Szakcikkek 3. A csíz

Mark Bishop

A kis zöld drágakő



A csízek szívós, erős madarak, amelyeket viszonylag könnyű tartani, amíg a madártartás alapszabályait betartjuk (tiszta élőhely), addig állományunk növekedni fog. Magam egy 6'x3'x3' röpdében és egy 36''x18''x20'' ketrecben tartottam,tenyésztettem őket.
Ha röpdében tartjuk őket, biztosítsunk számukra egy védett helyet, ahová a huzat és a közvetlen napfény elől behúzódhatnak, valamint szárazak maradhatnak, mivel a napfény-huzat-nedvesség megöli a madarakat, ugyanez érvényes a ketrecekre is. Ha ketrecben tartjuk őket, az ülőrudakat magasra helyezzük, mivel ezek a kis madarak szeretnek a magasban pihenni, és általában szorosan a ketrec elejében.

A csízek etetésére nagy figyelmet kell fordítani, méretre ugyan csak akkorák, mint egy egér, de az étvágyuk felér egy lóéval! Ez nem túl nagy probléma egy akkora röpdében, amint fentebb leírtam, de ketrecben, ellenőrzés nélkül, lakmározni fognak és kövérré/lustává válnak, sőt meg is halhatnak.

A csízeimet vegyesen etettem két magkeverékkel. Az első a Countrywide Canary Breeders, a másik a Versele Laga Weed Seed. E mellett a két magkeverék mellett, sok különböző mag van még, amit szeretnek a csízek és én szeretem, ha változatosan ehetnek. (Én sem akarok minden nap halat és sült krumplit enni) Kender egyik keverékben sincs. Ez egy zsíros mag, amit nem látok szívesen a madárházamban.
A trükk a mennyiségekben van! Naponta, madaranként, átlagosan egy kiskanálnyi elegendő nekik. Sokszor láttam olyan ketrecet, amelyben egy hétre elegendő mag volt a madarak előtt, és ez egyáltalán nem jó.
Mint a többi pintyféle esetében is, biztosítani kell nekik homokot, faszenet, szépiát és természetesen tiszta, friss vizet.
Általában kétszer egy héten adok a madaraknak zöldséget/gyümölcsöt és áztatott magvakat (tenyészidőszakon kívül).
Ha röpdében tenyésztem őket, akkor általában egy párat helyezek egy röpdébe, április elején. Nem tart nekik sokáig, hogy hozzászokjanak.
Ha sikeresek akarunk lenni, akkor mindenképpen szükséges, hogy a szomszédos röpdét elrejtsük a szemük elől, mivel tenyészidőszakban ezek az aranyos kis madarak, rettenetesen civakodóssá válnak, akik minden szomszédjukkal csak veszekednek (tudom, mert tapasztaltam már!).
Általában kb. három fészkelőhelyet teszek fel, szerte a röpdében. Magasan és közel a rácsokhoz. Nem tudom miért, de a rácsokhoz közel szeretnek fészkelni.
A három fészek nem csak választási lehetőséget biztosít a tojónak, hanem új fészket is lerakhat, amikor az első fészekalj, már majdnem készen áll a kirepülésre.
A ketrecekben is hasonló a helyzet, csak két fészkelőhellyel a ketrec két szélén, szorosan az elejében. A ketrecekben és a röpdékben elhelyezett fészkek körül is van valamilyen páfrány takarásnak, csak hogy a tojó biztonságosabban érezze magát.
A fészek lehet kanári fészek, vessző vagy drót kosár, mindegyik filc béléssel.
Használok mohát, pamut/gyapot szálakat (3''-4'' nél nem hosszabbat), kókuszrostot, kapok szőrt, puha füveket, majdnem mindent, amiről úgy gondolom segíthet.
Amikor a fészek elkészül, a tojó átlagosan 4-5 tojásból álló fészekaljat fog lerakni. A tojások világos kékek, rajtuk barna folttal és kb. 13 napig ül rajtuk a tojó.

ÉS VÁRUNK...

Ha ketrecben tenyésztjük őket, az első tojás lerakása után különítsük el a hímet a tojótól, de úgy, hogy továbbra is lássák egymást. Ezt egy kissé nyitva hagyott, eltolható válaszfallal könnyedén megoldhatjuk, mert ha nem tesszük, a hím megcsipkedi a tojásokat és megeszi őket (hidd el nekem).
Az első tojás környékén, elkezdek kis lisztkukacokat, gabonabogár kukacokat adni, de csak keveset és nem minden nap. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a tojó leszáll miattuk a fészekről és ellenőrizni tudom a tojásokat, a másik, hogy megszokja őket, mire a fiókák kikelnek.
A csízeimet tenyészidőszakban a fent leírtak szerint táplálom, de kb. februártól kezdem lassan felépíteni áztatott magokkal, tojásos eleséggel, reszelt répával és brokkolival (még mértékletesen etetve), és minden természetessel, ami elérhető.
Hamar rájövünk, ha kikeltek a fiókák, mivel a tojáshéjak a ketrec másik felébe lesznek kidobálva. Úgy hiszem ez ösztönös viselkedés, hogy ne vezessenek a fészek nyomára.
A tojó egymaga ügyesen felneveli ezeket a kis fekete pelyhes gombócokat, és nem tart sokáig, hogy megtollasodjanak.
A fiókákat hat napos korukban gyűrűzzük meg, B méretű gyűrűvel. Bár legyünk figyelmesek, mert esetleg hamarabb sort kell kerítenünk rá, 4-5 napos korukban. Ketrecben, amikor a fiókák megnőttek és már a fészek szélén ülnek, visszaeresztem a hímet. Figyeljünk a hímre, ha esetleg úgy döntene, hogy szemtelen lesz a fiatalokkal. Valószínűleg nem lesz vele gond, mert ez idő tájt a tojó már készen áll egy második fészekaljra és ez lefoglalja a hímet.

Az első tojás lerakása után hasonlóan kell eljárnunk. A hímet el kell szeparálni. Ez alkalommal azonban a tojó és első fiókái együtt lesznek a ketrec másik oldalában. Ez nem tart sokáig, mert a fiatalokat hamarosan le lehet választani. Addig nem veszem ki a fiókákat, amíg nem láttam őket önállóan enni.
A fiókák tollazata hasonlít az anyjukéra, csak fakóbb, a természet így biztosítja számukra, hogy nagyobb biztonságban legyenek. Habár mind azonos neműnek tűnnek, a faroktollaik alá benézve megállapítható a pontos nemük. A hímeknek sárgább a farktolla (ezt a tippet egy vezető madarásztól kaptam. Némi tapasztalat szükséges hozzá!)
Amikor elválasztom a fiókákat, egy egyszerű ketrecbe teszem őket, amibe két napig nem teszek ülőrudakat. Erre azért van szükség, mert olvastam, hogy a fiókák hajlamosak az ülőrudakon ülni és várni, hogy az anyjuk megetesse őket. Így azonban ez megelőzhető, mivel a földön maradnak, az élelem és a víz mellett.
Berakhatunk melléjük egy idősebb madarat is, aki megmutatja nekik, hogyan működnek a dolgok.
A táplálékuk pontosan ugyanaz, mint amin felnevelkedtek, de az élő eleséget is belekeverem a mixbe. Valamint már az első naptól kezdve beteszek nekik egy tálban kemény magvakat is. A vizet egy kicsi, sekély tálba teszem a földre, valamint behelyezek önitatókat is. Nem tart sokáig, hogy rájöjjenek hogyan működik.
Másik hasznos ötlet, a magvakhoz szoktatásukhoz, ha egy almát feldarabolunk és beleforgatjuk a magokba. Így amíg az almából csemegéznek, megízlelik a magokat is (ez egy kanáris tipp, jól működik).
Az elmúlt években megfigyelhettem, hogy a csíz tojó úgy jelzi, hogy befejezte a tenyészidőszakot, hogy a régi fészkét színültig tölti azzal, amit épp talál és tudomást sem vesz a többi fészekről.
Ekkor szedem ketté a párokat. A tojó a fiókáival és a többi tojóval együtt egy 8'x24''x20''-as röpkalitkába kerül. Itt hagyom őket békében a vedlés idejére, míg a hímek egy hasonló mérető ketrecbe kerülnek és őket is hagyom nyugodtan levedleni.
Néhány apróság ami segítheti a madarakat vedlés idején: továbbra is kapják a puha mag keveréket, valamint a szabadból annyi vadnövény magot szedjünk össze nekik, amennyit csak tudunk. Ezek ellátják őket mindazzal a tápanyaggal, amire szükségük van ebben az időszakban, libatop, bogáncs, gyermekláncfű stb.
A vedlés megközelítőleg októberig tart, néha kicsivel tovább, néha kicsivel kevesebb ideig.
Amikor vége a vedlésnek és ott állunk a vadonat új, csillogó tollazatú csízeink előtt, büszkeség tölt el minket, ha a befektetett energiánkra gondolunk, és tudjuk, hogy ez a világ legkielégítőbb hobbija.

És kezdődik minden elölről ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése