A minap a blog statisztikáit nézegetve tűnt fel, hogy a blogra mutató keresési kulcsszavak között nagy számban szerepel a kis pintyeskönyv kifejezés. Örülök neki, hogy vannak érdeklődők. Ezzel kapcsolatosan csak annyit, hogy dolgozunk rajta, és a jó borhoz és a szép nőkhöz hasonlóan az idő csak jót tesz neki, érleli, szépíti, de azért keresem erősen a módját, hogy minél hamarabb kiadhassuk. Kiadókkal küszködök, válság van, meg krízis, meg a téma is különleges. Előbb-utóbb könyv lesz belőle, az biztos. (A magánkiadástól egyelőre ódzkodom.)

Illusztrációk egy témára

Részlet a könyv természetvédelmi fejezetéből:

"A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv hatálya kiterjed a szerződésben érintett tagállamok területén előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére. Magába foglalja e fajok védelmét, kezelését és ellenőrzését továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban. Mellékleteiben felsorolja azokat a fajokat, melyek védelmében intézkedéseket kell hozni, valamint a vadászható fajokat, illetve tiltott vadászati módszereket. Lehetőség van az irányelv egyes szabályozásaitól eltérni, ám ezt a tagállamok csak meghatározott esetekben tehetik meg.

Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség. E mellékletben a könyvünkben tárgyalt fajok és alfajok közül az erdei pinty egy alfaja (Fringilla coelebs ombriosa), a skót keresztcsőrű (Loxia scotica), valamint a már említett Azori-szigeteki süvöltő (Pyrrhula pyrrhula murina) szerepel. A kanári-szigetekhez tartozó Hierro-szigeten élő erdei pinty alfaj – hasonlóan az Azori-szigeteki süvöltőhöz- védettségi státuszát élőhelyének fokozatos elvesztése indokolja. A mezőgazdasági tevékenységek és a fakitermelés miatt a populáció folyamatos csökkenést mutat, a szigeten fészkelő madarak számát 1000-5000 pár körülire becsülik. Skócia endemikus keresztcsőrűje, a skót keresztcsőrű állománya is drasztikus csökkenést mutatott az elmúlt években. Szakemberek szerint az élőhelyét jelentő fenyvesek állományaiban bekövetkező pusztulás, az erdészeti tevékenységek nem megfelelő alkalmazása, valamint a fenyvesek felújulását akadályozó, túlszaporodott nagyvadállomány tehető felelőssé. A költőpárok számát 300 és 1300 közöttire becsülik a szakemberek."

Olyan deja-vu érzésem van mostanság megint. Történt ugyanis, hogy az ez évi fehérhasú csicsörke tenyészkísérleteim zátonyra futása után, végső próbálkozásként, egyszerre indítottam be egy kanári párt, és két fehérhasú párt, hogy ha hibák történnének a kelés és a nevelés során, a kanári párhoz lehessen dajkásítani, és a fehérhasúak nevelését is meg lehessen figyelni a kanári fiókákkal. Tojogattak a fehérhasúak, összegyűjtöttem 3 tojást, a többit sajnos összetörte az egyik pár. A kanári 3 nappal hamarabb kotlott le, a vége fele, 16 nap kotlás után már nyűglődött, minden nap azért imádkoztam, hogy le ne szálljon a tojásokról. Ám amikor kikelt az első kicsi (2 tojásban volt fióka) a tojó nem etetett. Természetesen ismét kivert a hideg veríték. A két pár fehérhasúból az egyik pár el is kotlott a kanári tojásokon, de azok terméketlenek lettek, mint utóbb kiderült. Nem volt más választásom, másfél nappal a kelés után kezdetét vette a "kókányolás". A fióka és a termékeny tojás ment a fehérhasú pár alá. Az első pozitívum, hogy rögtön meg is etették a kicsit, majd másnap kikelt a második fióka is. Őt is megetették. Ennek a párnak a fiókái eddig nem maradtak meg, ugyanis az az érdekes, számomra értelmezhetetlen jelenség mutatkozott náluk az idén és tavaly is, hogy az amúgy etetett fiókák hasában egy kemény csomó képződött, mintha olyan táplálékkal etetnék őket a szülők, amit nem tudnak megemészteni. Így a kicsik 5-6 naposan mindig elpusztultak. Mintha most is láttam volna hasonlót a nagyobbik fiókánál. Természetesen az kivitelezhetetlen, hogy a keléstől a szülők ne kapjanak semmi kemény magféleséget, csak lágyeleséget, de összegyűjtöttem nagyon sok félérett vadkölest, lósóskát, ligetszépét, kaptak sok négermagot (az legalább jó kicsi magféleség), és a tűzpintyek fűmagvas, perillás keverékét. Csíráztatott magot egyelőre nem kapnak, a tojásos eleséget szépen eszik.

Ezen kívül nem maradt más eszköz a kezemben, bízok -ahogy eddig tettem- a jószerencsében.

Sétáltunk a lányokkal a falu határában, és gyűjtöttünk egy szatyor vadkölest. Úgy nő a kukoricatábla szélén, mintha oda vetették volna. A madarak nagyon szeretik.

Szürke héjú köles, féléretten, éretten is odavannak érte.

A válogatós tűzcsízek sem vetik meg.

Jól indult az év, de a java még hátra van, bízom benne meg lesz a várt mennyiség, és esetleg a minőség is.

Két fiatal madárról fotó:

Türkiz pallid, opalin hordozó hímtől, opalin anyától.

Edged dilut türkiz opalin viola. Nagyon szép lesz, ha kiszínesedik.

És megint a pallid kicsi.

Az egyik opalin röpde, kicsikkkel és nagyokkal.