Új év, új remények. Bízzunk benne ez az év kicsit jobb lesz, kicsit több fióka születik, kicsit szebbek lesznek, kicsit többek fogunk tudni saját madarainkról, kicsit több időnk lesz rájuk, kicsit olcsóbb lesz a köles.

A telet sohasem szerettem igazán. Persze amikor szikrázóan süt a nap, és hó borít mindent, az feledtetni tudja ezt az érzést. De télen egy kicsit minden és mindenki szenved. A kinti és a benti madaraknak sem jó mulatság igazán. A legjobb megoldás az lenne, ha minden állatunkat bent a meleg szobában tudnánk teleltetni, de ez a legjobb körülmények között sem valósul meg. Alapelvem, hogy mindenki úgy és ott tartson madarat télen is, ahogy és ahol az adott faj nem szenved. A -20 C° nem játék. Úgy sem ha csak rövid időre van kint valami, úgy meg plána nem, ha hetekig éjszakázik valami odakint ilyen időben. Nagyon sok madár jól bírja, tolerálja ezt, még a trópusiak is, de hogy nem érzik jól magukat, az biztos.

Szóval felépült az én teleltetőm is időre, a többség már bent van, de néhány törpetyúk nem fért be (mert kakasok és veszekednek, meg néhány tyúk karanténban van), és néhány törpe sem (szintén az összeférhetetlenség miatt). A törpék, amíg az oduban éjszakáznak, nincs baj, ám ha valami miatt kint éjszakáznak (a kicsiket kizsupolják az öregek, vagy valamelyik mazohistává lesz) akkor kezdődnek az ujj fagyások. Még két család maradt kint az 50 madárból, egy pár 4 fiókával, és egy pár 1 fiókával. Ezek közül a négy fiókát az öregekkel, és újabb fészekaljnyi tojással behoztam egy nagyobb ketrecbe, ahogy az a fotón is látszik. E mellett egy kétméteres ketrec (lásd a fotókon) és két kicsi is tele van törpékkel a kazánházban. Minden tiszta törpe. A ketreces madarak, az első fészekaljak, ahogy utaltam már rá, nagyon szépek, hibátlan tollal és körmökkel. Ezek színeiről legközelebb...