Kísérletek kanári és európai fajok keresztezésére

Búvár 1963-as évi első számában jelent meg Dr. Weiner István írására, mely Kísérletek a kanári és tengelice keresztezésére címmel jelent meg. Az írásnak két év múlva újabb folytatása jelent meg, majd azt követően még egy. E három írást szeretném megismertetni most az olvasóval. ( A Díszmadármagazin régebbi számaiban is megjelentek)



„Kísérletek a kanári és tengelice keresztezésére

            A spanyolok a XV. Század vége felé hozták az első vad kanárimadarakat Európába. Azóta a kanári alakja, színezete és éneke a több száz éves tenyésztői kiválogatás, keresztezés és a külvilág alakító tényezőinek együttes hatására jelentősen megváltozott. A tenyésztők napjainkban is egyre újabb fajtákat állítanak elő, e munkájukban szívesen felhasználják kanári és különböző pintyfajok kereszteződéséből származó utódokat. Főleg Angliában és Németországban, de másutt is kutatók egész sora szinte nagyüzemi módszereket dolgozott ki, hogyan lehet minél változatosabb és érdekesebb hibrideket létrehozni. Szobai tenyészkalitkákban egyedi keresztezéssel vagy szabad volierekben ún. pároztatással sikerült a csicsörke, zöldike, kenderike, csíz, tengelic, süvöltő, pinty és még számos vadmadár kanáribastardját előállítani. Ezek a próbálkozások érdekes eredményre vezettek, természettudományos jelentőségük vitán felül áll. A keverékek ugyanis az esetek nagy részében meglehetősen nehezen vagy egyáltalán nem tenyészthetők tovább, és ez a tény ráirányította a figyelmet a különböző fajok rokonsági fokozatára és az ezzel kapcsolatos meddőségi problematikára. Sok érdekességet tartogat még az eltérő tulajdonságok öröklődésének és az esetleges atavisztikus jelenségeknek a tanulmányozása is.
            Közel húsz esztendős amatőr madártenyésztés után tavaly érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy a kanárit néhány hazai rokon pintyfélével keresztezzem. Elsősorban a tengelicére gondoltam. Rövid tájékozódás után kiderült, hogy ezen a téren meglehetősen kevés tapasztalattal rendelkezünk, a kivitelezés tekintetében erősen megoszlik a hazai tenyésztők véleménye. Egyesek a nagy voliereket vagy szobai röpkalitákat ajánlották, mások terjedelmes 80 cm hosszú, 30 cm széles, 50 cm magas párosító kalitka mellett szavaztak. Az egyik nézet szerint csak előző évben fészekből kiszedett és az ember által felnevelt vadmadárral érdemes kezdeni, többen viszont fiatalon rabságba került, szabadban még nem párzott állatokat javasoltak.
            Az irodalmi adatok sem látszottak egyöntetűnek. Fodor a kanárimadárral felnevelt vad fiókát tartja legalkalmasabbnak, Dost a „Dergelbe Sanger” c. munkájában ezek nagyszámú terméketlenségére hivatkozik. Szerinte a növendék vagy felnőttkorban befogott madarak mellett szól a nagyobb ellenálló képesség és az átütőerejű termékenység, mely sokszor egyszeri párzással teljes fészekaljat termékenyít meg. Viszont ellene mond az állatkák szertelen vadsága, ami nemegyszer az egész fáradozást kétségessé teszi.
            A tenyésztők és a szakirodalom véleménye megegyezett abban, hogy könnyebben lehet célhoz érni vadmadár hím nőstény kanári pároztatásával, mint fordítva. Ami a tojó életkorát illeti, sokak szerint legalább 2 – 3 évesnek kell lennie, mert csak így várható kifogástalan keltés és nevelés. Tapasztalatink azonban azt bizonyítják, hogy a saját fajtájával már párzott nőstényt elég nehéz idegen hímre átállítani.
            Ilyen előzmények után tavaly augusztus – szeptember folyamán 19 db 2 – 3 hónapos vadonfogott tengelic hímet szereztem be. A vadoncokat két, egyenként 62 cm hosszú, 30 cm széles, 36 cm magas röpkalitkában 7 db fiatal kanári tojóval zártam össze, hogy az idegen miliővel együtt a kanári fajhoz is hozzászokjanak. Már a beállításnál nehézséget okozott, hogy a tengelicék könnyen megbetegedtek egy a madárkedvelők által „sorvadásnak” nevezett kórformában. Ezt a betegséget klinikailag és a boncolás során emésztési zavar következtében előállott bélgyulladásnak és májelfajulásnak diagnosztizáltam. A részletes leírására itt nincs módom, elég annyit megemlíteni, hogy feltört olajos magvakkal és antibiotikumokkal jól tudtam befolyásolni. Ennek ellenére 4 db tengelic elhullott, illetőleg még repülőképes állapotban szabadon engedtem.
            Bár a madarak tartózkodási helyét nem fűtöttem, a nőstények március közepére tenyésztésre értek. Ezzel szemben a nyilván második keltetésből származó fiatal tengelic hímek semmiféle párzási hajlandóságot nem mutattak. A leendő párokat hét db, egyenként 36 cm hosszú, 30 cm széles, 31 cm magas tenyészkalitkába zártam és részükre beérlelés céljából két héten át madaranként és naponta egy kávéskanál főtt tojást adagoltam. A vitamin és só szükségletet korai zöldfélével és ossa szépiával fedeztem. A tojók hamarosan tenyésztésre értek, s mivel a tengelicek közömbösek maradtak, darabonként 3 – 4 üres tojást raktak. Nyilvánvaló volt, hogy a tengelicék szabadban megszokott költésidejükhöz, azaz május hónapokhoz ragaszkodnak.
            Ezért valamennyi fiatal vadmadarat elengedtem és 4 db őszi fogású, de biztosan korai keltésű tengelic hímmel, továbbá fent említett 7 db kanári tojóval indítottam be az új kísérletet. 3 db (fehér, Izabella és egy zöld színű) tojó különböző okokból kifolyólag alkalmatlannak bizonyult a keresztezésre. Gyakorlatilag 3 zöld és 1 sárga kanári nőstény, valamint a 4 tengelice vált be.
            A kedvező áprilisi időszakban a tengelicék alig két hetes együtt-tartás után tojókkal összeszoktak és lepároztak. A lerakott tojásokat naponta eltávolítottam és csak a 4. tojás után helyeztem vissza az egész fészekaljat a nőstény alá. A kotlás megkezdésével egy időben került sor a hím eltávolítására, nehogy tojásevésre vetemedjen.
            Mint érdekességet említem meg, hogy a korábban – a párzás előtt – letojt üres tojásokkal szemben feltűnt a vadmadár ondójának tojást elszínező hatása, melyet Tschermák is megfigyelt. A jelenséget xénia néven ismerjük, hátterében a hím madár ondójából a tojásképző mirigyekbe felszívódó, még tisztázatlan eredetű anyagok állnak. Ezek az anyagok az apai fajra, esetemben a tengelic tojásszínére jellemző intenzív pirosbarna pettyezettséget hozták létre, anélkül, hogy a kanári tojás halvány zöldeskék alapszínét módosították volna.
            A kotlási idő a kanárinál megszokott 13 – 15 napig tartott. A kikelt fiókák sötétvörös bőrszíne, szokatlanul gyors fejlődése eltért a kanáriétól. A kis tengelic bastardok tiszta tojáseledel hatására általában 12 – 14 napra hagyták el fészküket és 20 napos korban már önállóan kezdtek táplálkozni. Hasonló korú tisztavérű kanári fókák többnyire 1 -2 napos késéssel érik el a fenti fejlődési fokozatokat. 25 napos korban választottam, addigra a tengelichímeket már ismét párjukhoz eresztettem, rendszerint a kelés utáni 17. napon. Az apák ilyen körülmények között természetesen nem etették fiókáikat, de nem is bántották őket.
            Véleményem szerint a fiatal bastard hímeket biztosan fel lehet ismerni már a kirepülés idején jelenlévő világossárga toroktájékról, mely a nőstényeken nem, vagy sokkal halványabban jelentkezik. Csalhatatlan jel még a kb. 25 – 30 napos madárka folyamatos fütyörészése is, szemben a tojó szaggatott, csiripelő hangjával, melyet egyébként is ritkán hallat.
            A tengelic hímek hűséges pároknak mutatkoztak. Választott tojóikhoz egy-egy keltetési időszak után is ragaszkodtak. A párok békésen megfértek, a hím rendszerint begyéből táplálta nőstényét. Jóllehet a tojókat a szomszédos kalitkákban levő, előlük eltakart kanári hím éneke csábította az első párzásra (!) később azonban megalkudtak a „méslliance”-al, és elfogadták a tengelicek udvarlását.
            Eredményeim a következők: 4 pár tengelice hím kanári nőstény keresztezésekor 3 – 5 ciklus alatt lerakott 40 db tojásból 17 db üres vagy befulladt. Kikelt fióka: 23 db, 50,7%. Ebből 5 db napos korban elhullott, 21,7%, felnevelődött 18 db, 78,3%. Részleteiben lásd a túloldali táblázaton.
            Ezenfelül 15 db tojást még a kísérlet megkezdése előtt üresen raktak le a nőstények



            A növendék bastardok ivararánya 2:1 volt, a hímek javára. Fejlődésük zavartalanul alakult, takarmányozásukat a kanárinál megszokott módon alakítottam ki. A fiatalok termékenységéről még nincsenek adataim.
            Tapasztalataimat a következőben foglalom össze:
1.      A tengelic kanári hibridizálása közepes erőfeszítést és kitartást igényel a tenyésztőtől. Miként azt a külföldi szakírók is hangsúlyozzák, semmiféle receptet erre megadni nem lehet. Szobatenyésztés céljára legcélszerűbbnek látszik korai keltésű – már kivörösödött fejű – tengelic hímeket ősszel befogni és kései (júliusi, augusztusi) keltésű szűz tojókkal közös röpdében áttelelteni. Ilyenformán a különböző érési időszakok nagyjából március végére, április elejére egybeesnek. Ekkor a párokat különválogatjuk és tojással, fénymaggal stb. heteken át beérleljük.
2.      Ha a nőstények azonos helyiségben levő, tőlük eltakart kanári hím énekét hallják, annak füttyére könnyebben párzanak be vadmadárral. A tengelic párzókedvére kétségkívül serkentőleg hat a napos, derült időjárás, szívesebben párzik a hajnali órákban. Helytelen a tojókat a kanári hímmel akár csak rövid időre is érintkezésbe hozni, mivel a tengelictől való gyors „kiábrándulás” hamar bekövetezik.
3.       A vad hímeket legjobb a tojásoktól távoltartani, nehogy a fészket szétzilálják és a tojásokat feltörjék. Ezt nem válaszfallal érjük el, hanem a hím egyszerű kivételével, a kotlás megkezdésekor.
4.      Az idő helyes beosztásával 1 tengeliccel 2 – 3 kanári tojót is meg lehet termékenyíttetni, ezáltal a keltések folyamatosan következnek.
  Eddigi tapasztalataink szerint a tengelic hibridek a legritkább esetben termékenyek. Ennek nyilván a fajok egymástól való nagyobb távolsága az oka. Élettanilag az ivarsejtek képzése körüli zavarok játszhatnak a meddőségben szerepet. Felmerül a kérdés, hogy ez a meddőség minden egyednél fennáll-e, s vajon egész életre szól? Tudjuk ugyanis, hogy a piros kanári kitenyésztésnél fontos szerepet játszó amerikai tűzcsíz kanári hybridjének hímjei legnagyobbrészt termékenyek, vagy 2 – 3 éves korukban lesznek azzá! (Dost)
            A jövőben a tengelic bastardok termékenységi viszonyaival és újabb pintyfélék hybridizálási kísérleteivel szeretnék foglalkozni. Tapasztalataimról egy más alkalommal számolok be.
            Az elmondottakat röviden áttekintve megállapíthatom, hogy 15 db fiatal tengelic hímmel és 7 db kanári tojóval kezdett keresztezési kísérleteim a kora tavaszi hónapokban nem vezettek eredményre. Ennek fő okát a vadmadarak kései érésében látom. Április – május folyamán 4 db tengelic hím (Carduelis c. carduelis) és ugyanennyi kanári tojó (Serinus s. canaria) váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tojók által lerakott 40 db tojásból 50,7% kelt ki, a fiókák 21,7%-a hullot el. 11 fészekaljból 78,3%, azaz 18 db fiatal nevelődött fel. Véleményem szerint tehát korai keltésű 1 éves tengelic hímmel és kései szűz kanári nősténnyel jó eredményt lehet elérni. Vizsgálataimat más pintyfajokra is kiterjesztem.”



Kísérletek a kanári és más pintyfajok keresztezésére

A Búvár 1963. 1. számában Kísérletek a kanári és tengelice keresztezésére c. közleményben pintyfajokra is kiterjesztettem és tapasztalataimról az olvasókat tájékoztatni fogom. Ebben a cikkben a kanárinak (Serinus s. canaria) kenderikével (Carduelis c. cannabina), csízzel (Carduelis s. spinus) és csicsörkével (Serinus s. serinus) végzett párosításáról, továbbá az ezzel kapcsolatban szerzett megfigyelésekről szeretnék beszámolni.
Előjáróban megemlítem, hogy a korábbi kísérletekben szereplő teljes madárállományt felszámolva, 1964 tavaszán 6 db újonnan beszerzett kanári tojóval, 4 db tengelice, 2 db csicsörke és 1 db kenderike hímmel kezdtem el az új tenyésztést. A madarak kiválogatásában kizárólag a tenyészérettséget vettem figyelembe, melyet a kézbe vett tojóknál a has feszes gömbölyűsége, a hímek esetében a kloaka fejlettségi foka alapján bíráltam el. A rossz időjárási viszonyok következtében a kialakult párok csak május elején kezdtek el fészkelni, így a keltetési idény augusztus végéig elhúzódott. Végül is 3 db kanári tojó (2 db zöld, 1 db sárgatarka), 3 db tengelice hím, 1 db csicsörke hím és 1 db kenderike hím bizonyult tenyésztésre alkalmasnak. A tenyésztés gyakorlati részére vonatkozóan az idézett cikkben foglalt megállapításokra hivatkozom, azzal a módosítással, hogy serkentő céllal tartott éneklő kanári hím jelenétére a keresztezési kísérleteknél úgy látszik, nincs különösebben szükség. A fiatal átlag 1 – 2 éves korú, jól beérett anyák minden további nélkül párosodtak, sőt az előzetesen tengelice, vagy csicsörke hímmel keresztezett nőstény kanárit másodízben könnyen lehetett kenderikével összeházasítani.
A keltetés eredményességét a július folyamán fellépett paratífusz-járvány jelentősen lerontotta. A fertőzést valószínűleg egyik kenderikebastard fészekaljhoz dajkaságba adott pintyfiókával, esetleg magával a kenderike apával hurcoltam be a tenyészetbe, és elsősorban a kenderike keverékeket érintette: 17 db hibrid közül 12 db elhullott, a túlélők fejlődése is zavart szenvedett. A tengelice leszármazottak ellenállóbbnak mutatkoztak, 8 db közül mindössze 1 db esett áldozatul, 3 havi betegeskedés után. Klinikai tüneteik: az alig kirepült 15 – 20 napos fiókák bágyadtak, étvágytalanok voltak, tollaikat felborzolva gubbasztottak. Rövidesen bérhurut, ízületi gyulladás, idegrendszeri tünetek és lesoványodás jelentkezett. Boncolás során bélgyulladást, májelfajulást, a májban gyulladásos- elhalásos gócokat, veseköszvényt, és egy- két esetben lépduzzanatot találtam. Bakteriológiai vizsgálattal Salmonella typhi murium-ot, a paratifusz kórokozóját több hullából sikerült kimutatni, az ornithózis (régi elnevezéssel papagájkór) kimutatására végzett két vizsgálat azonban negatív eredményű volt. A betegség részletes leírását és a gyógykezelést tárgyaló irodalmat az érdeklődőknek szívesen rendelkezésre bocsátom.
Az irodalmi adatok szerint a vadonélő pintyfélék 25 – 30 %-a lappangó paratífuszos fertőzöttségben szenved. Ellenállóképességük csökkenése esetén – pl. befogás után a rabkosztra való áttéréskor – a fertőzött és velük együtt tartott madarak megbetegedhetnek, s az ún. sorvadás jól ismert tünetei között elhullnak. A sorvadást régebben emésztési zavar következményének tulajdonítottuk. Már 1962–ben a tengelicék keresztezésénél megfigyeltem egyes lábujjak, különösen a hátsó ujjak merev bénulását, amelyet Keymer (1959) „slipped toe”-nak „csúszott lábujj”-nak nevez, és ismeretlen eredetűnek tart. Hasholt nyomán Freytag (1963) említi ezt a jelséget és túlságosan sima ülőrúdon keletkező spasmusra vezeti vissza.
Véleményem szerint a „csúszott ujj” és „sorvadás” egyaránt a paratífusz különböző megnyilvánulási formái, és e betegség jelentkezésével minden hibridizációs kísérletben számolni kell! Valószínűleg ez a deformáció fordult elő Gerard közlésében említett kenderike – zöldike hibridek lábán is.
Okulva a drágán szerzett tapasztalatokon, az 1965-ben megindított kísérletben a paratifusz ellen már valamennyi fészekaljban megelőző antibiotikumos kezelést végeztem. Ennek ellenére a betegség szórványosan jelentkezett, és 8 db elhullást okozott. Ellene leginkább a főtt kemény tojással és Oryzával alaposan elkevert Tetran pulvis vált be. Adagolása: 0,001 – 0,02 g Tetran pulvis (kb. 1 zsebkéshegynyi) + 1 kávéskanál Oryza 1 tojásra számítva. A gyógyszeres kezelést a kirepülést követő napon kezdem el, és 8 – 14 napon át folytattam. Ily módon teljes tünetmentességet tudtam biztosítani, néhány olyan eset kivételével, amikor 30 - 40 napos életkorban a lefojtott fertőzés mégis felszínre tört, és az idült paratífusz végzett a kismadarakkal. Ezeket a váratlan elhullásokat gyógyszerellenállóság váltotta ki, s így talán valamely másfajta antibiotikum (chlorocid?) alkalmazása segített volna. Erre azonban a gyors lefolyás miatt nem került sor.
Az idei év mérlege a következőképpen alakult: valamennyi kanári tojót lecseréltem, a korábban jól szerepelt tengelice és kenderike hímeket viszont további kísérletekre használtam, tudatosan vállalva a bacillusgazdaság fenntartásának veszélyét. A tenyészidő márciustól szeptemberig tartott. 10 db sárga, zöld és izabella kanári nőstény közül 7 db, 3 db csicsörke hím közül 1 db, 2 db csíz hím közül 2 db szaporított. A másodéves tengelice és kenderike hímek több kanári tojóval is szép eredményt produkáltak. A kanári tojókat könnyen át lehetett állítni az egyik fajjal való párosításról a másikra. Egy anyától csicsörke, majd kenderike, egy másik egyedtől csízt követően csicsörke ivadékot nyertem. Két – két db süvöltő és zöldike – hímmel azonban kudarcot vallottam. A hibák okát a kanári tojók meddőségében keresem, ezért a kíséreltet meg fogom ismételni. Egy fészekből felnevelt, 1 éves szelíd pintytojó is üres tojásokat rakott, heves ivarzási tünetei ellenére egyik hím sem volt hajlandó ugyanis megtermékenyíteni. Érdekes, hogy ez a madár egy cseppet sem törődött a fészekbe, vagy az a mellé letojt tojásaival. Két ízben tettem próbát különböző 1 éves kanári tojók és tengelice bastard hímek párosításával is. A keltetés 8. napján lámpázott és üresnek minősített tojásokban azonban mikroszkóp alatt sem lehetet ébrény nyomaira bukkanni. Egy fészekalj létrehozásával magam is igazoltam a kanári – csicsörke keverékek termékenységét. Ennél a párosításnál izabella színű csicsörkehibrid apától és narancssárga kanári anyától öt fiatalt neveltem fel, amelyek 1:3:1 arányban zöld, narancssárga és sárgatarka színűek, kicsinyek és rendkívül elevenek voltak. Külsőleg alig különböztek a telivér kanáritól.
Röviden összefoglalava az elmúlt két év eredményeit, a következőket állapítottam meg: 1. A kanári tojó – vadmadár hím pároztatás több pintyféle keresztezésével eredménnyel járt: nagyszámú tengelice-, kenderike-, csíz- és csicsörkebastardot sikerült    kitenyészteni. Reciprok párosítás, a vadmadár tojók akklimatizálódásának nehézségei      miatt egyelőre nem járható út. Itt felmerülhet azonban a hormonális kezelés  lehetősége.
            2. A hibridizáció a kanári tojásokon jellemző elváltozásokat idéz elő. Tengelice hím        hatására elszórt rőtbarna pettyek, kenderike után apró, vöröses vesszők, csíz és csicsörke nyomán négyszög alakú vörös foltocskákból álló koszorú jelenik meg a tojások tompa végén. Ez a megállapítás azonban további ellenőrzésre szorul.
            3. A pintyfélék tenyésztésben a gyakori paratífusz fertőzés aktivizálódása miatt kisebb   – nagyobb járványok fellobbanását várhatjuk, de a fiatalok preventív gyógykezelése ez ellen bíztatónak látszik.
            4. A hibridek alapszíne kezdetben a kenderikétől hosszanti fekete csíkozattal tarkított    igénytelen hamuszürke, csíztől és csicsörkétől zöldesszürke, természetesen a kanári   tojótól             függő árnyalatban. Amint lezajlik az első vedlés, a fiatalok a két faj színe és    rajzolata között álló tollruhába öltöznek. Bizonyos mértékben a vadmadár szülő színe dominánsnak mondható. Az ivari kétalakúság a hímek élénkebb, díszesebb voltában  nyilvánul meg.
            5. A süvöltő, zöldike, erdei pinty és más madarak kanárival történő keresztezése még megoldandó feladat. Az azonos, vagy különféle eredetű hibridek egymás közti párosításáról, az F1 nemzedék apai vagy anyai visszakeresztezéséről, általában termékenységi viszonyaikról még meglehetősen keveset tudunk. 96 db kanáribastardot keltettem ki, ebből elhullott 31 db (30,2)) felnevelődött 65 db (69,8%), ivararány: 1,3:1 a hímek javára. A 65 db kevertvérű madár megoszlása a következő volt: 38 db tengelice, 13 db kenderike, 5 db csíz és 4 db csicsörke félvér, ezenfelül 5 db csicsörkehibrid és kanári negyedvér. Érdekességként emelem ki, hogy az 1964 – 65. években elpusztult 26 db madárban 21 db-nál paratífuszt állapítottam meg, s ezek közül 19 db kenderike ivadék volt.
            Remélem, hogy ezzel az ismertetéssel sikerült a madárkedvelők és olvasóközönség figyelmét a hibridziáció kérdéseire irányítani, s talán a hazai madártenyésztés színvonalát is emelni.



Újabb kanári és pintykeresztezések

            „Előző cikkeimben ismertettem azoknak a kísérleteknek a tapasztalatait, amelyek egyes pintyféle hímeknek, nevezetesen a tengelicének, csíznek, kenderikének és csicsörkének nőstény kanárival történő párosítására irányultak, és nagyszámú hibrid előállítását eredményezték. Ezúttal a süvöltő (Pyrrhula p. pyrrhula), zöldike (Chloris ch. Chloris) és zsezse (Carduelis f. flammea) keresztezéséről, és általában a hibridtenyésztésről lesz szó.
            1966. tavaszán országszerte igen szeszélyes időjárás uralkodott, amely a szobamadarakat is kedvezőtlenül befolyásolta. A meleg februári napsütés több kanári tojó ivarzását váltotta ki, a vadmadarak passzivitása miatt azonban a termékenyítés elmaradt, és egyik üres fészekaljat a másik után kellett megsemmisíteni. A tavaszi hónapokban váratlan frontátvonulások és gyakori hőmérsékletingadozás zavarta a madarak nemi működését. Végre május elején annyira normalizálódott a helyzet, hogy egy felújított állománnyal elkezdhettem a tenyésztést. Mindenekelőtt az összes madarat egy északnyugati fekvésű, elkülönített, napos helyiségbe telepítettem, ahol minden külső behatástól mentesen költhettek. Itt alig láttak embert és hamarosan oly félénké váltak, hogy ez a megfigyelést is nehezítette.
18 törzsmadaram a következőképpen oszlott meg: 9 sárga- és zöldszínű, egy-kétéves kanári tojó, 3 – 3 hasonló korú süvöltő, zöldike és zsezse hím. A süvöltők és zsezsék téli vendégeskedésük alatt, a zöldikék ennél régebben estek fogságba. Néhány jól bevált idősebb tengelice, csíz és csicsörke hímet is készenlétben tartottam, hogy az új kísérletek fiaskója esetén azoktól nyerjek utódokat.
Kanári X süvöltő keresztezés céljára 3 nagytestű zöld tojót és 3 szelíd süvöltőt zártam össze, 65 x 40 x 35 cm-es nagy tenyészkalitkákba, melyek közé műanyag válaszfalat helyeztem. Ily módon az állatok nem láthatták egymást, legfeljebb a süvöltők folytonos hívogatása és éneke hatott zavarólag a keresztezés menetére.
 Május közepén a 2-hetes érlelő takarmány hatására – melyet a süvöltők részére naponta 5 – 10 lisztféreggel egészítettem ki – megindult a fészkelés. A hajnali órákban néhányszor párzást is tapasztaltam. Megkapó látvány volt, amint a jóval nagyobb süvöltő hím gyengéden etette fészkelő párját. A biztató kezdet ellenére ez a kísérlet semmilyen eredményre nem vezetett. 5 üres fészekaljat selejtezetem ki anélkül, hogy a tojásokban a fejlődés legcsekélyebb nyomát találtam volna.
Aránylag könnyen sikerült a zöldikét és a zsezsét kanárival párosítani. A vázolt tartási és takarmányozási feltételek mellett 6 nőstény kanáritól, 1 zöldikétől és 1 zsezsétől kaptam szaporulatot, a többi vad hím nem párosodott.
            Változatlanul sok volt az üres tojások száma, sőt újabb rendellenességek jelentkeztek. A kielégítő ásványi anyag és vitaminellátás ellenére egyes nőstények lágyhéjú vagy deformált tojásokat raktak, másoknál a ciklus folyamatossága 1 – 2 napra megszakadt. Előfordult, hogy a kotlás végleg elmaradt, a nőstény ügyet sem vetett a költése előkészített fészkére. 8 fészekalj felnevelése során a 34 lerakott tojásból 12 üres, 4 fióka befulladt, 2 elhalt embriónak hiányzott az egyik, illetőleg mindkét szemgolyója, 2 kifejlett fiókánál pedig a felső csőrkáva 45 fokos szögben elferdülése és állandó könnyezés mutatkozott. Nem valószínű, hogy e fejlődési rendellenességek örökletes alapon keletkeztek. Mivel ez idő tájt hasonló keltetési zavarokról számoltak be az ország különböző tájain élő madárnevelők, feltételezhető, hogy a felsorolt jelenségeket időjárási anomáliák okozta hormonzavarokra lehet vissza vezetni.
18 kikelt fióka közül mindössze 2 hullott el, napos korban. Paratífuszra utaló tüneteket egyáltalán nem észleltem. Ezt részben annak tulajdonítom, hogy a fertőzött törzsmadarakat idejében kiirtottam, részben pedig annak , hogy valamennyi fészekaljat preventíve Tetránnal kezeltem. 16 fiókából 7zsezse-, 4-4 zöldike és tengelice-, 1 csíz hibrid nevelődött fel, 1:1 ivararányban.
A kotlási idő 13-14 nap volt, egyedül a zöldike hibridek keltek 14-15 napra. A gyors fejlődésű csíz és zsezse ivadékok már 13 napos korban kirepültek, a tengelice és zöldike fiókái csak a 15-17. napra. Általában 20-25 nap között került sor a választásra.
A kis zsezse hibridek háta szürkésbarna, hasa egérszürke, hosszanti fekete csíkokkal, szárnya fehérrel szegélyezett, csőrük vékony, hegyes, hangjuk sziszegő. A teljesen kiszíneződött hímek barnásszürke zsezsére, vagy kistestű kenderikére emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy a fejtetőn kívül torok és melltollazatuk is vörösbarna színben játszik. Énekhangjuk rövid, surrogó füttyögetés.
A zöldike leszármazottai már a fészekben felismerhetők nagy fejük, és erős csőrük révén. Alapszínük fekete csíkozattal tarkított szürkés zöld, szárnyuk és farkuk szélén sárgászöld szegély van. A kifejlett példányok egyszínű olajzöldek, énekük csengő, gördülékeny trillákból áll. Az elmúlt években többször próbálkoztam a kanári tojó és néhány pintyféle hím keresztezésből származó első hibridnemzedék továbbtenyésztésével. Az alábbi kombinációkat vizsgáltam:
a.) Csicsörkehibrid hím x kanári tojó Egy fészekalj hat termékeny tojásából öt kanárihoz hasonló, F2 fiókát sikerült felnevelni.
b.) Tengelicehibrid hím x kanári tojó Három költés, 13 üres tojással.
c.) Kenderikehibrid hím x kanári tojó öt fészekalj, 18 üres tojást eredményezett.

            E kísérletekhez 1 – 2 éves hibrid hímeket használtam, amelyeknek egyedi fejlődése és nemi magatartása megegyezett a kanáriéval. Tekintettel arra, hogy a a kanári tojók termékenységéhez kétség nem fért, az utódok elmaradásának oka a hímek sterilitása lehetett. Ezen kívül figyelemmel kísértem 10 kenderike-, csíz-, csicsörke-, és tengelicehibrid sorsát, köztük olyanokét is, amelyek más tenyésztőhöz kerültek. Két esztendő alatt e madarak leghalványabb jelét sem árulták el valamiféle nemi tevékenységnek, viselkedésük alapján interszexuális ( félivarú) típust mutattak. Érdemes megemlíteni, hogy kb. féléves korban néhány madár tarkójáról a tollazat spontán kihullott, és ez a körülírt kopaszság – minden kezelés ellenére – a következő vedlésig fennállt. A bántalom eredetét nem sikerült tisztázni.
 A hibridek tovább szaporításának kérdésével számos szerző foglalkozik. Anélkül, hogy teljességre törekednénk, szeretném néhány sorban összefoglalni a kutatások jelenlegi állását a magyar, német és szovjet adatok alapján. Régi szakkönyvek ( Fodor) még arról tudósítanak, hogy a tengelicehibridtől eltekintve valamennyi kanári keverék termékeny. Napjainkban elfogadott nézet az hogy egyes hibridek továbbtenyésztésről érkező beszámolókat nem szabad általánosítani. Úgy látszik, hogy a kanári – a csicsörkén és tűzcsízen kívül – genetikailag meglehetősen távol áll a többi rokon pintyfélétől, ezért a hibridutódok rendszerint meddők. Paulin figyelemreméltó különbsége t tesz a tűzcsíz hím x kanári tojó hibridjeinek, illetőleg a reciprok keresztezés ivadékainak termékenysége között. Az első esetben az F1 nemzedék hímjei 65%-ban termékenyek, a tojók csak 10%-ban. Az utóbbinál viszont valamennyi hím, és a tojók zöme is továbbszaporítható. Bauer csicsörkehibrideket keresztezett vissza kanárira, s egészen az F3 nemzedékig jutott el. De csak a hím hibridekkel volt szerencséje, a tojók semmi kedvet sem mutattak a párzásra. Glazunov szerint a hibridek néhány esetben ivadékot hoztak, de részleteket erről nem közöl.

Hibrid eredete
Termékeny
Meddő
Megjegyzés
Tengelice hím
-
+
Igen ritkán a nőstény termékeny
Zöldike hím
-
+
Egy részük termékeny
Kenderike hím
-
+
Igen ritkán a hím termékeny
Zsezse hím
-
+
3-4 éves korban egyesek termékenyek
Csíz hím
-
+
Ritka esetben a hím 2-3 éves korában termékeny
Tűzcsíz hím
+
-
A hímek 65 %-ban , a nőstények 10%-ban termékenyek
Csicsörke hím
+
-
A hím általában termékeny, a tojó gyakran meddő

A kanárihibridek termékenységévvel kapcsolatban többé – kevésbé kialakult felfogást a könnyebb áttekintés kedvéért táblázatban tüntetem fel. A süvöltő, erdei pinty, a házi és mezei veréb hibridek termékenységéről nincsenek megbízható adataim. A ritkábban előforduló hazai és egzotikus pintyfélék kanárival történő keresztezése, valamint a vadmadár x vadmadár hibridizálása más témakör, és így meghaladja e dolgozat kereteit.
 Összefoglalva az 1962 – 66 években végzett kísérleteim eredménye a következő: 4 tenyészidényben 20 nőstény kanári 18 különböző pintyfajú hímmel párosítottam. 181 lerakott tojásból 114 fióka kelt ki (63%). Elhullott: 33 (29%). 81 hibridutódot neveltem fel (71%), a következő megoszlásban: 42 tengelice, 13 kenderike, 7 zsezse, 6 csíz, 4-4 zöldike és csicsörke x kanárihibrid, 5 csicsörke x kanári x kanári származék.
A hibridizálásnak az állattenyésztésben és a növénytermesztésben egyaránt nagy a jelentősége. Apró énekesmadaraink keresztezésétől természetszerűleg senki sem vár szenzációs gazdasági eredményeket, ennek a vállalkozásnak legfeljebb tudományos értéke lehet. A kísérletek folyamán rendhagyó élőlények keletkeznek, amelyeknek tanulmányozása hozzásegíti azonban a szakembert a biológiai törvényszerűségek feltárásához. A hibridek által megállapíthatjuk a fajok közti rokonsági fokot, lehetőség van a származás bonyolult kérdéseinek pontosabb meghatározására, végső fokon a természet titkainak kifürkészésére.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése