„Kísérletek a kanári és tengelice keresztezésére
A
spanyolok a XV. Század vége felé hozták az első vad kanárimadarakat Európába.
Azóta a kanári alakja, színezete és éneke a több száz éves tenyésztői
kiválogatás, keresztezés és a külvilág alakító tényezőinek együttes hatására
jelentősen megváltozott. A tenyésztők napjainkban is egyre újabb fajtákat
állítanak elő, e munkájukban szívesen felhasználják kanári és különböző
pintyfajok kereszteződéséből származó utódokat. Főleg Angliában és
Németországban, de másutt is kutatók egész sora szinte nagyüzemi módszereket
dolgozott ki, hogyan lehet minél változatosabb és érdekesebb hibrideket
létrehozni. Szobai tenyészkalitkákban egyedi keresztezéssel vagy szabad
volierekben ún. pároztatással sikerült a csicsörke, zöldike, kenderike, csíz, tengelic,
süvöltő, pinty és még számos vadmadár kanáribastardját előállítani. Ezek a
próbálkozások érdekes eredményre vezettek, természettudományos jelentőségük
vitán felül áll. A keverékek ugyanis az esetek nagy részében meglehetősen
nehezen vagy egyáltalán nem tenyészthetők tovább, és ez a tény ráirányította a
figyelmet a különböző fajok rokonsági fokozatára és az ezzel kapcsolatos
meddőségi problematikára. Sok érdekességet tartogat még az eltérő tulajdonságok
öröklődésének és az esetleges atavisztikus jelenségeknek a tanulmányozása is.
Közel
húsz esztendős amatőr madártenyésztés után tavaly érlelődött meg bennem az
elhatározás, hogy a kanárit néhány hazai rokon pintyfélével keresztezzem.
Elsősorban a tengelicére gondoltam. Rövid tájékozódás után kiderült, hogy ezen
a téren meglehetősen kevés tapasztalattal rendelkezünk, a kivitelezés
tekintetében erősen megoszlik a hazai tenyésztők véleménye. Egyesek a nagy
voliereket vagy szobai röpkalitákat ajánlották, mások terjedelmes 80 cm hosszú,
30 cm széles, 50 cm magas párosító kalitka mellett szavaztak. Az egyik nézet
szerint csak előző évben fészekből kiszedett és az ember által felnevelt
vadmadárral érdemes kezdeni, többen viszont fiatalon rabságba került, szabadban
még nem párzott állatokat javasoltak.
Az
irodalmi adatok sem látszottak egyöntetűnek. Fodor a kanárimadárral felnevelt
vad fiókát tartja legalkalmasabbnak, Dost a „Dergelbe Sanger” c. munkájában
ezek nagyszámú terméketlenségére hivatkozik. Szerinte a növendék vagy
felnőttkorban befogott madarak mellett szól a nagyobb ellenálló képesség és az
átütőerejű termékenység, mely sokszor egyszeri párzással teljes fészekaljat
termékenyít meg. Viszont ellene mond az állatkák szertelen vadsága, ami
nemegyszer az egész fáradozást kétségessé teszi.
A
tenyésztők és a szakirodalom véleménye megegyezett abban, hogy könnyebben lehet
célhoz érni vadmadár hím nőstény kanári pároztatásával, mint fordítva. Ami a
tojó életkorát illeti, sokak szerint legalább 2 – 3 évesnek kell lennie, mert
csak így várható kifogástalan keltés és nevelés. Tapasztalatink azonban azt
bizonyítják, hogy a saját fajtájával már párzott nőstényt elég nehéz idegen
hímre átállítani.
Ilyen
előzmények után tavaly augusztus – szeptember folyamán 19 db 2 – 3 hónapos
vadonfogott tengelic hímet szereztem be. A vadoncokat két, egyenként 62 cm
hosszú, 30 cm széles, 36 cm magas röpkalitkában 7 db fiatal kanári tojóval
zártam össze, hogy az idegen miliővel együtt a kanári fajhoz is hozzászokjanak.
Már a beállításnál nehézséget okozott, hogy a tengelicék könnyen megbetegedtek
egy a madárkedvelők által „sorvadásnak” nevezett kórformában. Ezt a betegséget
klinikailag és a boncolás során emésztési zavar következtében előállott
bélgyulladásnak és májelfajulásnak diagnosztizáltam. A részletes leírására itt
nincs módom, elég annyit megemlíteni, hogy feltört olajos magvakkal és
antibiotikumokkal jól tudtam befolyásolni. Ennek ellenére 4 db tengelic
elhullott, illetőleg még repülőképes állapotban szabadon engedtem.
