Kis pintyeskönyv

Nagyobb számban fordulhat elő hibridizáció az egyazon fajkomplexbe tartozó fajok esetében. Ezt a megfogalmazást azokra a fajokra használjuk, amelyek morfológiai bélyegek alapján nagyon nehezen, vagy sehogy sem lehet elkülöníteni egymástól, és genetikai vizsgálatok sem adnak minden esetben kielégítő magyarázatot. Esetünkben ilyen lehet a zsezsék és a keresztcsőrűek fajkomplexe. A fajok tárgyalásánál igyekszünk kitérni minden esetben a jelenleg elfogadott rendszertani státuszra, így e fajok esetében utalunk az alfajok helyzetére és a határozási problémákra is. Láthatjuk, hogy a flammea komplex jelenleg két (C. flammea, C. hornemanni), esetleg három ( C. flammea, C. hornemanni, C. cabaret) fajból áll, valamint öt ( flammea, rostrata, islandica, hornemanni, excilipes) vagy hat (plusz cabaret) alfajból. A számos átmeneti forma (nem csak az adott faj alfajai, hanem a másik faj alfajai között is) jelentős hibridizációt feltételez. Az Izlandon honos C. flammea islandica zsezse alfaj különleges példája azonban nem erősíti meg ezt a feltételezést. Jelenleg Izlandon csak az islandica alfaj költését fogadják el a kutatók, ugyanakkor régóta köztudott, hogy a szigeten élő madarak között nagyon világos (exilipes alfajhoz hasonló) és nagyon sötét (rostrata alfajhoz hasonló) madarak is előfordulnak. Nem zárható ki, hogy néhány madár ezek közül valódi hibrid, ugyanakkor érdekes tény, hogy a legtöbb kutató akár Izlandon, akár Svédországban végezte kutatásait, nem talált bizonyítékokat tényleges hibridizációra a két, bizonyosan elkülöníthető faj, a zsezse (C. flammea) és a szürke zsezse (C. hornemanni) alfajai között. Fogságban történt hibridizációról sincs értékelhető adatunk, ami e két faj között létrejött volna. Ezidáig nem találkoztunk olyan madarakkal, amelyek esetében sejteni lehetett a keresztezést a fajok között. Külföldi tenyésztők ritkán keresztezik az említett alfajokat, különösen az olyanokat, amelyek jól elkülöníthetőek egymástól.

Most akkor a törpékről is valamit. Tavaly viszonylag sok fióka kelt, legalább 100 madarat teleltettem át. Kicsit meg is csömörlöttem, mert igazán jó 1-2 volt közülük. Akkor azért fohaszkodtam, az idén ne legyen ennyi, legyen csak a fele, de azok kiváló madarak legyenek. A fohász fele meghalgattatott, mert nagyon kevés fiókám van. A másik fele, vagyis a minőség még eldönthetetlen. Talán lesz egy-két igazán szép kiákllítási madár. Az opalinok végre nálam is mozgolódnak, két pár van, mindkettő alatt vannak kicsik, és talán egy hordozó hím alatt is lehetnek opalinok.
A képen egy aqua opalin apuka látható.

Egy másik pár lutínó opalin kicsije.

A testvére egy normál zöld opalin.

Egy másik fészekalj kicsi, az apa talán opalin hordozó. A kicsikről még nem tudom eldönteni, de nagy mázli lenne, ha mindkettő opalin lenne.

A két kicsi közül ez érdekesnek igérkezik (ilyenkor megvan az emberben a drukk, hogy valami eddig nem látott különlegesség kerül ki a kezéből). Piros (szilva színű) szemmel született, nagyon halvány, nem lutínó. Talán pallid lesz. Az apja, anyja aqua madár, a hím talán opalin hordozó.

Kis pintyeskönyv

Részlet a könyvből:

"1981. december 27-én a dél-dakotai Aberdeenben Dan A. Tallman egy napraforgómagokat fogyasztó fenyőcsíz (Carduelis pinus) csapatban egy szokatlan tollazatú és nagyságú csízt fedezett fel. Érdeklődését felkeltette a szokatlan madár, és több csapdát is felállított az elfogására. Miután sikerült tőrbe csalni a furcsa példányt, meghatározásra a Természettudományi Múzeumba küldte. A vizsgálatok alapján egy keresztcsőrű és egy fenyőcsíz hibridje volt a rendellenes csíkozású madárka. Testmérete nem sokkal maradt el a keresztcsőrű szülőétől, csőrkávái azonban nem keresztezték egymást. Első benyomás alapján furcsának tűnik a két faj közötti hibridizáció, ugyanakkor genetikai és morfológiai összehasonlítás szerint is nagyon közeli rokonok. A Loxia nem a pintyfélék kb. 14 millió évvel ezelőtt kezdődött törzsfejlődése során közeli rokonságot mutat a tengeliccel, csízzel, fenyőcsízzel, a zsezsével és a szürke zsezsével. A tengelic, a csíz, a fenyőcsíz és a keresztcsőrű fajok közös vonása – a táplálékhoz adaptálódott csőrforma mellett – a jellegzetes táplálkozó testtartás is. E fajok az adott növényi részt (toboz, bogáncs, stb.) az ágon ülve jellegzetes előrehajlott testtartásban, karmaikkal leszorítva bontogatják és fogyasztják el."

Néhány évvel ezelőtt megfogadtam, a nyíregyházi állatkertbe csak akkor teszem be a lábam, ha mint alkalmazott léphetek be oda. Akkor még nem állt a Zöld Piramis, annyi különleges állat sem volt még. Sajnos ezt a célom nem sikerült eddig megvalósítanom. A fogadalmam is meg kellett szegnem, hiszen Grétának nagy élményt jelentenek ezek az állatok. Elmentünk tehát. Igazán szuper megoldásokat láttunk, sok ritka állatot. Keveset fotóztam, néhány kép ezekből.



Ezen a képen egy kaukázusi pirók (Carpodacus rubicilla) látszik. Most láttam ezt a fajt először. Ahogy az angol neve is mutatja (Caucasian Great Rosefinch) egy megdöbbentően nagy méretű pirók faj, majdnem seregély méretűnek tűnt. Két röpdén is láttam a nevét, de az egyikben nem láttam egyet sem, a másikban is ezt az egyet a földön. Megitélésem szerint csak órái lehettek hátra, nagyon rossz bőrben volt. Gyanítom, hogy valamilyen elkobzott csempész szállítmányból kerülhetett ide, amiatt volt ilyen megtört.

Egy viszonylag ritka faj (a szabadban már alig található belőlük) a bali seregély (Leucopsar rothschildi). Fogságban azért elég jól szaporodik, Európában több állatkertben és tenyésztőnél megtalálható. Bali szigetén kb. 30 madár tenghődhet, lenne mit visszatelepíteni a fogságban születettekből, de szakemberek szerint hamar összefogdosnák őket az illegális piacokra.

Kacagójancsi vagy kookabura (Dacelo novaeguineae).

Kis pintyeskönyv

Részletek a már korábban említett könyvünkből, mely remélhetőleg megjelenik jövőre.


A természetben kialakult hibridek – habár az evolúciós változás lehetősége a hibrid populációkban rendkívül magas – nagyon ritkán hoznak létre stabil populációkat. Leginkább valamilyen elszigetelt élőhelyen (óceáni szigetek, hegységek) van esélye a populációnak genetikailag fixálódni, hiszen itt kevésbé fog érvényesülni az alapfajok genetikai dominanciája. Bizonyos, hogy jó néhány faj kialakulása két másik faj hibridizációjának köszönhető, erre elfogadott példák elsősorban növényfajok esetében vannak.
Két faj hibridizációja esetében – azok eltérő kromoszómakészlete miatt – gyakran előfordul, hogy a genetikai információ sérül, a kromoszómák alakja, száma változik. Ez esetben megtörténhet, hogy különböző mértékben csökken az ivarsejtképzés, hormonális, enzimatikus folyamatok változnak, így csökken a termékenység, vagy akár az adott példány terméketlenné válik. Említésre méltó megállapítás azonban, hogy az ismert madárhibridek közül a legtöbb termékeny. Mc Carthy (2006) szerint a fertilis (termékeny) és a sterilis (terméketlen) hibridek aránya 6:1.
Mesterséges hibridizáció esetén természetesen irányított keresztezés zajlik az adott fajok, illetve fajták felhasználásával, azok valamilyen kedvező tulajdonságainak kiaknázása végett. A modern állattenyésztésben, akárcsak a hobbi és díszállatok tenyésztése során, bevett gyakorlat a fajok és fajták egymás közötti, tervszerű keresztezése. A könyvünkben tárgyalt hazai pintyfajok domesztikált formáinak keresztezése egymás között, illetve kanárival több száz éves múltra tekint vissza. E hibridizációk célja elsődlegesen kiváló énekesek létrehozása, mely példányok a keresztezett fajok énekének dallamosságát, virtuozitását is túlszárnyalják. Európai tenyésztők leggyakrabban kanárival keresztezték és keresztezik ma is az európai és dél-amerikai pintyféléket, melynek oka a kanárimadár könnyű tenyészthetősége. A viszonylag könnyen kivitelezhető hibridizációknak azonban ára is van: mivel a kanári (Serinus canaria) nem túl közeli rokona az említett carduelidáknak, a hibridek többsége terméketlen lesz. Kivétel ez alól a csicsörke, hiszen a kanári legközelebbi rokona. A két faj hibridjei legtöbbször eredményesen pároztathatók bármely szülőfajjal. Tapasztalatok szerint kb. 80 %-os arányban sikeresek a hibridpárosítások

Egy érdekes esemény: észnélkül párzanak a szürke csicsörkék, a tojó újra 4 tojáson kotlik. Ami igazán furcsa, a hím néha felváltja a párját, és kotlik pár percre. Ez elég hihetetlenül hangzik, de ha mégis tojó lenne (eddig nem volt megtermékenyített tojás), akkor meg a párzást utánozza remekül.