarka és receszív tarka. Le kell ülnünk a különböző szervetetekkel, hogy ebben az elnevezésban megegyezésre jussunk.

5. rész

SL Ino

Nemhez kötött Ino

Genetikai jelölés: X ino/ X ino (hím)

X ino/ Y (tojó)

Az NSL inohoz hasonlóan ezekben a madarakban is teljesen hiányzik az eumelanin, beleértve a tollakat, szemeket, lábakat és körmöket. A zöld tollak sárgák lesznek, míg a kék tollak fehérek. Azonban az SL ino oka teljesen más, mint ami az NSL inot okozza. A különbség nemcsak az, hogy a mutáció az X kromoszómán található (ezért nemhez kötött mutáció), hanem fekete eumelanin kialakulásának is eltérő lépése blokkolt, mint az NSL inohoz madarakban.

Az NSL ino esetében tyrozin negatív (TYR-neg) albinizmusról beszélhetünk. A bőr pigmentsejtjeiben normális pigment granuolumok keletkeznek, de azt látjuk, hogy a melanogenesis során (a folyamat, melynek során a pigment szemcsék a tyrozináz enzim hatására feketévé alakulnak) a pigment szintézis nem kezdődik el, vagy csak nagyon kezdetlegesen, ennek eredményeként a kialakult mátrix fehér marad.

Ezzel szemben az SL ino madarakban nagymértékben deformált, vagy fejletlen mátrix keletkezik. A tyrozináz aktivitás nem érintett, sőt az SL ino madarakban a tyrozináz aktivitás 2,5-szeresére emelkedett a vadtípushoz képest, azonban a mátrix deformáltsága vagy túl kis mérete miatt, az enzim nem fejtheti ki hatását. Így ezt a típusú albinizmust tyrozináz pozitív (TYR-poz) albinizmusnak nevezzük. Azonban a tenyésztők azt észlelik, hogy a lutino madaraknak (zölddel kombinált ino) egy rendkívül halvány zöld árnyalat figyelhető meg. Albino madarakban (kékkel kombinált ino) ez az árnyalat halvány kék. Ezen árnyalat a fejletlen és egészen kicsi, de fekete eumelanin pigment jelenétével magyarázható. Az NSL inoval ellentétben az SL ino esetében a lábak és körmök mindig világosak.

A nemhez kötött típus megfigyelhető hullámos papagájokban, Katalin papagájokban, rózsásfejűekben, nimfákban, énekes papagájokban, kis sándorpapagájokban és rózsáshasú papagájban stb.

A nimfák nem teljesen sárgák. A szárnyak és a test nem olyan tiszta sárga a lutino típusban, mint például a hullámos papagájoknál. Ennek az az oka, hogy az alapszínük nem zöld.

Néhány keresztezési eredmény

(A hímeket írjuk előre)

Lutino X zöld =

50% zöld/ino hímek

50% lutino tojók

Zöld X lutino =

50% zöld / ino hímek

50% zöld tojók

Zöld / ino X zöld =

25% zöld / ino hímek

25% zöld hímek

25% lutino tojók

25% zöld tojók

Zöld / ino X lutino =

25% lutino hímek

25% zöld / ino hímek

25% lutino tojók

25% zöld tojók

Lutino X lutino =

100% lutino hímek és nőstények

Észben kell tartani, hogy tojók soha sem lehetnek hordozók SL mutáció tekintetében.

SL parino

Jelenleg az ino locusnak két ismert aktív allélja van, a pallid és a platinum. A MUTAVI csoport az utóbbi időben toll vizsgálatokat hajtott végre egy mutációval kapcsolatban, ami valószínűleg a locus harmadik allélja lesz. Ezek az SL parino mutációk nemhez kötötten receszív úton öröklődnek a vadtípushoz képest. De tekintetbe véve, hogy ezek az ino locus alléljai, az SL inoval kombinálva átmeneti típust hoznak létre és az SL inoval szemben co.domináns módon öröklődnek. Ez alól a szabály alól kivételek a hullámos papagájok, ahol az SL clearbody (pallid) domináns az SL inoval szemben.

SL parino – pallid

(SL részleges ino)

Genetikai jelölés: X ino^pd/ X ino^pd (hím)

Genetikai jelölés: X ino^pd/ Y (tojó)

A pallid az SL inonak egy allélja és az eumelanin megközelítőleg 50%-os csökkenését okozza. Míg az SL inoban a jelenlévő eumelanin szemcsék túlnyomó többsége deformált, a pallid mutációban ez csak az eumelanin szemcsék 50%-ára jellemző. A zöld sorozatú madarakban a pallid mutáció sárga és világos zöld közti színt eredményez. A madarak piros szemmel kelnek, ami pár nap után sötétedik. Ez a mutáció megtalálható a rózsás törpepapagájokban, a hullámos papagájokban, az énekespapagájokban és a kis sándorpapagájban.

A fajtól függően ennek a mutációnak évek alatt számos nevet adtak. Ausztrál fahéjnak vagy a hullámos papagájoknál (Texas) clearbody-nak nevezték. Különböző névvel nevezik ugyanazt a mutációt. Nem meglepő, hogy ez félreértéseket okozott és okoz még ma is. Eredetileg az ausztrálok ajánlották a lime nevet nemzetközi névként, azonban ez csak zöld alapszínnél lenne használható, így a pallid maradt a előnyben részesített név. Ezt a nevet már régóta használják tudományos közleményekben a mutáció leírására.

Néhány tenyésztési eredmény

(a hímeket írjuk elöl)

Pallid zöld X zöld =

50% zöld / pallid (hím)

50% pallid zöld (tojó)

Zöld X pallid zöld =

50% zöld / pallid (hím)

50% zöld (tojó)

Zöld /pallid zöld =

25% zöld / pallid (hím)

25% zöld (hím)

25% pallid zöld (tojó)

25% zöld (tojó)

Zöld /pallid X pallid =

25% pallid zöld (hím)

25% zöld / pallid (hím)

25% pallid zöld (tojó)

25% zöld (tojó)

Pallid zöld X pallid zöld =

100% pallid zöld (hím és tojó)

Mint más allelomorfoknál, két mutáns allél kombinációja köztes típust hoz létre. A pallid és az SL ino kombinációja a PallidIno. Mivel ez a mutáció az X kromoszómán található, ilyen kombináció csak hímekben lehetséges. Ezeknek a madaraknak sokkal világosabb a színe, mint a normál pallid madaraknak és az evezőtollaik is világosabbak. Ezek a hímek egyszerre pallidok és inok. A tojók vagy pallidok vagy inok, mert csak egy X kromoszómájuk van. Ha egy PallidIno hímet normál zöld tojóval párosítunk, akkor kaphatunk pallid vagy ino tojót és zöld / ino vagy zöld / pallid hímet. Ez sok meglepetést okozhat egy átlagos amatőr tenyésztő számára.

SL parino-platinum

(SL részleges ino)

Genetikai jelölés: : X ino^pm/ X ino^pm (hím)

Genetikai jelölés: : X ino^pm/ Y (tojó)

Az SL ino második ismert allélja a platinum allél. A palliddal szemben, amire az eumelanin 50%-os csökkenése jellemző, a platinum mutációban az eumelanin 75%-os csökkenése figyelhető meg. Ez a mutáció megtalálható énekes papagájokban és nimfákban Ausztráliában. Mivel ezek a madarak nem importálhatók Ausztráliából, a mutáció nem létezik Európában (legalábbis még nem). SL inoval kombinálva PlatinumInonak, palliddal kombinálva PlatinumPalldinak nevezzük.

SL Parino - *younce-ino*

(SL részleges ino)

Igen valószínű, hogy az SL inonak egy harmadik allélját fedezték fel nemrég hullámos papagájokban. Bellaireben (Michigan, USA) egy hölgy egy „albino” hullámospapagájt vett egy állatkereskedésben. Ennek a hím madárnak nagyon érdekes színe volt a halvány kék árnyalata miatt, de emellett piros „ino” szeme volt. Amint korábban írtuk, ez gyakran előfordul albino hullámos papagájokban, de ebben az esetben ez a színkombináció igen egyedi volt. Annyira feltűnő volt, hogy még fényképen is látni lehetett. Még érdekesebb volt, hogy a madár utódjai ugyanezt a jellegzetességet mutatták. Mivel pár fészekalj után egyértelmű lett, hogy az összes „ino” utód tojó, egyértelművé vált, hogy ez egy SL mutáció. A MUTAVI csoport megvizsgálta a tollakat és megállapították, hogy az ino mutációkhoz képest szokatlanul nagy mennyiségű a deformált vagy fejletlen pigment granuolum jelenléte. Ez fokozott interferenciát eredményezett a szivacsos rétegben, ami a kék árnyalatot hozta létre. Ez egyetlen más mutációban sem figyelhető meg. Mivel ez a jellegzetesség tovább örökítődik, egyértelmű, hogy egy új mutációval állunk szemben és valószínű, hogy ez a mutáció az SL inonak egy új allélja. Ez az allél ez eumelanin közel 90%-os csökkenését eredményezi. Jelenleg ezt a mutációt *younce-inonak* nevezzük. A név jelenleg ideiglenes, ezért helyezzük csillagok közé. Ez azt is jelenti, hogy újabb mutációk bármikor megjelenhetnek a madárvilágban.

6. rész

Fahéj

(SL fahéj- nemhez kötött fahéj)

Genetikai jelölés: X cin/ X cin (hím)

Genetikai jelölés: X cin/ Y (tojó)

A fahéj egy SL (nemhez kötött) mutáció. Ebben a mutációban az eumelanin érése túl hamar befejeződik, ezért az eumelanin barna lesz fekete helyett. A fahéj elnevezés az evezőtollak fahéj barna színére utal. A fahéj egy SL mutáció, ami sok papagáj fajban előfordul. Nem vagyok biztos benne, de úgy gondolom, hogy az első fahéj mutációt 1931-ben hullámos papagájban észlelték. Emellett, ez a mutáció megtalálható Bourk papagájban, énekes papagájban, kis sándorpapagájban, néhány rozella fajban, kecskepapagájban stb.

A fahéj fiatalok piros szemmel születnek. Néhány nap után a szemük sötétedik. Azonban az a tény önmagában, hogy a madár piros szemmel születik, még nem jelenti azt, hogy a madár fahéj, mivel van még néhány mutáció, amiben az első néhány napon piros a szem. Szintén nem helyes azt gondolni, hogy a fahéj madarakban eumelanin helyett barna feomelanin van, vagy hogy a fahéj kifehéredést okoz. Az egyetlen dolog, ami történik, az, hogy az eumelanin barna fekete helyett. Ennek az az eredménye, hogy a madár színe eltér a vad színtől, de soha nem okoz komoly kifehéredést.

Néhány tenyésztési eredmény:

(Először a hímeket írjuk)

Fahéj X zöld

50% zöld / fahéj (hím)

50% fahéj (tojó)

Zöld X fahéj

50% zöld / fahéj (hím)

50% zöld (tojó)

Zöld / fahéj X zöld

25% zöld / fahéj (hím)

25% zöld (hím)

25% fahéj (tojó)

25% zöld (tojó)

Zöld / fahéj X fahéj

25% fahéj (hím)

25% zöld % fahéj (hím)

25% fahéj (tojó)

25% zöld (tojó)

Megjegyzendő, hogy tojó soha sem lehet hordozó SL mutáció esetében.

Fahéj-ino

Genetikai jelölés

X cin_ino/X cin_ino (hím)

X cin_ino/Y (tojó)

A fahéj-ino nem egy külön mutáció, hanem az SL ino és a fahéj keresztezéséből jön létre. Ezt a jelenséget először 1953-ban írták le papagájoknál. A megjelenésük alapján a lacewing-nek nevezték el. Ezt a nevet az angliai Cyril Rogers találta ki. Senki nem gondolt a lehetőségre, hogy két SL mutációt keresztezzen. Az első években nem tudták mi okozza ezt a megjelenést. És még évekbe tellett, míg ennek a keresztezésnek a lehetősége ismerté vált a madarászok közt. A cinemon-ino jellegzetessége, hogy a szemek pirosak maradnak, és a barna eumelanin kis mértékben látható marad.

A nemzetközi megegyezések alapján ma már a mutációk kombinációját az egyes mutációk nevének összetételével nevezzük el, úgy, hogy a neveket kötőjellel választjuk el. Ebben az esetben a név fahéj-ino. Az SL fahéj és SL ino átkereszteződésének valószínűsége 3%. Ez nem csak azt jelenti, hogy az átkereszteződés igen ritka, hanem azt is, hogy a szétválás is ritka. Más szavakkal ez egy stabil átkereszteződési kombináció.

Ha ilyen átkereszteződés megtörténik, akkor a madarakat természetesen használhatjuk tenyésztésre. Ez egy mutáció kombináció az X kromoszómán, így természetesen nemhez kötött módon öröklődik. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy 3% esélye van az átkereszteződésnek (a két mutáció külön X kromoszómára kerül és öröklődésük szétválik).

7. rész

Opalin

(SL opalin- nemhez kötött opalin)

Genetikai jelölés: X op/ X op (hím)

Genetikai jelölés: X op/ Y (tojó)

Az opalin mutáció is az X kromoszómán található. Ez a mutáció a vadtípushoz viszonyítva receszív módon öröklődik. Ellentétben a többi mutációval, amik csökkentik valamilyen pigment mennyiségét, az opalin mutáció a pigment eloszlását befolyásolja a tollakban. Más szavakkal ez a mutáció pigment átrendeződést okoz. Így találhatunk psittacint vagy eumelanint olyan tollakban, ahol normálisan nincs jelen a vadtípusban. A pigment átrendeződés miatt sokszor teljesen eltérő megjelenést kapunk, emellett, mivel a különböző fajokban az alapszín eltérő, az opalin mutáció jellegzetessége is fajonként eltérő. Így az opalin rózsásfejű törpepapagáj feje teljesen piros, míg az opalin mutáció a nimfákban pettyezett (pearled) megjelenést eredményez. Ennek ellenére genetikailag azonos mutációról van szó.

A papagáj genetika csoporton keresztül Dr. Terry Martinnal kollaborációban létrehoztunk egy listát az opalin mutáció jellegzetességeiről:

1) Az öröklődés SL receszív kell, hogy legyen.

2) Az egyes tollazat területek pigment tartalma átrendeződik az opalin mutáció miatt. A mutáció megváltoztatja a pigmentek elhelyezkedését, de nem eredményezi új pigment megjelenését. (Például, ha nincs lutein, akkor az a mutáció hatására sem jelenik meg.)

3) Az eumelanin jelenlétének csökkenése. Elsősorban a tollak kérgi részében elhelyezkedő eumelanint érinti. A toll velőjében elhelyezkedő eumelanin kismértékű csökkenése is lehetséges. 4) Ezzel ellentétben, a velőben lévő (háttér) eumelanin mennyiségének kismértékű megnövekedése is előfordulhat egyes tollterületeken. Az eumelanin csökkenésének tendenciája a tollak közepében gyakran hoz létre hold szerű rajzolatot a tollak végén (pöttyök fokozódása nimfákban).

5) A pehelytollakból teljesen hiányzik a melanin és ezek a tollak sűrűbbek és hosszabbak, mint a vadtípusban.

6) Ausztrál papagájoknál fordított szárnytükröt láthatunk. Ez a hatás a szárnyak alsó részén figyelhető meg. Az evezőtollakon és az aljtollazaton a szárnyak alsó részén.

Mindezt figyelembe véve, meg kell állapítanunk, hogy az opalin valamivel komplexebb, mint a többi mutáció, mivel az opalin többféle folyamatot befolyásol. Feltételezik, hogy az opalin egy endokrin (hormonális) folyamatot befolyásol.

Az opalin mutáció egyértelműen jelen van a következő fajokban: hullámos papagáj, nimfa papagáj, rozella papagájban, Bourk-papagájban, ékes papagájban, énekes papagájban, sárgatorkú papagájban, kis sándorpapagájban, szilvafejű papagájban és rózsás törpepapagájban.

Néhány keresztezés várható eredménye:

(Hímeket írjuk előre)

Opalin X zöld =

50% zöld / opalin (hímek)

50% opalin (tojó)

Zöld X opalin =

50% zöld X opalin (hím)

50% zöld (tojó)

Zöld / opalin X zöld =

25% zöld / opalin (hím)

25% zöld (hím)

25% opalin (tojó)

25% zöld (tojó)

Zöld / opalin X zöld =

25% opalin (hím)

25% zöld / opalin (hím)

25% opalin (tojó)

25% zöld (tojó)

Opalin X opalin =

100% opalin (hím és tojó)

Megjegyzendő, hogy tojók sohasem lehetnek hordozók SL mutációra.

Átkereszteződés (crossing over) miatti kombinációk opalinnal:

Mivel az opalin mutáció az X kromoszómán van átkereszteződés miatt mutáció kombináció jöhet létre más X kromoszómán elhelyezkedő mutációkkal. A legtöbb ilyen kombináció magától értetődő, csak egy kombináció kapott önálló nevet az opalin-ino, ezért ezt a mutáció kombinációt részletesebben tárgyaljuk.

Opalin-ino

Genetikai jelölés:

X op_ino / X op_ino (hím)

X op_ino / Y (tojó)

Ezek az opalin-ino madarak nem külön mutáció eredményei, hanem az SL ino és opalin mutációk X kromoszómán történő átkereszteződésének miatt jönnek létre. Mivel az ino faktor minden eumelanint eltávolít a madarakból, csak a psittacine marad meg. Mint említettük az opalin gyakran okozza a piros pigment fokozódását, ami szokatlan helyeken jelenik meg. A legtöbb fajban ez piros-sárga madarakat eredményez piros szemmel. Mivel korábban nem volt elegendő információ a lehetséges átkereszteződésekről, úgy gondolták, hogy ez egy külön mutáció és rubinonak nevezték.

Most már több információval rendelkezünk, ezért a nemzetközi konvencióknak megfelelően a két mutáció nevéből képezzük az átkereszteződés eredményeként létrejött mutáció kombinációt. A két név közé kötőjelet teszünk. Ebben az esetben opalin-ino nevet használunk (A sötétebb és jobban észrevehető mutáció nevét tesszük előre.). Az átkereszteződés esélye az SL ino és opalin mutációk közt 33%. Ez azt jelenti, hogy a két mutáció közt gyakori az átkereszteződés, de a szétválás esélye is nagy (1:3).

Átkereszteződés esetén (a két mutáció ugyanarra az X kromoszómára kerül) a madarak használhatók továbbtenyésztésre. Ez egy X-hez kötött mutáció kombináció, tehát nemhez kötött módon öröklődik. (Van azonban 33% esélye annak, hogy a két mutáció szétválik, másik kromoszómára kerül és külön öröklődik.)

8. rész

Slate (palaszínű)

(SL slate – nemhez kötött slate)

Genetikai jelölés: X sl / X sl (hím)

Genetikai jelölés: X sl / Y (hen)

Egy másik az X kromoszómán található érdekes mutáció a slate. A madarász irodalom szerint ez a mutáció 1935 körül jelent meg először hullámos papagájokban Angliában, ahol a háború után a mutáció teljesen eltűnt. Ez a mutáció még most is nagyon ritka és úgy gondolom, hogy csak egy maroknyi tenyésztő foglalkozik vele Belgiumban és Hollandiában. Ez a mutáció csak hullámos papagájokra jellemző.

Ludwig Auber készítette az első tudományos leírást a mutációról az Edinburgh-i egyetemen 1941-ben. Ebben az időben még nem lehetett a tollak keresztmetszetéről mikroszkópos felvételt készíteni, ezért Auber csak rajzot közölt a slate madarak tollának belső szerkezetéről. Inte Osman volt az első, aki 1985-ben lefényképezte a slate tollak belső szerkezetét és rögzítette az erre a mutációra jellemző tollszerkezet változást.

A slate mutáció a velőállomány és az eumelanin újraszerveződését eredményezi. A vadtípusban az eumelanin elsősorban a velő külső részén helyezkedik el, de ebben a mutációban az eumelanin a vacuolumok körül csoportosul, amik a szivacsos állományban szóródnak szét. Ez módosult fényvisszaverődést és módosult interferenciát eredményez, ami természetesen módosult „kék fényt” hoz létre. Az eredeti slate név alapján feltételezhetnénk, hogy a mutáció eredetileg kék sorozatú madarakból származik. Az eumelanin újracsoportosulása és az eltérő interferencia a kérgi sárga szín hiányával együtt a kék sorozatú madarakban speciális „slate kék” színt eredményez. Ez a sárga psittacine-nel kombinálva (zöld sorozatú madarakban) slate zöld színű madarat eredményez. Legtöbb tenyésztő ezt a mutációt a kék sorozatban szereti tenyészteni. Dark faktorral is lehet kombinálni ezt a mutációt, de csak specialisták tudják észrevenni és definiálni ezt a kombinációt.

Hollandiában még mindig használják a slate kék és a slate zöld elnevezéseket, de a specializálódott hullámos papagáj tenyésztők mindig is az angol elnevezést használták és most már a hivatalos nemzetközi elnevezés a slate. Szerencsére ennek használata egyre gyakoribb.

W. Beckman, hullámos papagáj specialista szerint, aki úttörő munkát végzett a hullámos papagájok genetikájának és tollazat színének összekapcsolásában, a legtöbb slate hullámos papagáj, ami túlélte a második világháborút, keverék abban a tekintetben, hogy opalin mutációval lettek keresztezve.

Mivel soha sem vizsgálták, feltételezték, hogy a két mutáció közt erős a kapcsolódás és nehéz lenne slate mutációt normál maszkkal tenyészteni. Azonban ez egyértelműen nem így van. Már 1985-ben Osman leközölte, hogy számos tesztpárosítást követően a két mutáció átkereszteződése csak 42%. Így megközelítőleg minden második utódnál a két mutáció szétvált és ugyanilyen arányban jött létre a két mutáció kapcsolódása is. Így a korábbi elképzeléssel szemben a két faktor egymástól távol helyezkedik el az X kromoszómán.

Természetesen lehetséges, hogy ez a mutáció megjelenik más fajokban is. Véleményem szerint csak idő kérdése, hogy más papagáj fajokban is megtalálják a mutációt.

Néhány tenyésztési eredmény:

(Először a hímeket említjük)

Slate zöld X zöld =

50% zöld / slate (hím)

50% slate zöld (tojó)

Slate X zöld =

50% zöld / slate / kék (hím)

50% slate zöld / kék (tojó)

Zöld X slate zöld =

50% zöld / slate (hím)

50% zöld (tojó)

Slate X kék =

50% kék / slate (hím)

50% slate (tojó)

Kék X slate =

50% kék / slate (hím)

50% kék (tojó)

Slate X slate =

100% slate (hím és tojó)

9. rész

Viola

Genetikai jelölés: V

Tapasztalataink azt mutatják, hogy rengeteg félreértés van ezzel a mutációval kapcsolatban. Kétségesnek tartják, hogy ez a mutáció valóban egy külön faktor, vagy a kék sorozattal muszáj keresztezni és hogy tenyészthető-e ez a mutáció zöld sorozatú madarakban is. Hogy megértsük mi a helyzet, meg kell néznünk, hogy milyen hatással van a mutáció a tollazat szerkezetére.

Mi is a viola faktor?

A viola faktor egy autoszómális inkomplett domináns faktor, ami a tollak szivacsos rétegének szerkezetét változtatja meg. Mint ezt már megtanultuk, a szivacsos állomány az interferenciáért felelős, ha az eumelanin jelen van a velőállományban. Ennek az interferenciának hatására jön létre a kék szín. A kék fény a kérgi sárga psittacine-nel kombinálva hozza létre a zöld színt. Ha a viola faktor megváltoztatja a szivacsos réteg szerkezetét, akkor nem kék, hanem viola színű fény jön létre. Ennek eredményeként a zöld sorozatú madarak a normálnál sötétebbek lesznek, zöld színűek viola árnyalattal. Ezeket a madarakat viola faktorú zöld madaraknak nevezzük. Ha ez a faktor sárga psittacine nélküli, más szóval kék madarakban jeleni meg, az eredmény viola madár lesz.

Önmagában a viola faktornak semmi köze a kék mutációhoz. A kék szín azért van, mert a psittacine teljesen eltűnik a kéregből. A viola csak a tollazat szerkezetét változtatja meg, így zöld és kék sorozatú madarakban is tenyészthető. Azonban a viola faktor a legszebb és legjobban felismerhető, ha D kékkel (kobalt = kék sötét faktorral) kombinálják. Ez jellemző a legtöbb törpepapagáj fajban. Ennek megfelelően a legtöbb kiállításon a viola ebben a kombinációban jelenik meg. A zöld madarakat viola faktorral legtöbb helyen nem tartják kiállítási madaraknak.

Mivel a mutáció inkomplett domináns, léteznek egyes és dupla faktorú madarak. Miért van ez? A választ a genetika adja meg és az ok a reproduktív sejtekben van. Tojókban a reproduktív sejtek a petesejtekké fejlődnek, míg hímekben spermiumokká. A petesejtek és a spermiumok csak egy szett kromoszómát tartalmaznak. Így minden kromoszóma párból csak egy kromoszóma jut ezekbe a sejtekbe. Megtermékenyítéskor ezek a gaméták (reproduktív sejt, amiben csak egy szett kromoszóma található) egyesül a másik szülő gamétájával (ami a második szett kromoszómát adja). A két sejtből származó kromoszómák új kromoszóma párokat fognak alkotni. Más szavakkal az új madár kromoszómapárjainak fele anyai, másik fele apai kromoszóma. Így a madár kromoszómáinak és örökletes tulajdonságainak fele az anyától, fele az apától öröklődik. Ha az apa továbbörökíti a domináns mutációt tartalmazó kromoszómát, de az anya nem, akkor a kromoszómapár egyik kromoszómáján lesz rajta a faktor. Ezt egyszeres (single) faktornak hívják. Természetesen, ha mindkét szülőtől származó kromoszómán rajt van a domináns faktor, azt dupla faktornak hívjuk.

Egyszerűen szólva a viola faktor autoszómális kromoszómapáron található. Ezek az autoszómális kromoszómák mindig párban találhatók (ezért nevezik kromoszómapárnak). Ezért a viola faktor egy (SF) vagy két (DF) kromoszómán lehet jelen.

Vegyünk egy példát:

Rajzoljunk két négyzetet, amik a hím kromoszómáit jelölik. A hím SF, ezért csak egy négyzetet színezünk be. Ha az anya is SF, akkor az anyánál is csak egy négyzetet színezünk be. Mindegyik négyzetet beszámozzuk egytől négyig. Ezután elkezdjük a kombinálást. Mivel tudjuk, hogy minden esetben a két kromoszómából csak 1 juthat át, 2 x 2, azaz 4 lehetőséges kombináció létezik.

Apa Anya

1 2 3 4

1 – 3 = DF

1 – 4 = SF

2 – 3 = SF

2 – 4 = normál

Így 25-25% az esélye a dupla faktorú (DF) és a vad típusú utódoknak és 50% az esélye az egyszeres faktorú (SF) utódoknak. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ezek az adatok csak a lehetséges utódok arányának a statisztikai valószínűségét mutatja. A múlt megtanította velünk, hogy a tenyésztésben a szerencse is nagymértékben beleszól az egyes fészekaljak eredményébe. Ezt a formulát használhatjuk a legtöbb autoszómális domináns mutációnál.

Hogy még tisztább legyen a kép bemutatok néhány lehetséges kombinációt. Természetesen ez a felsorolás nem veszi figyelembe, hogy a hím vagy a tojó örökíti a viola mutációt.

Egyes faktorú viola X nem-viola =

50% egyes faktorú viola

50% nem-viola

Egyes faktorú viola X egyes faktorú viola =

25% nem- viola

50% egyes faktorú viola

25% dupla faktorú viola

Dupla faktorú viola X nem-viola =

100% egyes faktorú viola

Dupla faktorú viola X egyes faktorú viola =

50% egyes faktorú viola

50% dupla faktorú viola

Dupla faktorú viola X duple faktorú viola =

100% dupla faktorú viola

Ha elkezdjük kombinálni a violát más színekkel, akkor először meg kell néznünk a színek kombinációjának eredményét, majd a viola faktor hatását. Például:

SF viola D zöld x SF viola D zöld

Először megnézzük a D zöld X D zöld (két madár egy-egy domináns faktorral) keresztezés eredményét: 25% zöld (nincs sötét faktor), 50% D zöld (egy sötét faktor) és 25% DD zöld (két sötét faktor).

Egyes faktorú viola X egyes faktorú viola: 25% nem-viola, 50% egyes faktorú viola és 25% duple faktorú viola.

Így ebből a kombinációból nevelhetünk zöld, D zöld és DD zöld madarakat, melyekből a színüktől függetlenül 25% nem-viola, 50% egyes faktorú viola és 25% dupla faktorú viola lesz.

A legtöbb fajban az SF és DF viola a D kék (kobalt) madarakban különíthető el egyértelműen. A DD kék (mályva) madaraknál a legtöbb fajban nem ismerhető fel egyértelműen a viola faktor, ezért a feltételezhetően viola faktort hordozó madaraknál teszt tenyésztést kell végezni. Legcélszerűbb kék madarat használni ehhez a keresztezéshez. Ebben a kombinációban minden madár D kék (kobalt) lesz. Ha a DD kék mályva) madár SF viola, akkor az utódok körülbelül fele lesz SF viola kobalt. Ha azonban a DD kék madár DF viola, akkor az összes utód SF viola kobalt lesz.

10. rész.

Autoszómális domináns szürke

Genetikai jelölés: G

Mint a legtöbb autoszómális domináns mutáció esetében igaz, az autoszómális domináns szürke is a tollak szerkezetében hoz létre változást. A mutáció eredményeként a szivacsos réteg teljesen eltűnik. Emellett az eumelanin teljesen körülveszi a vakuolumokat, amik a vadtípusban szintén szerepet játszanak a fény visszaverésében. Ennek eredményeként jön létre a „szürke faktor”, azaz kevesebb fény verődik vissza és az inerferencia hiánya miatt nem jön létre a kék fény.

Ha a szürke faktort zöld madárral kombináljuk, „szürke zöld” madarat kapunk. Ha a szürke faktort olyan madárral kombináljuk, melyben a toll kérgi rétege nem tartalmaz sárga psittacine-t (kék faktor), akkor egyértelműen felismerhető szürke madár lesz az eredmény. Ezeket a madarakat egyszerűen csak szürkének nevezik. Valójában a szürke zöld analógiáján ezeket a madarakat szürke kéknek kellene nevezni azonban attól tartok, hogy ez sok félreértést eredményezne.

Más szavakkal a szürke faktor zöld madarakban szürkészöld színű tollakat eredményez. A kék tollak szürke faktorral mindig szürke színűek lesznek (Ezért ez a keresztezés használható tesztként, ha felmerül a domináns szürke faktor jelenlétének gyanúja.). Azokban a fajokban, ahol még nincs kék mutáció, a szürke faktor jelenléte csak szürke zöld madarakat eredményez.

Természetesen a szürke faktort a zöld és a kék sorozatban is lehet kombinálni a sötét faktorral. Gyakorlott szem könnyen megkülönbözteti a szürke (vagy szürke zöld) madarat a DD szürke (vagy DD szürke zöld) madártól. Azonban a sötét faktor nélküli és az egy sötét faktorú madarat nehéz egymástól megkülönböztetni.

Mivel a szürke mutáció domináns, vannak egyszeres és dupla faktorú madarak. Minimális színkülönbség látható csak e madarak közt.

Ez a színmutáció megtalálható hullámos papagájokban, kis sándorpapagájokban, énekes papagájokban, fénypapagájban (vörösbegyű papagáj), szivárványlóriban, pézsmalóriban, nagy sándorpapagájban, szilvafejű papagájban, vörösnyakú lóriban, pikkelyes lóriban.....

Néhány tenyésztési eredmény:

SF szürke zöld x zöld =

50% zöld

50% SF szürke zöld

DF szürke zöld x zöld =

100% SF szürke zöld

SF szürke zöld x SF szürke zöld =

25% zöld

50% SF szürke zöld

25% DF szürke zöld

DF szürke x zöld =

100% SF szürke zöld / kék

SF szürke zöld / kék x SF szürke zöld / kék =

6,25% zöld

12,5% SF szürke zöld

6,25% DF szürke zöld

12,5% zöld / kék

25% SF szürke zöld / kék

12,5% DF szürke zöld / kék

6,25% kék

12,5% SF szürke

6,25% DF szürke

SF szürke x kék =

50% kék

50% szürke

DF szürke x kék =

100% SF szürke

**SF szürke x SF szürke =

25% kék

50% SF szürke

25% DF szürke

**Valójában két kék madarat keresztezünk melyek egy szürke faktort hordoznak. Azonban ennek a keresztezésnek az eredménye sok félreértést okozhat. Egy tenyésztő mondta nekem nemrégen, hogy komoly kételyei vannak a „domináns faktorokkal” kapcsolatban, mert két szürke madarat keresztezett és az utódok közt voltak kékek is. Ezért azt a következtetést vonta le, hogy mivel az ő érvelése szerint ha egy domináns mutációt domináns mutációval keresztezünk, akkor az összes utód hordozza a domináns faktort. „Domináns X domináns = 100% domináns, vagy esetleg ez nem így van?” Valójában az illető két SF szürke madara pároztatott és igen valószínű nem tudta, hogy mi a különbség az SF és a DF madarak közt.

DF szürke x SF szürke =

50% SF szürke

50% DF szürke

DF szürke x DF szürke =

100% DF szürke

A szürke kombinációja más mutációkkal időnként igen furcsa elnevezéseket eredményez. A szürke és a fahéj kombinációját időnként mustárnak hívják, a dilute és a szürke kombinációját pedig ezüstnek. Ezek a nevek csak félreértést okoznak és a hozzá nem értő amatőr számára azt jelezhetik, hogy ezek önálló mutációk. Ezért igen fontos, hogy betartsuk a nemzetközi irányelveket és egyszerűen feltüntessük a madárban jelenlévő mutációkat. Ezekben az esetekben például SF vagy DF szürke fahéj zöld vagy SF vagy DF dilute szürke.

11. rész

Slaty

Genetikai jelölés: Slt

Ezt az autoszómális mutációt csak néhány éve fedezték fel. Egy Fisher törpepapagáj pártól egy eltérő színű utód született. Az acél kék színe miatt egyből a nemhez kötött slate mutációra gondoltak, vagy a szürke faktorra. Amikor kiderült, hogy a mutáció domináns, akkor már csak a szürke faktorra gondoltak, de a tollak szerkezetének vizsgálata megdöntötte ezt az elképzelést. Erre a mutációra nem jellemző a tollazat szerkezetében a szürke mutációban található elváltozás. Valószínűleg a keratin szerkezetének megváltozása okozza a szín megváltozását. Mint azt mindannyian tudjuk, a tollak keratinból épülnek fel. A körmeinkhez hasonlóan a keratinnak tejszerű színe van. A slaty mutációban a keratin teljesen átlátszó. Ennek eredményeként a szivacsos rétegben további interferencia jön létre, emellett a velőben elhelyezkedő eumelaninnak nagyobb hatása van a színre. Ezen hatások új színt hoznak létre. Mivel a szín nagyon emlékeztet a slate mutációra, de mégis eltérő mutáció hozza létre a slaty nevet választották.

A viola, szürke és slate faktrorkhoz hasonlóan a slaty-t is lehet kombinálni zöld és kék sorozattal is. Zölddel való kombinációját slaty zöldnek nevezzük. Sárga psittacine nélküli madarakkal kombinálva slaty kék madarakat kapunk. Ezeknek a madaraknak acélkék színe van és csak egyszerűen slaty-nek hívják (a kék említése nélkül).

A zöld és a kék sorozatban is kombinálható a slaty sötét faktorral. Egy gyakorlott szem meg tudja különböztetni a slaty madarakat sötét faktor nélkül, egy vagy két sötét faktorral. Azonban sokszor nehéz elkülöníteni a sötét faktor nélküli madarakat az egyes sötét faktorú madaraktól. A két sötét faktor jelenléte egyértelműen látható, azonban időnként nehéz elkülöníteni a normál DD kék (mályva madaraktól). Mint minden domináns mutációnál itt is vannak SF és DF madarak. A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs látható különbség e madarak közt. Megegyezés született arról, hogy a kiállításra kerülő madarak egy sötét faktort és legalább egy slaty faktort tartalmaznak.

Ez a mutáció megtalálható Fisher törpepapagájokban, kormosfejű törpepapagájban, álarcos (feketefejű) törpepapagájban és kis sándorpapagájban.

Néhány tenyésztési eredmény:

SF slaty zöld x zöld =

50% zöld

50% SF slaty zöld

DF slaty zöld x zöld =

100% SF slaty zöld

SF slaty zöld x SF slaty zöld =

25% zöld

50% SF slaty zöld

25% DF slaty zöld

SF slaty x zöld =

50% slaty zöld / kék

50% zöld / kék

DF slaty x zöld =

100% SF slaty zöld / kék

SF slaty zöld / kék x SF slaty zöld / kék

6,25% DF slaty zöld

12,5% zöld / kék

25% SF slaty zöld / kék

12,5% DF slaty zöld / kék

6,25% kék

12,5% SF slaty

6,25% DF slaty

SF slaty x kék =

50% kék

50% slaty

DF slaty x kék =

100% SF slaty

SF slaty x SF slaty =

25% kék

50% SF slaty

25% DF slaty

DF slaty x SF slaty =

50% SF slaty

50% DF slaty

DF slaty x DF slaty =

100% DF slaty

12. rész

Domináns tarka (pied)

Genetikai jelölés: Pi

A domináns tarka madarak tollazatában véletlenszerűen elhelyezkedő eumelanin hiányos területek figyelhetők meg. Ennek eredményeként a zöld tollak sárgák, a kék tollak fehérek lesznek az emelanin hiány eredményeként. A tarka mindig eumelanin hiány eredménye, ezért helytelen feltételezni, hogy a sárga madarakban zöld, illetve fehér madarakban kék foltok lesznek a tarka mutáció hatására. Piros foltok megnövekedése szárnyakon, vagy kék foltok megjelenése a zöld tollazatban soha nem a tarka mutáció eredménye, mivel ezek a változások a psittacine termelődésének megváltozása miatt jönnek létre.

Természetesen ez a típus autoszómális domináns módon öröklődik. Ezért domináns tarka mutációt hordozó madarak nem léteznek. Ezek a madarak vagy domináns tarkák, vagy semmi közük ehhez a mutációhoz. A domináns öröklődésmenet miatt léteznek SF és DF madarak. A legtöbb fajnál nem lehet különbséget tenni a két típus megjelenése közt. A tarka mintázat teljesen véletlenszerű.

A domináns tarka mutáció a leucizmus kategóriába van besorolva. A leucizmus azt jelenti, hogy a melanociták teljesen hiányoznak a bőr egyes területeiről. Ha ezek a sejtek hiányoznak a bőrből, akkor nem rakódik le melanin a tollakban. A domináns tarka mutációban egyes bőrterületek genetikaliag módosultak, így a melanociták (pigmentsejtek) nem épülnek be ezekbe a területekbe, vagy elpusztulnak, vagy elpusztulnak a vándorlás során, vagy egyszerűen csak nem érik el céljukat (a bőrt). Ha megnézzük a tarka madarak tollának a keresztmetszetét, akkor láthatjuk, hogy a tarka területekről származó tollakba nem rakódott le egyetlen egy melanin mátrix sem. Ezeket a területeket amelanotikus (pigmenthiányos) területeknek hívjuk, és még csak színtelen mátrix sem található itt a tollakban.

Ez az autoszómális domináns mutáció sok papagájfajnál megtalálható. Azt is igazolták, hogy egymástól eltérő autoszómális domináns tarka mutációk léteznek. A hullámos papagájokban kétféle autoszómális domináns tarka létezik: az ausztrál piebald és a holland tarka. Azonban a véleményem szerint ez csak a kezdet. Egerekben eddig 15 féle domináns tarka mutációt írtak le, néhány típusban több különböző allélt is leírtak. Az utóbbi években készült tanulmányok feltárták, hogy a domináns tarka mutációért felelős géneket más mutált gének is befolyásolhatják. Ezeket mint befolyásoló géneket írták le. Más szavakkal, más jelenlévő mutációk is befolyásolhatják a madár megjelenését. Egyes mutációk csökkentik, más mutációk fokozzák a tarka megjelenést.

Néhány tenyésztési eredmény:

SF domináns tarka zöld x zöld =

50% zöld

50% SF domináns tarka zöld

DF domináns tarka zöld x zöld =

100% SF domináns tarka zöld

SF domináns tarka zöld x SF domináns tarka zöld =

25% zöld

50% SF domináns tarka zöld

25% DF domináns tarka zöld

SF domináns tarka kék x zöld =

50% SF domináns tarka zöld / kék

50% zöld / kék

DF domináns tarka kék x zöld =

100% SF domináns tarka zöld / kék

SF domináns tarka zöld / kék x SF domináns tarka zöld / kék =

6,25% zöld

12,5% SF domináns tarka zöld

6,25% DF domináns tarka zöld

12,5% zöld / kék

25% SF domináns tarka zöld / kék

12,5% DF domináns tarka zöld / kék

6,25% kék

12,5% SF domináns tarka

6,25% DF domináns tarka

SF domináns tarka kék x kék =

50% kék

50% domináns tarka

DF domináns tarka kék x kék =

100% SF domináns tarka kék

SF domináns tarka kék x SF domináns tarka kék =

25% kék

50% SF domináns tarka

25% DF domináns tarka

DF domináns tarka zöld x SF domináns tarka zöld =

50% SF domináns tarka

50% DF domináns tarka

DF domináns tarka kék x DF domináns tarka kék =

100% DF domináns tarka kék

Véleményem szerint nincs értelme keresztezni a domináns tarkát más eumelanint csökkentő mutációkkal, mert ezen mutációk eredménye megszüntetheti a domináns tarka mintázatot. Ez alól kivétel a fahéj, mert ez a mutáció csak a barna eumelanin megjelenését szabályozza, de nem csökkenti az eumelanin jelenlétét.

Tudni kell azonban, hogy nem minden tarka madár mutáció eredménye. Vannak madarak, melyeknek van néhány tarka tolla eltérő okok miatt. Nem megfelelő táplálás, vagy a tollazat sérülése okozhatja ezt a megjelenést. Vigyázni kell a domináns tarka madarak vásárlásánál, ha a domináns tarka mutáció jelenléte nem megfelelően igazolt.

13 rész

Receszív tarka

Genetikai jelölés: s

A domináns tarkához hasonlóan, a receszív tarka mutáció is a teljes tollazat területén véletlenszerűen elhelyezkedő eumelanin hiányos területeket okoz. A domináns tarka mutáció különböző típusaiban egyes bőrterületek genetikailag úgy módosulnak, hogy a melanociták nem épülnek be, vagy elpusztulnak. Ezzel szemben a receszív tarka mutációban a melanociták vándorlása úgy sérül, hogy a melanociták nem megfelelő megoszlásban érik el a bőrt. Ennek eredményeként egyes bőrterületekre kevés melanocita érkezik meg, vagy egyáltalán nem érkeznek melanociták. A tirozináz enzim normálisan működik, de ha a területen nincs, vagy kevés melanocita van, akkor nem rakódik le elegendő eumelanin a tollakba, ami megváltoztatja a tollak színét. A domináns tarkához hasonlóan a receszív tarka is a leucizmus egy fajtása.

Ez a mutáció autoszómális receszív módon öröklődik. A tollazatban elhelyezkedő tarka foltok mellett ennek a mutációnak vannak egyéb jellegzetességei is.

Sok papagájnál a hordozó madarakat fel lehet ismerni a fejük hátsó részén elhelyezkedő tarka foltról, vagy a lábuk belső felén található foltról. Emellett a receszív tarka számos fajnál befolyásolja a nemi kétalakúságot. Így például a receszív tarka kis sándorpapagáj elveszti nemi jellegzetességét a nyaka körüli gyűrűt. Egy másik jellegzetesség a szem színének megváltozása.

A domináns tarkával ellentétben a receszív tarkának csak egy típusa van. Azonban bizonyos szerzők megkülönböztetik a receszív tarka mutációt, ami befolyásolja a nemi jellegeket és ADM (anti dimorph, nemi jelleg ellenes) tarkának hívják. Azonban mi ezeket inkább egy mutációnak tarjuk. Ennek tisztázására további kutatásokra van szükség.

Receszív tarka mutáció előfordul például Fischer törpepapagájban, kormosfejű törpepapagájban, álarcos törpepapagájban, hullámos papagájban, kis sándorpapagájban, rózsáshasú papagájban, kecskepapagájban, ékes papagájban, fénypapagájban, rozella papagájban, pennant papagájban, szalmapapagájban, kéksapkás papagájban, pirosfarkú gyászkakaduban, sárgafülű gyászkakaduban, szivárványos lóriban, tarka lóriban, szilvafejű papagájban, szakállas papagájban.....

Néhány tenyésztési eredmény:

Zöld x receszív tarka =

100% zöld / receszív tarka

Zöld / receszív tarka x zöld =

50% zöld

50% zöld / receszív tarka

Zöld / receszív tarka x zöld / receszív tarka =

25% zöld

50% zöld / receszív tarka

25% receszív tarka

Meg szeretném jegyezni, hogy a tiszta zöld madarak nem különböztethetők meg a receszív tarkát hordozó madaraktól.

Zöld / receszív tarka x receszív tarka =

50 % zöld / receszív tarka

50% receszív tarka

Receszív tarka x receszív tarka =

100% receszív tarka

14. rész

Dilute

Genetikai jelölés: dil

Dilute, diffúz, mély dilute stb. neveket használták Hollandiában gyakran a különböző színekkel való kombinációkra. Egyes fajokban a dilute elnevezést domináns mutációra használták, míg más fajokban autoszómális receszív mutációra. Azaz rengeteg keveredés volt, ami sok kérdést felvetett.

Ennek ellenére a dilute mutáció könnyen felismerhető a tollak vizsgálatával. A dilute mutációban az eumelanin termelődése normális addig a pontig, ahol a kész eumelanin a tollakba szállítódik. Normál esetben ebben a folyamatban a melanociták nyúlványaiban a miozin segítségével az eumelanin a tollak tövébe szállítódik. Mivel a dilute melanocitáknak nincsen, vagy alig van nyúlványuk, ez a szállítási folyamat súlyosan károsodik. Jellemző a dilute mutációra, hogy a lábak, körmök és a szemek nem érintettek. A dilute alaptípusában jellemző az eumelanin összecsapzódása a transzport hibája miatt. Ennek eredményeként makro melanoszómák rakódnak le a tollakba. Ezek a makro melanoszómák akár 500-szor nagyobbak is lehetnek, mint a normál melanin szemcsék és jellemzőek a dil-locus (dilute gén) hatására. A hatás nyilvánvaló: a tollak erős kivilágosodása és a lábak, körmök, szemek érintetlensége.

A dilute számos fajban megtalálható. A legismertebbek a hullámos papagájok, rózsás törpepapagáj, kormosfejű törpepapagáj, nimfa papagáj, kis sándorpapagáj stb... Általában mindegyik fajban külön nevet kapott a dilute mutáció. Emellett más mutációkat hibásan neveztek dilute-nak. Azt gyanították, hogy az „amerikai sárga” szürkehátú verébpapagáj egy dilute mutáció, de a MUTAVI tollazat kutatásai nem igazolták ezt.

A dilute autoszómális receszív módon öröklődik és a génnek négy allélje ismert hullámos papagájokban.

Néhány tenyésztési eredmény:

Zöld x dilute =

100% zöld/dilute

Zöld/dilute x zöld =

50% zöld

50% zöld/dilute

Zöld/dilute x zöld/dilute =

25% zöld

50% zöld/dilute

25% dilute

Megjegyezném, hogy a tiszta zöld nem különíthető el a dilute hordozótól.

Zöld/dilute x dilute =

50% zöld/dilute

50% dilute

Dilute x dilute =

100% dilute

Greywing

A dil-locus első ismert allélja a greywing. Ez a legjobban ismert allél és jelenlétét hullámos papagájokban igazolták (Hollandiában ezt a hullámos papagáj mutációt hívták greywingnek.). Egy másik lehetséges greywing mutáció az ezüst spangl nimfapapagáj. Ez a mutáció Ausztráliában létezik. Ennek a receszív allélnek a szimbóluma gw és így a jelölése dil^gw.

Clearwing

Hullámos papagájokban a második ismert allélja a dil locusnak a clearwing. Ebben a mutációban a szárnyakban még erősebb az eumelanin mennyiségének csökkenése. Ez az allél is receszív módon öröklődik és a szimbóluma cw. Így a mutáció jelölése dil^cw.

A két allél kombinációja köztes színezetet eredményez és teljes színezetű greywingnek nevezik. A greywingnek halvány a testszínezete, míg a clearwingnek teljes a testszínezete. A két allél co-domináns öröklődésű. Így a grey (szürke) szárny mintázat domináns a clear (világos) szárny mintázattal szemben és a clearwing teljes testszínezete domináns a greywing halvány testszínezetével szemben. Így egy greywing madár lesz az eredmény aminek azonban a testszínezete teljes.

Negyedik allél (?)

Ausztráliában létezik egy mutált allél, amit ausztrál sárgának vagy yellowwingnek neveznek. A mutáció egyik tenyésztője, Peter Bergman, észlelte, hogy a tollak csévéje különösképpen pigmentmentes és eljutatott tollmintákat a MUTAVI-hoz. A vizsgálat azt mutatta, hogy a toll csévék és a szárnytollak teljesen pigmentmentesek voltak. A makro melanoszómák jelenléte is minimális volt, csökkenésük mértéke 95-100% volt. Teszt párosítás az ausztrál sárga /yellowwing és a dilute közt azt mutatta, hogy nem születtek vadtípusú hordozók, hanem a köztes színű utódok születtek. Ezért ezt a mutációt egyelőre, mint negyedik allélt tartjuk számon. A mutáció még nem kapott megfelelő nevet, de még nem fejeződött be teljesen a mutáció vizsgálata. Így majd az idő eldönti, hogy ez valóban a dil locus 4. allélja-e.

Ez igazolja ismét, hogy még nem ismerjük az összes lehetséges mutációt. Egy másik érdekes tény, amit a múlt megtanított nekünk, hogy a dilute mutáció becsaphatja a tenyésztőket. Ezt igazolja, hogy a dilute mutáció számos különböző nevet kapott és az is, hogy dilute-nak neveztek el más mutációkat. Szerencsére a valódi dilute könnyen felismerhető a tollak vizsgálatával.

15. rész

Fallow

Ez nem ino madár, de mégis piros szeme van, ez az a kép, ami felvillan minden tenyésztőben, ha a fallow-ról szó előkerül. És ez igaz is. Minden madárban, ami fallow-ként írható le, valamilyen ok miatt a szem eumelanin tartalma lecsökkent, ami eltérő szemszínt okoz. Azonban a tollakban az eumelanin jelen van, úgyhogy ezek a madarak egyértelműen nem inok.

A madarász szakirodalomban különböző fajokban írtak le fallow mutációt. Mivel egyes fajokban többféle fallow mutáció is létezik, szükséges volt ezt a kategóriát tovább bontani. A fontos mindig a genetikai háttér és az, hogy mi történik pontosan a tollakban. Mivel korábban nem volt igazán információcsere, a különböző fajokban számos név létezik ugyanazon fallow mutációra. Ha megnézzük a létező neveket, akkor láthatjuk, hogy számos színárnyalatot falownak neveztek, míg egyes tenyésztők fallow típusokat receszív fahéjnak, boglárkának (buttercup), sárgafejűnek, sárgafarkúnak neveztek. Ezek a nevek általában jól hangzottak és jól eladhatók voltak, de nem mondtak semmit a genotípusról és a tollazat pigmentációjáról.

Tipikus a különböző fallow típusokra, hogy mindegyikben valamilyen mértékben csökkent az eumelanin mennyisége a tollakban és a szemük színe az élénkpiros és a burgundi vörös közt változik. Az eumelanin mennyiségének csökkenése és a piros szín két olyan kritérium, ami nélkül a madarakat nem sorolhatjuk a fallow kategóriába. A harmadik kritérium, hogy a mutáció autoszómális receszív módon kell, hogy öröklődjön.

Sok nemzetközi eszmecserét szerveztek, hogy felosszák a fallow kategóriát további alkategóriákba. Egyértelmű, hogy a fallow nem egy egyszerű kategória, de sokan megpróbálkoztak a kategorizálásával. Én is megpróbálom ezt a legjobb tudásom szerint az elérhető információk és a kutatási adatok alapján.

Dr. Terry Martin Papagáj Genetika Csoportjának segítségével létrajött nemzetközi megegyezés alapján a fallow típusokat ’bronz fallow’, ’pale fallow’, ’dun fallow’ és ’ashen’ vagy ‘smokey fallow’ kategóriákba soroljuk. Ez egy kezdetleges lista és had tegyem hozzá, hogy kétségeim vannak, hogy az ashen fallow önálló mutáció, de ahhoz, hogy ebben biztosak lehessünk, további vizsgálatokra van még szükség. Terry Martin az eumelanin színe alapján tesz különbséget a kategóriák közt. Az ashen (hamuszürke) fallowban a fekete eumelanin színe világos szürkévé változik eszerint a felosztás szerint.

A dun fallowban a fekete eumelanin szürkésbarnára változik.

A bronz fallowban a fekete eumelanin barnává változik.

A pale fallowban a fekete eumelanin világos barnává változik.

Ez egyértelműen jó kezdete a felosztásnak, de szerintem ez a szint még nem elegendő. Az a tény, hogy csak látszat alapján kell megítélnünk a kategóriákat, igen veszélyes. Egyértelműen csak a barna, szürkésbarna stb. színek megítélésen alapul a felosztás. Gyakran személyes értelmezés illetve az egyén képessége, hogy mennyire tudja megkülönböztetni a színeket, kritikus szerepet játszik abban, hogy melyik kategóriába teszik a madarat.

Jelenleg egyetlen faj van, amiben háromféle fallow típust leírtak és ez a hullámos papagáj. Ebben a fajban létezik német (German) fallow, angol (English) fallow és skót (Scottish) fallow. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a skót fallow-t kihaltnak vélik, legalábbis nem tudnak róla, hogy létezne ma is élő példány. Mint az régebben szokás volt, a mutáció első megjelenésének a helye beépült a mutáció nevébe és emiatt a különböző fajok azonos mutációi eltérő nevet kaptak. Például ugyanazt a mutációt hullámos papagájokban angol fallownak, törpepapagájokban keletnémet fallownak hívták. A furcsa az, hogy a hullámos papagájokban a három eltérő fallow mutáció színezete nem sok különbséget mutatott. A szem színe alapján sorolták be a madarakat.

A német fallownak sötét piros szeme van fehér íriszgyűrűvel.

Az angol fallownak rubint piros szeme van fehér íriszgyűrű nélkül.

A skót fallownak szilva piros szeme volt fehér íriszgyűrű nélkül.

Annak ellenére, hogy számos kísérlet történt a három hullámos papagáj mutáció színének pontos leírására, senki nem tud pontos leírást adni a tollszár pontos színére ezekben a mutációkban.

Ennek ellenére számos tenyésztési leírás igazolja, hogy hullámos papagájokban három egymástól független mutációról van szó. Harry van der Linden, a hullámos papagájok egyik vezető specialistája, elég egyértelműen foglal állást ebben. Egy időben mindhárom fallow típusból volt a birtokában és így volt lehetősége teszt párosításokat végezni. Két különböző fallow típus keresztezéséből mindig zöld hordozó madarakat kapott, ami egyértelműen bizonyítja, hogy három eltérő mutációról van szó.

Törpepapagájokban két eltérő fallow mutáció van, de lehet, hogy létezik egy harmadik is. Érdekes, hogy a törpepapagájokban az eltérő fallow típusok színe egyértelműen különbözik. A kis sándorpapagájokban is megemlítenek két eltérő fallow típust, melyeknek a színe is különböző. Hogyan lehetséges, hogy a hullámos papagájokban csak a szem színe különbözteti meg a fallow típusokat, míg például a törpepapagájokban a tollazat színe is egyértelműen eltér a fallow típusokban a szem színének eltérése mellett. Én személyesen ezt annak tudom be, hogy a hullámos papagájokban nem csak a velőben, hanem a kérgi rétegben is van eumelanin. Ez az eumelanin felelős a sötét szárnymintázatért. Ez a mintázat nincs jelen a törpepapagájokban és a kis sándorpapagájokban és ezekben a madarakban egyértelműen nincs eumelanin a kérgi rétegben. Ezért az nem elképzelhetetlen, hogy a kérgi eumelanint nem vagy csak alig befolyásolja a fallow mutáció. De ez csak az én személyes véleményem és nem találtam erre vonatkozó tudományos bizonyítékot. Mivel az egyik fajban nem különbözik a tollazat színe, a másikban pedig igen, a véleményem az, hogy a fallow típusok besorolásánál jobb lenne a szem színét figyelembe venni, vagy pedig a genotípust.

Bronz fallow

A bronz fallow egy autoszómális receszív mutáció, ami több papagájfajban megtalálható. Ez a mutáció előfordult rózsás törpepapagájban, hegyi törpepapagájban, Fisher törpepapagájban, és talán álarcos törpepapagájban.

A tollazat vizsgálata során kiderült, hogy az NSL inohoz hasonlóan ez is tyrozináz negatív (Tyr-neg) albinizmus. Amíg az NSL inoban a tyroináz aktivitás teljesen hiányzik, addig a bronz fallowban a tyrozináz aktivitás csökkent. MUTAVI megvizsgálta a bronz fallow és a megfelelő kanári mutáció (Topáz) szemét. Mindkét esetben jelen van gyenge minőségű, látható eumelanin az érhártyában és a hátsó íriszben is. Ez az oka annak, hogy a bronz fallownak burgundi vörös színű a szeme. Észben kell tartani, hogy az írisz elülső részének szövete nem egyezik meg minden madárfajban. Az a-locus befolyásolja a tyrozináz aktivitást és ezt a mutációt egy pontmutáció okozza, ami különböző mértékű génhibát eredményezhet az eltérő fajokban. Ez azt jelenheti, hogy a bronz fallow az a-locus egy allélja. A MUTAVI-ban folyó kísérletek is ezt a gyanút erősítik. A kékhomlokú papagáj bronz fallow mutációját rendszeresen keresztezték NSL ino-val és az eredmény mindig átmeneti színű, piros szemű madár lett. Ezeket a madarakat Hollandiában hibásan lacewingnek nevezték. Véleményem szerint a bronz fallow mutáció egyértelműen az NSL inoval történő keresztezés alapján igazolható. Amennyiben születik vadtípusú utód, egyértelműen kizárhatjuk a bronz fallowt. Azt nem is kell mondani, hogy a teszt keresztezések kivételével kerülni kell a bronz fallow és az a-locus ismert mutációinak (NSL ino, pasztel, DEC) kombinációját. Ezek a keresztezések köztes színeket és csak még több félreértést eredményeznek. Egyértelmű, hogy ezek a fenotípusok nem kellene, hogy külön nevet kapjanak. A nemzetközi irányelvek szerint a két jelenlévő allél nevének egybeírásával kell jelölni a kombinációt úgy, hogy mindkét allél nevének kezdőbetűjét nagybetűvel írjuk: Bronz fallowIno, Bronz fallowPastel, Bronz fallowDec, ...

A Bronz fallow genetikai jelölése: a^bz / a^bz

Például a törpepapagájokban a bronz fallow általános testszíne laural zöld (zöld barna árnyalattal) és a tollcsévék szürkés-barnák. A lábak hússzínűek, és a körmök szaru színűek. Természetesen a psittacine-re nem hat a mutáció.

Pale fallow

Míg a bronz fallow-nál vissza lehet keresni a genetikai hátteret, ez a mutáció ennél bonyolultabb. Például a törpepapagájokban a pale fallow-nak teljesen piros a szeme, más fajokban viszont ez nem ilyen egyértelmű. A kérdés az, hogy hogyan különböztetjük meg a pale fallow-t más fallow mutációktól.

Kutatásainkban azt találtuk, hogy a pale fallow locus (pf-locus) a melanoszómák (pigment szemcsék) mátrixát befolyásolja, aminek nagy hatása van a szem pigmentáltságára. A bronz fallow-val szemben, aminek burgundi vörös szeme van, ennek a mutációnak világos piros szeme van, ami azt az érzetet kelti, hogy keresztülláthatunk rajta. Ez azért van, mert a pale fallow hátsó retinájában és érhártyájában nem található látható eumelanin. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a madarakat nem zavarja a fény.

Törpepapagájokban a pale fallow színe nagyon világos, a kérdés csak az, hogy ez jellemző-e minden fajra. Az tény, hogy a pale fallow autoszómális recesszív módon öröklődik, és jelenleg úgy tűnik, hogy ez a mutáció nem egy másik ismert locus allélja.

Azt sejtik, hogy a hullámos papagájokban az angol fallow megfelel a pale fallownak. Ezeknek a madaraknak a szeme világos piros fehér íriszgyűrű nélkül. A testen azonban nincs nagymértékű eumelanin csökkenés.

A pale fallow genetikai jelölése: pf / pf

Dun fallow

Ebben a fallow típusban a fekete eumelanin szürkés barnává változik. A szem színét nem említik. Így a pale fallow definiciója elég minimális. Ha ezt a leírást egyes papagáj fajokra értelmezem, akkor a szürkehátú verébpapagáj lenne egy dun fallow jelölt. Ebben a fajban egyes fallow típusoknak világos piros szeme van és a tollazatban csak minimális az eumelanin csökkenés. Ezt mi bronz fallownak gondolnánk, de a tenyésztők NSL inoval történő tesztkeresztezéseiből csak zöld madarak születnek. Ez azt jelenti, hogy ezek a madarak nem bronz fallow-k. Ha összehasonlítjuk a bronz fallow-k és a szürkehátú veréb fallow mutációjának szemét, akkor jelentős különbséget látunk. A szürkehátú verébpapagáj fallow mutációjában a szem világos piros, míg a bronz fallowban burgundi vörös.

Más tenyésztők igazolták, hogy e fajban is van fallow típus, melynek sötét piros a szeme és kissé gyengébb az eumelanin csökkenése mint az említett mutációnak. Lehet, hogy két típus van és a sötétebb szemű a bronz fallow. Ez egyértelműen megmagyarázná, hogy egyes tenyésztők szerint a világos piros szem átlátszó írisszel a dun fallow jellemzője. Lehet, hogy ez a típus a skót fallow megfelelője? Egyértelmű teszt az lenne, ha a két típusú fallow-t kereszteznék és ha zöld madarak születnének az megkérdőjelezhetetlenül bizonyítaná, hogy ebben a fajban is kétféle fallow létezik.

Smokey vagy ashen (füstös vagy hamuszürke) fallow

Ezt a mutációt csak nimfa papagájokban ismerik. Mivel a nimfákban a toll színének kialakításában nem játszik szerepet a strukturális szín, véleményem szerint veszélyes az ilyen madarakat más tollszerkezetű madarakkal összehasonlítani. Személyes véleményem az, hogy ez a mutáció igazából az előbb említett három mutáció valamelyikének felel meg.

Faded (Fakó)

Habár ez a mutáció is elég gyakran előfordul és itt is megfigyelhető az eltérő szemszín, meglepő módon mégsem sorolják a fallow típusokhoz. Ebben az autoszómális receszív mutációban a fiatalok piros szemmel születnek, majd a következő pár napban a szemük színe sötétedik.

Azonban ezeknek a madaraknak sohasem lesz olyan színű szeme, mint a vadtípusnak. Például megfigyelhetjük, hogy a fakó hullámos papagájok és a fakó fecskepapagájok szemének hiányzik a fehér íriszgyűrűje. Mindkét fajban az eumelanin csökkenése a testen a legfeltűnőbb.

Személy szerint azt gyanítom, hogy a fakó a fallow egyik extrém típusa.

Következtetések

A fallow mutációk felosztása még nem tekinthető véglegesnek. Úgy gondolom, hogy a szem színe és a genetikai háttér alapján kell különbséget tenni a különböző típusok közt. Valószínűtlennek tűnik, hogy a fallowkat be lehet sorolni kategóriákba a tollazat és az eumelanin színe alapján. A hullámos papagájok különböző fallow mutációjai ezt igazolták. Ezek közt a mutációk közt kizárólag a szem színe alapján lehetett különbséget tenni.

16. rész

A vadtípus

A leggyakoribb mutációk (limitált) áttekintése után ezt a sorozatot a legfontosabb fenotípus, a vadtípus leírásával szeretném zárni.

A vadtípusok nem egy éjszaka alatt fejlődtek ki. Ahhoz, hogy megérthessük ezt a típust nem csak a genetikát, hanem az evolúciót is figyelembe kell vennünk. Az evolúció és a különböző madárfajok létrejötte évmilliókig tartó folyamat volt. Sőt az evolúció még most is zajlik. Új megjelenésű madarak keletkeznek (évente átlag három új madárfajt fedeznek fel) és naponta tűnnek el fajok, melyek közt sajnos néhány madárfaj is eltűnik.

A földön az első repülő emlősök a denevérek, és az első repülő hüllők a Pteroszauruszok voltak. Néhány ezek közül csak kanári méretű volt, de más fajoknak, mint például a Pteradononoknak 7-8 méteres fesztávolságú szárnya volt. A legnagyobb a Quetzalcoatl volt 12 méteres fesztávolsággal. Ez a Pteroszaurusz 70 millió évvel az első madarak megjelenése előtt élt. A repülő hüllőknek nem volt tolla. A szárnyuk egy hatalmas bőrredő volt. Azonban a mai madaraink nem ezekből a repülő hüllőkből származnak, mert ezek már korábban kihaltak. A tudósok szerint a madarak a kétlábú hüllők egy csoportjából alakultak ki, méghozzá a Compsognathidae család tagjaiból. Ezek a kis, karcsú hüllők a vékony hosszú lábukon jártak és csontvázuk nagyon hasonlít az első madarak csontvázára. Évmilliókig tartott, amíg e hüllők pikkelyei tollakká alakultak (egyes madaraknak, mint például a kanáriknak, még ma is vannak pikkelyeik a lábukon). Természetesen bizonyos hasonlóságok a mai napig megmaradtak, például a hüllők is és a madara is tojással szaporodnak.

Az első tollas „madár” kövületet 1861-ben egy német városban, Sholenhofenben, találták. Ez a hüllők és a madár közti átmeneti formának tekinthető. Ezeket a fajokat Archaeopteryx lithographica-nak nevezték és körülbelül 140 millió évvel ezelőtt éltek. Ez a madár 25 cm magas volt. A testét egy vékony tollréteg fedte, állkapcsában fogak ültek és jól fejlett első végtagja volt. Ez a csodálatos kövület a British Múzeumban tekinthető meg Londonban. Később e madár más kövületeit is megtalálták. A kutatók szerint minden mai madár ebből a madárból származik, habár ezek a madarak még nem tudtak jól repülni, inkább csak lebegtek a levegőben.

Ez az evolúció évmilliókig tartott, és végül elérkezett a mai állapotig. Számos genetikai változás eredményeként sok különböző madárfaj alakult ki. Még a különböző madárfajokon belül is kialakultak alfajok. Elegendő csak elválasztani egy csoportot a faj többi egyedétől ahhoz, hogy az idő múlásával egy új megjelenésű faj alakuljon ki. Ez az új megjelenés általában a megváltozott életkörülményekhez alkalmazkodik.

A különböző madárfajok kifejlődése nem egy sima folyamat volt, hanem ahogy az a természetben lenni szokott, az életért való küzdelem során alakultak ki. Mindig a csoportból a legerősebb maradt életben. Ezért mindig a legerősebb és legjobban alkalmazkodott madár tudott továbbszaporodni. Így a legjobban alkalmazkodott gének örökítődtek át az utódokba. A természetben a gyenge madarak nem számíthatnak a gondozójukra és így elpusztulnak anélkül, hogy továbbadnák a gyengébb és kevésbé alkalmazkodott génjeiket. Más szavakkal, a létező vadtípusok évmilliók szelekciója során alakultak ki és a legjobb túlélési eséllyel rendelkeznek abban a környezetben, ahol eredetileg élnek. Ez azt jelenti, hogy a legjobb védekezésük van a természetes ellenségeikkel szemben (Ezért a legtöbb madár színe zöld, ami elrejti őket a természetes ellenség elől). Emellett szükséges, hogy megfelelő védekező készségük legyen a kórokozókkal szemben is.

Minden faj a saját módján alakította ki a genetikai hátterét, a saját ideális genotípusát. Ennek megfelelően minden egyednek vannak a fajára jellemző tulajdonságai. Azonban téves azt gondolni, hogy a genetikai állomány 100%-a ugyanolyan a faj összes egyedében. Ha jobban megfigyeljük, észrevesszük, hogy az emberekhez hasonlóan minden madárnak megvan a saját jellemző tulajdonsága. A madár lehet nagyobb, vagy más színezetű, mint fajtársai. Egy másik madár érzékenyebb lehet bizonyos kórokozókra a genetikai háttere miatt. Mivel minden madár a szüleitől egyedi génpárokat kap, minden madár genetikai állománya eltérő. Ezt genetikai biodiverzitásnak nevezik. Minél nagyobb a biodiverzitás egy fajon belül, annál nagyobb a faj alkalmazkodóképessége és ennek megfelelően a túlélőképessége.

Mint madárbarátoknak, észben kell tartanunk, hogy nem csak a színváltozatok mutációk, hanem vannak olyan mutációk, genetikai abnormalitások, melyek károsak a fajra nézve. Mivel ezek az ártalmas allélek általában receszívek a vadtípussal szemben, és ránézésre nem azonosíthatóak, sok kárt okozhatnak és befolyásolhatják az egész vérvonal alkalmazkodóképességét anélkül, hogy észrevennénk az allél jelenlétét. Ha a génállományt az utódokban felfrissítjük új génekkel, lehetővé válik, hogy ezek a gyengébb gének alkalmazkodjanak a biodiverzitás megnövekedése következtében és a vérvonal fennmaradhat. Azonban ez csak akkor következhet be, ha az állományunkban megfelelő mértékű a biodiverzitás.

Mit is jelent ez, hogyha a madaraink szempontjából értelmezzük?

Általában azt látjuk, hogy a tenyésztők bizonyos vérvonalak alapján szelektálnak és elkezdenek egy bizonyos típust kialakítani. A madarakat egy bizonyos tulajdonság alapján válogatjuk, ami azt eredményezi, hogy madaraink ezt a tulajdonságot sokkal jobban kifejezik, mint más madarak. Általában szín, méret és más látható tulajdonságok alapján válogatunk. Azaz kiállítási tulajdonságok alapján kell válogatni ahhoz, hogy bajnok madarak születhessenek. Amint ezt a típust elfogadják, mint standard típust, mindenki ebből a vérvonalból szeretne madarat, hogy keresztezze a saját vérvonalával. Ez egy idő után lehetővé teszi, hogy ők is tenyésszék ezt a típusú madarat.

A hátulütője ennek azonban az, hogy a tenyésztők akarva vagy akaratlanul beltenyésztés miatt növelik a homozygota allélek számát az állományban. A madaraknak nem csak a jó külső tulajdonságai rögzülnek, hanem más nem látható, esetleg káros tulajdonságok is bekerülnek a vérvonalba. Az eredmény csökkent szaporodóképesség, egyes betegségekre fogékonyság stb. lehet. Egy nyilvánvaló példa erre, hogy a hullámos papagájok és a rózsásfejű törpepapagájok standard típusai (angol hullámos papagájnak és hosszú tollú rózsásfejű papagájnak is nevezik) egyértelműen romlanak. A legtöbb tenyésztő tudja, hogy időnként szükséges egy lépést hátra lépni és keresztezni a standard madarakat normál (kisebb) vadtípusú madarakkal, hogy kiküszöböljék a problémát. Amit legtöbben nem realizálnak az az, hogy az egyedeik túlélési esélyeit azáltal fokozzák, hogy a visszakeresztezéssel megnövelik az állomány biodiverzitását.

Hasonlóképpen, amikor egy mutációt tenyésztünk, a madarakat egy bizonyos tulajdonság alapján válogatjuk és ezáltal egy beltenyésztést végzünk. Legtöbbször a mutációt és a szükséges hordozó madarakat ugyanattól a tenyésztőtől szerezzük be. A fiatalok egymással kerülnek párba ami behatárolja a biodiverzitás mértékét. És ez a jól ismert problémákhoz vezethet. A megoldás az átkeresztezés egy nagyobb biodiverzitást hordozó vérvonallal, vagy ahogy a tenyésztők szokták mondani átkeresztezés egy nem rokon vadtípusú vérvonallal.

Néhány probléma van a vadtípus elnevezéssel kapcsolatban. A vadtípus nem ugyanaz, mint a vadtípusnak megfelelő színezetű madár. A jó vadtípus egy tiszta tenyésztésű madár. Soha nem hordozhat mutációkat és egyértelműen nem egy nagyobb madár. A kérdés az, hogy egyáltalán léteznek-e ilyen madarak bizonyos fajok esetében.

Szerencsére végre egyes tenyésztők rájöttek, hogy a mutációk tenyésztése mellett érdemes vadtípusú madarakat is tartani, hogy megmaradjanak a jövő nemzedék számára. Sok faj esetében jól tudott, hogy nem lehet vadonélő madarakat importálni, vagy egyes fajok esetében a vadonélő állomány is veszélyben van. Ezért a mi felelőségünk, hogy megőrizzük ezeket a madarakat a jövő számára. Más szavakkal a biodiverzitás megőrzése az egyik előfeltétele annak, hogy megőrizzünk egy madárfajt. Ez nem azt jelenti, hogy a mutációk és kiállítási madarak tenyésztőit le kellene beszülnünk céljaikról. Elég hely van mindenki számára a hobbinkon belül. De rá kell ébrednünk, hogy a közönséges, kisebb vadtípusnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk és ezeket a madarakat érdemüknek megfelelően tiszteletben kell tartani. Bizonyos fajoknál már nincs sok időnk, de talán még nem késő, ha megfelelő energiát fordítunk a vadtípus megmentésére. Később majd az ükunokáink meg fogják köszönni ezt az erőfeszítést.