Bár
a madarak tartózkodási helyét nem fűtöttem, a nőstények március közepére
tenyésztésre értek. Ezzel szemben a nyilván második keltetésből származó fiatal
tengelic hímek semmiféle párzási hajlandóságot nem mutattak. A leendő párokat
hét db, egyenként 36 cm hosszú, 30 cm széles, 31 cm magas tenyészkalitkába
zártam és részükre beérlelés céljából két héten át madaranként és naponta egy
kávéskanál főtt tojást adagoltam. A vitamin és só szükségletet korai
zöldfélével és ossa szépiával fedeztem. A tojók hamarosan tenyésztésre értek, s
mivel a tengelicek közömbösek maradtak, darabonként 3 – 4 üres tojást raktak.
Nyilvánvaló volt, hogy a tengelicék szabadban megszokott költésidejükhöz, azaz
május hónapokhoz ragaszkodnak.
Ezért
valamennyi fiatal vadmadarat elengedtem és 4 db őszi fogású, de biztosan korai
keltésű tengelic hímmel, továbbá fent említett 7 db kanári tojóval indítottam
be az új kísérletet. 3 db (fehér, Izabella és egy zöld színű) tojó különböző
okokból kifolyólag alkalmatlannak bizonyult a keresztezésre. Gyakorlatilag 3
zöld és 1 sárga kanári nőstény, valamint a 4 tengelice vált be.
A
kedvező áprilisi időszakban a tengelicék alig két hetes együtt-tartás után
tojókkal összeszoktak és lepároztak. A lerakott tojásokat naponta
eltávolítottam és csak a 4. tojás után helyeztem vissza az egész fészekaljat a
nőstény alá. A kotlás megkezdésével egy időben került sor a hím eltávolítására,
nehogy tojásevésre vetemedjen.
Mint
érdekességet említem meg, hogy a korábban – a párzás előtt – letojt üres
tojásokkal szemben feltűnt a vadmadár ondójának tojást elszínező hatása, melyet
Tschermák is megfigyelt. A jelenséget xénia néven ismerjük, hátterében a hím
madár ondójából a tojásképző mirigyekbe felszívódó, még tisztázatlan eredetű
anyagok állnak. Ezek az anyagok az apai fajra, esetemben a tengelic
tojásszínére jellemző intenzív pirosbarna pettyezettséget hozták létre,
anélkül, hogy a kanári tojás halvány zöldeskék alapszínét módosították volna.
A
kotlási idő a kanárinál megszokott 13 – 15 napig tartott. A kikelt fiókák
sötétvörös bőrszíne, szokatlanul gyors fejlődése eltért a kanáriétól. A kis
tengelic bastardok tiszta tojáseledel hatására általában 12 – 14 napra hagyták
el fészküket és 20 napos korban már önállóan kezdtek táplálkozni. Hasonló korú
tisztavérű kanári fókák többnyire 1 -2 napos késéssel érik el a fenti fejlődési
fokozatokat. 25 napos korban választottam, addigra a tengelichímeket már ismét
párjukhoz eresztettem, rendszerint a kelés utáni 17. napon. Az apák ilyen
körülmények között természetesen nem etették fiókáikat, de nem is bántották
őket.
Véleményem
szerint a fiatal bastard hímeket biztosan fel lehet ismerni már a kirepülés
idején jelenlévő világossárga toroktájékról, mely a nőstényeken nem, vagy
sokkal halványabban jelentkezik. Csalhatatlan jel még a kb. 25 – 30 napos
madárka folyamatos fütyörészése is, szemben a tojó szaggatott, csiripelő
hangjával, melyet egyébként is ritkán hallat.
A
tengelic hímek hűséges pároknak mutatkoztak. Választott tojóikhoz egy-egy
keltetési időszak után is ragaszkodtak. A párok békésen megfértek, a hím
rendszerint begyéből táplálta nőstényét. Jóllehet a tojókat a szomszédos
kalitkákban levő, előlük eltakart kanári hím éneke csábította az első párzásra
(!) később azonban megalkudtak a „méslliance”-al, és elfogadták a tengelicek
udvarlását.
Eredményeim
a következők: 4 pár tengelice hím kanári nőstény keresztezésekor 3 – 5 ciklus
alatt lerakott 40 db tojásból 17 db üres vagy befulladt. Kikelt fióka: 23 db,
50,7%. Ebből 5 db napos korban elhullott, 21,7%, felnevelődött 18 db, 78,3%.
Részleteiben lásd a túloldali táblázaton.
Ezenfelül
15 db tojást még a kísérlet megkezdése előtt üresen raktak le a nőstények
A
növendék bastardok ivararánya 2:1 volt, a hímek javára. Fejlődésük zavartalanul
alakult, takarmányozásukat a kanárinál megszokott módon alakítottam ki. A fiatalok
termékenységéről még nincsenek adataim.
Tapasztalataimat
a következőben foglalom össze:
1.
A tengelic kanári hibridizálása közepes erőfeszítést és
kitartást igényel a tenyésztőtől. Miként azt a külföldi szakírók is
hangsúlyozzák, semmiféle receptet erre megadni nem lehet. Szobatenyésztés
céljára legcélszerűbbnek látszik korai keltésű – már kivörösödött fejű –
tengelic hímeket ősszel befogni és kései (júliusi, augusztusi) keltésű szűz
tojókkal közös röpdében áttelelteni. Ilyenformán a különböző érési időszakok
nagyjából március végére, április elejére egybeesnek. Ekkor a párokat
különválogatjuk és tojással, fénymaggal stb. heteken át beérleljük.
2.
Ha a nőstények azonos helyiségben levő, tőlük eltakart
kanári hím énekét hallják, annak füttyére könnyebben párzanak be vadmadárral. A
tengelic párzókedvére kétségkívül serkentőleg hat a napos, derült időjárás,
szívesebben párzik a hajnali órákban. Helytelen a tojókat a kanári hímmel akár
csak rövid időre is érintkezésbe hozni, mivel a tengelictől való gyors „kiábrándulás”
hamar bekövetezik.
3.
A vad hímeket
legjobb a tojásoktól távoltartani, nehogy a fészket szétzilálják és a tojásokat
feltörjék. Ezt nem válaszfallal érjük el, hanem a hím egyszerű kivételével, a
kotlás megkezdésekor.
4.
Az idő helyes beosztásával 1 tengeliccel 2 – 3 kanári
tojót is meg lehet termékenyíttetni, ezáltal a keltések folyamatosan
következnek.
Eddigi tapasztalataink szerint a tengelic hibridek a legritkább esetben
termékenyek. Ennek nyilván a fajok egymástól való nagyobb távolsága az oka. Élettanilag
az ivarsejtek képzése körüli zavarok játszhatnak a meddőségben szerepet.
Felmerül a kérdés, hogy ez a meddőség minden egyednél fennáll-e, s vajon egész
életre szól? Tudjuk ugyanis, hogy a piros kanári kitenyésztésnél fontos
szerepet játszó amerikai tűzcsíz kanári hybridjének hímjei legnagyobbrészt
termékenyek, vagy 2 – 3 éves korukban lesznek azzá! (Dost)
A
jövőben a tengelic bastardok termékenységi viszonyaival és újabb pintyfélék
hybridizálási kísérleteivel szeretnék foglalkozni. Tapasztalataimról egy más
alkalommal számolok be.
Az
elmondottakat röviden áttekintve megállapíthatom, hogy 15 db fiatal tengelic
hímmel és 7 db kanári tojóval kezdett keresztezési kísérleteim a kora tavaszi
hónapokban nem vezettek eredményre. Ennek fő okát a vadmadarak kései érésében
látom. Április – május folyamán 4 db tengelic hím (Carduelis c. carduelis) és
ugyanennyi kanári tojó (Serinus s. canaria) váltotta be a hozzá fűzött
reményeket. A tojók által lerakott 40 db tojásból 50,7% kelt ki, a fiókák
21,7%-a hullot el. 11 fészekaljból 78,3%, azaz 18 db fiatal nevelődött fel.
Véleményem szerint tehát korai keltésű 1 éves tengelic hímmel és kései szűz
kanári nősténnyel jó eredményt lehet elérni. Vizsgálataimat más pintyfajokra is
kiterjesztem.”
Kísérletek a kanári és más pintyfajok keresztezésére
A Búvár 1963.
1. számában Kísérletek a kanári és tengelice keresztezésére c. közleményben
pintyfajokra is kiterjesztettem és tapasztalataimról az olvasókat tájékoztatni
fogom. Ebben a cikkben a kanárinak (Serinus s. canaria) kenderikével (Carduelis
c. cannabina), csízzel (Carduelis s. spinus) és csicsörkével (Serinus s.
serinus) végzett párosításáról, továbbá az ezzel kapcsolatban szerzett
megfigyelésekről szeretnék beszámolni.
Előjáróban
megemlítem, hogy a korábbi kísérletekben szereplő teljes madárállományt
felszámolva, 1964 tavaszán 6 db újonnan beszerzett kanári tojóval, 4 db
tengelice, 2 db csicsörke és 1 db kenderike hímmel kezdtem el az új tenyésztést.
A madarak kiválogatásában kizárólag a tenyészérettséget vettem figyelembe, melyet
a kézbe vett tojóknál a has feszes gömbölyűsége, a hímek esetében a kloaka
fejlettségi foka alapján bíráltam el. A rossz időjárási viszonyok következtében
a kialakult párok csak május elején kezdtek el fészkelni, így a keltetési idény
augusztus végéig elhúzódott. Végül is 3 db kanári tojó (2 db zöld, 1 db
sárgatarka), 3 db tengelice hím, 1 db csicsörke hím és 1 db kenderike hím
bizonyult tenyésztésre alkalmasnak. A tenyésztés gyakorlati részére vonatkozóan
az idézett cikkben foglalt megállapításokra hivatkozom, azzal a módosítással,
hogy serkentő céllal tartott éneklő kanári hím jelenétére a keresztezési
kísérleteknél úgy látszik, nincs különösebben szükség. A fiatal átlag 1 – 2
éves korú, jól beérett anyák minden további nélkül párosodtak, sőt az
előzetesen tengelice, vagy csicsörke hímmel keresztezett nőstény kanárit másodízben
könnyen lehetett kenderikével összeházasítani.
A keltetés
eredményességét a július folyamán fellépett paratífusz-járvány jelentősen
lerontotta. A fertőzést valószínűleg egyik kenderikebastard fészekaljhoz
dajkaságba adott pintyfiókával, esetleg magával a kenderike apával hurcoltam be
a tenyészetbe, és elsősorban a kenderike keverékeket érintette: 17 db hibrid
közül 12 db elhullott, a túlélők fejlődése is zavart szenvedett. A tengelice
leszármazottak ellenállóbbnak mutatkoztak, 8 db közül mindössze 1 db esett
áldozatul, 3 havi betegeskedés után. Klinikai tüneteik: az alig kirepült 15 –
20 napos fiókák bágyadtak, étvágytalanok voltak, tollaikat felborzolva
gubbasztottak. Rövidesen bérhurut, ízületi gyulladás, idegrendszeri tünetek és
lesoványodás jelentkezett. Boncolás során bélgyulladást, májelfajulást, a
májban gyulladásos- elhalásos gócokat, veseköszvényt, és egy- két esetben
lépduzzanatot találtam. Bakteriológiai vizsgálattal Salmonella typhi murium-ot,
a paratifusz kórokozóját több hullából sikerült kimutatni, az ornithózis (régi
elnevezéssel papagájkór) kimutatására végzett két vizsgálat azonban negatív
eredményű volt. A betegség részletes leírását és a gyógykezelést tárgyaló
irodalmat az érdeklődőknek szívesen rendelkezésre bocsátom.
Az irodalmi
adatok szerint a vadonélő pintyfélék 25 – 30 %-a lappangó paratífuszos
fertőzöttségben szenved. Ellenállóképességük csökkenése esetén – pl. befogás
után a rabkosztra való áttéréskor – a fertőzött és velük együtt tartott madarak
megbetegedhetnek, s az ún. sorvadás jól ismert tünetei között elhullnak. A
sorvadást régebben emésztési zavar következményének tulajdonítottuk. Már
1962–ben a tengelicék keresztezésénél megfigyeltem egyes lábujjak, különösen a
hátsó ujjak merev bénulását, amelyet Keymer (1959) „slipped toe”-nak „csúszott
lábujj”-nak nevez, és ismeretlen eredetűnek tart. Hasholt nyomán Freytag (1963)
említi ezt a jelséget és túlságosan sima ülőrúdon keletkező spasmusra vezeti
vissza.
Véleményem
szerint a „csúszott ujj” és „sorvadás” egyaránt a paratífusz különböző
megnyilvánulási formái, és e betegség jelentkezésével minden hibridizációs kísérletben
számolni kell! Valószínűleg ez a deformáció fordult elő Gerard közlésében
említett kenderike – zöldike hibridek lábán is.
Okulva a
drágán szerzett tapasztalatokon, az 1965-ben megindított kísérletben a
paratifusz ellen már valamennyi fészekaljban megelőző antibiotikumos kezelést
végeztem. Ennek ellenére a betegség szórványosan jelentkezett, és 8 db
elhullást okozott. Ellene leginkább a főtt kemény tojással és Oryzával alaposan
elkevert Tetran pulvis vált be. Adagolása: 0,001 – 0,02 g Tetran pulvis (kb. 1
zsebkéshegynyi) + 1 kávéskanál Oryza 1 tojásra számítva. A gyógyszeres kezelést
a kirepülést követő napon kezdem el, és 8 – 14 napon át folytattam. Ily módon
teljes tünetmentességet tudtam biztosítani, néhány olyan eset kivételével,
amikor 30 - 40 napos életkorban a lefojtott fertőzés mégis felszínre tört, és
az idült paratífusz végzett a kismadarakkal. Ezeket a váratlan elhullásokat
gyógyszerellenállóság váltotta ki, s így talán valamely másfajta antibiotikum
(chlorocid?) alkalmazása segített volna. Erre azonban a gyors lefolyás miatt
nem került sor.
Az idei év
mérlege a következőképpen alakult: valamennyi kanári tojót lecseréltem, a korábban
jól szerepelt tengelice és kenderike hímeket viszont további kísérletekre
használtam, tudatosan vállalva a bacillusgazdaság fenntartásának veszélyét. A
tenyészidő márciustól szeptemberig tartott. 10 db sárga, zöld és izabella
kanári nőstény közül 7 db, 3 db csicsörke hím közül 1 db, 2 db csíz hím közül 2
db szaporított. A másodéves tengelice és kenderike hímek több kanári tojóval is
szép eredményt produkáltak. A kanári tojókat könnyen át lehetett állítni az
egyik fajjal való párosításról a másikra. Egy anyától csicsörke, majd
kenderike, egy másik egyedtől csízt követően csicsörke ivadékot nyertem. Két –
két db süvöltő és zöldike – hímmel azonban kudarcot vallottam. A hibák okát a
kanári tojók meddőségében keresem, ezért a kíséreltet meg fogom ismételni. Egy
fészekből felnevelt, 1 éves szelíd pintytojó is üres tojásokat rakott, heves
ivarzási tünetei ellenére egyik hím sem volt hajlandó ugyanis
megtermékenyíteni. Érdekes, hogy ez a madár egy cseppet sem törődött a
fészekbe, vagy az a mellé letojt tojásaival. Két ízben tettem próbát különböző
1 éves kanári tojók és tengelice bastard hímek párosításával is. A keltetés 8.
napján lámpázott és üresnek minősített tojásokban azonban mikroszkóp alatt sem
lehetet ébrény nyomaira bukkanni. Egy fészekalj létrehozásával magam is
igazoltam a kanári – csicsörke keverékek termékenységét. Ennél a párosításnál
izabella színű csicsörkehibrid apától és narancssárga kanári anyától öt fiatalt
neveltem fel, amelyek 1:3:1 arányban zöld, narancssárga és sárgatarka színűek,
kicsinyek és rendkívül elevenek voltak. Külsőleg alig különböztek a telivér
kanáritól.
Röviden
összefoglalava az elmúlt két év eredményeit, a következőket állapítottam meg:
1. A kanári tojó – vadmadár hím pároztatás több pintyféle keresztezésével
eredménnyel járt: nagyszámú
tengelice-, kenderike-, csíz- és csicsörkebastardot sikerült kitenyészteni. Reciprok párosítás, a vadmadár
tojók akklimatizálódásának nehézségei miatt
egyelőre nem járható út. Itt felmerülhet azonban a hormonális kezelés lehetősége.
2. A hibridizáció a kanári tojásokon
jellemző elváltozásokat idéz elő. Tengelice hím hatására elszórt rőtbarna pettyek, kenderike után apró,
vöröses vesszők, csíz és csicsörke
nyomán négyszög alakú vörös foltocskákból álló koszorú jelenik meg a tojások tompa végén. Ez a megállapítás
azonban további ellenőrzésre szorul.
3. A pintyfélék tenyésztésben a
gyakori paratífusz fertőzés aktivizálódása miatt kisebb – nagyobb járványok fellobbanását várhatjuk, de a fiatalok
preventív gyógykezelése ez ellen
bíztatónak látszik.
4. A hibridek alapszíne kezdetben a
kenderikétől hosszanti fekete csíkozattal tarkított igénytelen hamuszürke, csíztől és csicsörkétől zöldesszürke,
természetesen a kanári tojótól függő árnyalatban. Amint lezajlik az
első vedlés, a fiatalok a két faj színe és rajzolata
között álló tollruhába öltöznek. Bizonyos mértékben a vadmadár szülő színe dominánsnak mondható. Az ivari
kétalakúság a hímek élénkebb, díszesebb voltában nyilvánul meg.
5. A süvöltő, zöldike, erdei pinty
és más madarak kanárival történő keresztezése még megoldandó feladat. Az
azonos, vagy különféle eredetű hibridek egymás közti párosításáról, az F1
nemzedék apai vagy anyai visszakeresztezéséről, általában termékenységi
viszonyaikról még meglehetősen keveset tudunk. 96 db kanáribastardot keltettem
ki, ebből elhullott 31 db (30,2)) felnevelődött 65 db (69,8%), ivararány: 1,3:1
a hímek javára. A 65 db kevertvérű madár megoszlása a következő volt: 38 db
tengelice, 13 db kenderike, 5 db csíz és 4 db csicsörke félvér, ezenfelül 5 db
csicsörkehibrid és kanári negyedvér. Érdekességként emelem ki, hogy az 1964 –
65. években elpusztult 26 db madárban 21 db-nál paratífuszt állapítottam meg, s
ezek közül 19 db kenderike ivadék volt.
Remélem, hogy ezzel az ismertetéssel
sikerült a madárkedvelők és olvasóközönség figyelmét a hibridziáció kérdéseire
irányítani, s talán a hazai madártenyésztés színvonalát is emelni.
Újabb kanári és pintykeresztezések
„Előző
cikkeimben ismertettem azoknak a kísérleteknek a tapasztalatait, amelyek egyes
pintyféle hímeknek, nevezetesen a tengelicének, csíznek, kenderikének és
csicsörkének nőstény kanárival történő párosítására irányultak, és nagyszámú
hibrid előállítását eredményezték. Ezúttal a süvöltő (Pyrrhula p. pyrrhula),
zöldike (Chloris ch. Chloris) és zsezse (Carduelis f. flammea) keresztezéséről,
és általában a hibridtenyésztésről lesz szó.
1966.
tavaszán országszerte igen szeszélyes időjárás uralkodott, amely a
szobamadarakat is kedvezőtlenül befolyásolta. A meleg februári napsütés több
kanári tojó ivarzását váltotta ki, a vadmadarak passzivitása miatt azonban a
termékenyítés elmaradt, és egyik üres fészekaljat a másik után kellett
megsemmisíteni. A tavaszi hónapokban váratlan frontátvonulások és gyakori
hőmérsékletingadozás zavarta a madarak nemi működését. Végre május elején
annyira normalizálódott a helyzet, hogy egy felújított állománnyal elkezdhettem
a tenyésztést. Mindenekelőtt az összes madarat egy északnyugati fekvésű,
elkülönített, napos helyiségbe telepítettem, ahol minden külső behatástól
mentesen költhettek. Itt alig láttak embert és hamarosan oly félénké váltak,
hogy ez a megfigyelést is nehezítette.
18 törzsmadaram a következőképpen oszlott meg: 9 sárga- és
zöldszínű, egy-kétéves kanári tojó, 3 – 3 hasonló korú süvöltő, zöldike és zsezse
hím. A süvöltők és zsezsék téli vendégeskedésük alatt, a zöldikék ennél
régebben estek fogságba. Néhány jól bevált idősebb tengelice, csíz és csicsörke
hímet is készenlétben tartottam, hogy az új kísérletek fiaskója esetén azoktól
nyerjek utódokat.
Kanári X süvöltő keresztezés céljára 3 nagytestű zöld tojót
és 3 szelíd süvöltőt zártam össze, 65 x 40 x 35 cm-es nagy tenyészkalitkákba,
melyek közé műanyag válaszfalat helyeztem. Ily módon az állatok nem láthatták
egymást, legfeljebb a süvöltők folytonos hívogatása és éneke hatott zavarólag a
keresztezés menetére.
Május közepén a
2-hetes érlelő takarmány hatására – melyet a süvöltők részére naponta 5 – 10
lisztféreggel egészítettem ki – megindult a fészkelés. A hajnali órákban
néhányszor párzást is tapasztaltam. Megkapó látvány volt, amint a jóval nagyobb
süvöltő hím gyengéden etette fészkelő párját. A biztató kezdet ellenére ez a
kísérlet semmilyen eredményre nem vezetett. 5 üres fészekaljat selejtezetem ki
anélkül, hogy a tojásokban a fejlődés legcsekélyebb nyomát találtam volna.
Aránylag könnyen sikerült a zöldikét és a zsezsét kanárival
párosítani. A vázolt tartási és takarmányozási feltételek mellett 6 nőstény
kanáritól, 1 zöldikétől és 1 zsezsétől kaptam szaporulatot, a többi vad hím nem
párosodott.
Változatlanul
sok volt az üres tojások száma, sőt újabb rendellenességek jelentkeztek. A
kielégítő ásványi anyag és vitaminellátás ellenére egyes nőstények lágyhéjú
vagy deformált tojásokat raktak, másoknál a ciklus folyamatossága 1 – 2 napra
megszakadt. Előfordult, hogy a kotlás végleg elmaradt, a nőstény ügyet sem
vetett a költése előkészített fészkére. 8 fészekalj felnevelése során a 34
lerakott tojásból 12 üres, 4 fióka befulladt, 2 elhalt embriónak hiányzott az
egyik, illetőleg mindkét szemgolyója, 2 kifejlett fiókánál pedig a felső
csőrkáva 45 fokos szögben elferdülése és állandó könnyezés mutatkozott. Nem
valószínű, hogy e fejlődési rendellenességek örökletes alapon keletkeztek.
Mivel ez idő tájt hasonló keltetési zavarokról számoltak be az ország különböző
tájain élő madárnevelők, feltételezhető, hogy a felsorolt jelenségeket
időjárási anomáliák okozta hormonzavarokra lehet vissza vezetni.
18 kikelt fióka közül mindössze 2 hullott el, napos korban.
Paratífuszra utaló tüneteket egyáltalán nem észleltem. Ezt részben annak
tulajdonítom, hogy a fertőzött törzsmadarakat idejében kiirtottam, részben
pedig annak , hogy valamennyi fészekaljat preventíve Tetránnal kezeltem. 16
fiókából 7zsezse-, 4-4 zöldike és tengelice-, 1 csíz hibrid nevelődött fel, 1:1
ivararányban.
A kotlási idő 13-14 nap volt, egyedül a zöldike hibridek keltek
14-15 napra. A gyors fejlődésű csíz és zsezse ivadékok már 13 napos korban
kirepültek, a tengelice és zöldike fiókái csak a 15-17. napra. Általában 20-25
nap között került sor a választásra.
A kis zsezse hibridek háta szürkésbarna, hasa egérszürke, hosszanti
fekete csíkokkal, szárnya fehérrel szegélyezett, csőrük vékony, hegyes, hangjuk
sziszegő. A teljesen kiszíneződött hímek barnásszürke zsezsére, vagy kistestű
kenderikére emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy a fejtetőn kívül torok és
melltollazatuk is vörösbarna színben játszik. Énekhangjuk rövid, surrogó
füttyögetés.
A zöldike leszármazottai már a fészekben felismerhetők nagy
fejük, és erős csőrük révén. Alapszínük fekete csíkozattal tarkított szürkés
zöld, szárnyuk és farkuk szélén sárgászöld szegély van. A kifejlett példányok
egyszínű olajzöldek, énekük csengő, gördülékeny trillákból áll. Az elmúlt
években többször próbálkoztam a kanári tojó és néhány pintyféle hím
keresztezésből származó első hibridnemzedék továbbtenyésztésével. Az alábbi kombinációkat
vizsgáltam:
a.) Csicsörkehibrid hím x kanári tojó Egy fészekalj hat
termékeny tojásából öt kanárihoz hasonló, F2 fiókát sikerült felnevelni.
b.) Tengelicehibrid hím x kanári tojó Három költés, 13 üres
tojással.
c.) Kenderikehibrid hím x kanári tojó öt fészekalj, 18 üres
tojást eredményezett.
E
kísérletekhez 1 – 2 éves hibrid hímeket használtam, amelyeknek egyedi fejlődése
és nemi magatartása megegyezett a kanáriéval. Tekintettel arra, hogy a a kanári
tojók termékenységéhez kétség nem fért, az utódok elmaradásának oka a hímek
sterilitása lehetett. Ezen kívül figyelemmel kísértem 10 kenderike-, csíz-,
csicsörke-, és tengelicehibrid sorsát, köztük olyanokét is, amelyek más
tenyésztőhöz kerültek. Két esztendő alatt e madarak leghalványabb jelét sem
árulták el valamiféle nemi tevékenységnek, viselkedésük alapján interszexuális
( félivarú) típust mutattak. Érdemes megemlíteni, hogy kb. féléves korban
néhány madár tarkójáról a tollazat spontán kihullott, és ez a körülírt
kopaszság – minden kezelés ellenére – a következő vedlésig fennállt. A bántalom
eredetét nem sikerült tisztázni.
A hibridek tovább
szaporításának kérdésével számos szerző foglalkozik. Anélkül, hogy teljességre
törekednénk, szeretném néhány sorban összefoglalni a kutatások jelenlegi állását
a magyar, német és szovjet adatok alapján. Régi szakkönyvek ( Fodor) még arról
tudósítanak, hogy a tengelicehibridtől eltekintve valamennyi kanári keverék
termékeny. Napjainkban elfogadott nézet az hogy egyes hibridek
továbbtenyésztésről érkező beszámolókat nem szabad általánosítani. Úgy látszik,
hogy a kanári – a csicsörkén és tűzcsízen kívül – genetikailag meglehetősen
távol áll a többi rokon pintyfélétől, ezért a hibridutódok rendszerint meddők.
Paulin figyelemreméltó különbsége t tesz a tűzcsíz hím x kanári tojó
hibridjeinek, illetőleg a reciprok keresztezés ivadékainak termékenysége
között. Az első esetben az F1 nemzedék hímjei 65%-ban termékenyek, a tojók csak
10%-ban. Az utóbbinál viszont valamennyi hím, és a tojók zöme is
továbbszaporítható. Bauer csicsörkehibrideket keresztezett vissza kanárira, s
egészen az F3 nemzedékig jutott el. De csak a hím hibridekkel volt szerencséje,
a tojók semmi kedvet sem mutattak a párzásra. Glazunov szerint a hibridek
néhány esetben ivadékot hoztak, de részleteket erről nem közöl.
Hibrid eredete
|
Termékeny
|
Meddő
|
Megjegyzés
|
Tengelice hím
|
-
|
+
|
Igen ritkán a nőstény termékeny
|
Zöldike hím
|
-
|
+
|
Egy részük termékeny
|
Kenderike hím
|
-
|
+
|
Igen ritkán a hím termékeny
|
Zsezse hím
|
-
|
+
|
3-4 éves korban egyesek termékenyek
|
Csíz hím
|
-
|
+
|
Ritka esetben a hím 2-3 éves korában termékeny
|
Tűzcsíz hím
|
+
|
-
|
A hímek 65 %-ban , a nőstények 10%-ban termékenyek
|
Csicsörke hím
|
+
|
-
|
A hím általában termékeny, a tojó gyakran meddő
|
A kanárihibridek termékenységévvel kapcsolatban többé –
kevésbé kialakult felfogást a könnyebb áttekintés kedvéért táblázatban tüntetem
fel. A süvöltő, erdei pinty, a házi és mezei veréb hibridek termékenységéről nincsenek
megbízható adataim. A ritkábban előforduló hazai és egzotikus pintyfélék
kanárival történő keresztezése, valamint a vadmadár x vadmadár hibridizálása
más témakör, és így meghaladja e dolgozat kereteit.
Összefoglalva az 1962
– 66 években végzett kísérleteim eredménye a következő: 4 tenyészidényben 20
nőstény kanári 18 különböző pintyfajú hímmel párosítottam. 181 lerakott
tojásból 114 fióka kelt ki (63%). Elhullott: 33 (29%). 81 hibridutódot neveltem
fel (71%), a következő megoszlásban: 42 tengelice, 13 kenderike, 7 zsezse, 6
csíz, 4-4 zöldike és csicsörke x kanárihibrid, 5 csicsörke x kanári x kanári származék.
A hibridizálásnak az állattenyésztésben és a
növénytermesztésben egyaránt nagy a jelentősége. Apró énekesmadaraink
keresztezésétől természetszerűleg senki sem vár szenzációs gazdasági
eredményeket, ennek a vállalkozásnak legfeljebb tudományos értéke lehet. A
kísérletek folyamán rendhagyó élőlények keletkeznek, amelyeknek tanulmányozása
hozzásegíti azonban a szakembert a biológiai törvényszerűségek feltárásához. A
hibridek által megállapíthatjuk a fajok közti rokonsági fokot, lehetőség van a
származás bonyolult kérdéseinek pontosabb meghatározására, végső fokon a
természet titkainak kifürkészésére.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése