2011. december 31., szombat

Mindenki felteltette már magának a kérdést filozófikusabb pillanataiban legalább egyszer, mi értelme is van létezésünknek. Amennyiben nem a legsötétebb depresszióval küzdünk, találunk is rá asszem magyarázatot. A gyerekek, a vissza nem térő, egyszeri, különleges pillanatok, látottak, megcselekedett dolgok, emberi kapcsolatok. Én pár éve ezek mellett még egyet találtam: minnél több tavaszt megérni. Persze nem egyedül, magamban. Azokkal együtt akik fontosak nekünk, úgy, ahogy fontos nekünk. MEG KELL ÉRNÜNK A KÖVETKEZŐ TAVASZT. A tavasz különlegességéhez persze elengedhetetlen a tél, szerintem (bár lehet a Kanári-szigeteken élők máshogy látják ezt). Még néhány hónap, és TAVASZ. És madarak újra mindenhol.
Egy sikeresebb és boldogabb új évet kívánok minden madárbarátnak, és kívánom, a ránk váró nehézségek mellett 2012-ben is legyen módunk (időnk, energiánk, egészségünk, pénzünk, támogató családunk, ésszerűbb jogi háttér) hódolni szenvedélyünknek.




2011. december 29., csütörtök

Fiókák

Néhány fióka portré. A képen egy általam favorizált belgiumi származék tojó idei fiókája. Aqua türkiz DF viola. Ez a fejméret, testméret és fejforma most az ideálom.


Itt ugyanaz a madár, egy fahéjinó hím és egy edged dilut tojó fiókája, normál zöld. Látszik a különbség a két fióka fejformájában.




Aqua türkiz SF viola.





És az említett tojó tavalyi fiókája, ugyancsak számomra tetszetős aqua türkiz edged dilut D hím.





Ebben az az igazán érdekes, hogy egyik szülő sem edged dilut, habár az általam tenyésztett hím madár, az apa, hordozó e tekintetben, de így a belgiumi tojónak is hordozni kell ezt a mutációt, különben nem hogy a fiókák fele (tavaly és idén) nem lenne edged dilut, hanem egy sem.

2011. december 22., csütörtök

Már régóta terveztem, hogy összeütök egy kis fotóketrecet. Most adódott rá egy kis szabadidő, így a maradék rétegeltlemezekből csináltam egy prototípust. Keresgéltem leírások után, hogy néz ez ki a profiknál, de nem igen találtam használhatót. Az enyém egyenlőre így néz ki, a fedele üveg, vagy plexi lesz.



Egy próbakép, egy fióka narancsarcú viola hím rózsásfejűvel.


Egy másikon egy fióka fahéjino tojó.





A harmadikon egy öreg aqua opalin tojó. Itt sajna a vaku árnyékát jó lenne eltüntetni, az előzők világítással, vaku nélkül készültek.






2011. december 17., szombat

Az európai helyzet fokozódik. Itt fekszünk Európa szívében, de a dolgaink enyhén fogalmazva is sajátosan alakulnak. Sajátos felfogású polgárok, sajátos törvénykezés, sajátos mentalitás. Madaras blog révén természetesen a madarakról szeretnék írni. Vagyis arról, hogy még mindig toporgunk az európai faunához tartozó madárfajok tenyésztésének ügyében. Azt kell mondjam az ország, és az itt élő emberek sorsát tekintve talán valóban a legkisebb probléma ez ma Magyarországon, de mégis csak fáj, és dühít. Olyan szintű európai szabályozás van a kontinens csaknem minden országában, hogy csak le kellene másolni nekünk is. Fantasztikus dolgokat tesznek e téren tenyésztők, egyesületek. És nem tudom elfogadni azt az arogáns hozzáállást, hogy ők a hülyék, barbárok, állatkinzók, míg mi Európában egyedül kezeljük csak helyén a problémát. Olyan nincs hogy mindenki hülye, csak én vagyok az okos. Az élet számtalanszor bebizonyította, hogy ha valamit így gondolunk, akkor a hiba velünk van.

Egy kép, ahol belgiumi polgárok hódolnak évszázados hagyományuknak, az erdei pintyek énekversenyén. Nagyon sokan vannak, és azt gondolom lelkiviláguk nem borult el teljesen attól, amit művelnek. Sőt, meglátásom szerint nyitottabb emberek, mint azok, akiknek közük sincs a természet hasonló csodáihoz




Nyitottam egy új oldalt, ahova az érdekesebb cikkeket szeretném felrakni. Az első egy szerintem nagyon jó írás a zöldike kiállításra való felkészítéséről és tenyésztéséről. Az eredeti cikk a www.nativbirds.co.uk honlapon jelent meg, írásos engedélyükkel fordítattam le és teszem fel ide.

2011. december 8., csütörtök

Kis Pintyeskönyv

Magyarországon a természetvédelmi törvények megalkotása előtt már számos állatfajt helyeztek védelem alá, először 1901-ben. Jelenleg a védett és fokozottan védett állatfajokat, valamint azok értékét a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet tartalmazza.
E rendelet 2. számú mellélete több mint 280 védett madarat említ, melyek eszmei értéke 10.000, illetve 50.000 forint.
A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 8. számú, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajokról szóló mellékletében, illetve a 275/2004. (X. 8.) az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló kormányrendelet 1. B) számú, „Az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló egyéb, vonuló madárfajok” mellékletében találjuk a nagy keresztcsőrűt, melynek eszmei értéke a 8. számú mellékletben felsorolt fajokhoz hasonlóan 20000 Ft.
Az 1. táblázatban a könyvünkben ismertetett 18 faj IUCN szerinti kategóriáját (IUCN Red List of Threatened Species), a faj eszmei értékét, illetve a becsült európai és világ állományát (BirdLife International 2004) tüntettük fel.



2011. november 25., péntek












A BVA (Belga Törpepapagáj Egyesület) 2011-es mesterek kupája. Valami félelmetes ez a minőségű madárállomány, és ez a mennyiség. Természetesen egész Európa színe java ott volt. Ilyen minőségben szerintem az egész világon nem látni ennyi madarat egy kiállításon.

2011. november 13., vasárnap

Jön a rossz idő, éjszaka már -10 C° is lehet. Leválasztottam jó pár fiókát a kinti röpdékből, és bevittem őket a kőépületbe. Persze még ma is keltek kint opalin fiókák, jó szokásuk szerint. Ezek odústól mennek be a kazánházba, ahol fűtés van. A benti röpdék egyikében a fahéj hímnek, edged dilut tojónak ismét érdekes kicsijei vannak. Két fahéjinó, két normál.




A leválasztott fiókák egy csapata: türkiz -, normál -, pallid opalinok.


A belga tojó ismét megörvendeztetett 4 szép fiókával, egy lila türkiz, és három edged dilut D türkiz viola









2011. október 31., hétfő

Gyula, Magyar Bajnokság.

A Siroki Alapítvány ünnepélyes díjátadása történt többek között Gyulán. Évek óta nem adta át a kuratórium a díjat, most újra igyekszünk életet lehelni az Alapítványba. Az idei díjazott Pócsi Béla tenyésztő és többszörös világbajnok. Gratulálunk neki.


A gyönyörű és patinás emlékserleg a serlegtartó házzal együtt. Gyerekkoromban nagy álmom volt, hogy egyszer kiérdemelhetem majd ezt a kupát. Most abban bízom, a következő 20 évben nem kaphatom meg (vagyis ennyi ideig szeretnék a kurratórium tagja lenni).



Vándorsólyom (Falco peregrinus)




Timor szigeti zebrapinty





Narancsarcú opalin rózsásfejű törpepapagáj




Látkép egzótákkal (középen alul két sáfránypinty, balra fent aranyveréb)





Bodrogközi Zoli bácsi feketecsíz és kanári hibridje.




2011. október 24., hétfő

Lassacskán lezajlanak az utolsó költések a törpéknél, amit engedélyezek nekik az idén. Egy-egy pár persze újra akcióba lendül, de most nem szeretnék úgy járni, mint tavaly télen, amikor a nagy hidegben is voltak kint még költőpárok. Kevés fióka kelt az idén, arra az 5-6 ígéretes kicsire pedig nagyon fogok figyelni. Opalinból 7 kicsi kelt, narancsarcú fióka vagy 5-6 lett, türkizek, akvák, edged dilutok, pallidok keltek még, most a fahéj hím alatt van 2 lutínó és két kék (ebben a fahéj hímben az égadta világon minden összejött, eddig az idén normál zöld és akva fióka kelt, most lutínók és akvák vannak alatta). A képen egy pallid kicsi.







Vendég vagy állandó lakó, még nem tudni, de egy szajkó is színesíti a madárröpdéimet. Volt főnököm hozta nem rég, hogy a munkája miatt nálam gondolta ideiglenesen elhelyezni a kislánya kedvencét. Jó fej madár, a lisztkukacot, degutápot a kezemből is elveszi rácson keresztül. Ha nálam marad, mindenképpen igyekszem majd párt keríteni neki, párosan szép az élet, nemde.




2011. október 14., péntek

Sajnos a mindhamarabb beálló sötétség miatt nincs már lehetőségem esténként fotókat csinálni a madarakról. Pedig új jövevények is vannak, egy szajkó, és egy tűzpinty. Ha lefotóztam őket, leírom megérkezésüket. Addig is néhány kép a ma nyíló nyíregyházi kiállításról. Kiállítottam néhány törpét, és két fehérhasú csicsörkét. A törpéket mindenképpen dresszírozni kellene, mert nemigen hajlandók mutatósan az ülőrudakon üllni.









Rózsás kakaduk.






Opalin kék standard hullámos. Erről eszembe jutott egy érdekes dolog. Ma vettem meg a Díszmadármagazint. Van benne egy cikk, az amúgy általam őszintén tisztelt Rostás Balázstól, a kis sándorpapagáj opalin színváltozatáról. A cikk szerzője nem érti, miért kapta ezt a nevet ez a mutáció, hiszen szerinte az opalin a piros színanyag termelődését fokozza, így az opalin példányok színe vörösebb. A kissándorban meg egyáltalán nincs is vörös. Rostás Balázs amúgy tényleg ért a madárgenetikához, de itt valamit nagyon elnézett. Az opalin mutáció alapvetően nem a vörös színanyag termelését okozza, hiszen ha utána gondol, a hullámos papagájoknál igen gyakori (lásd a képen) és ott sincs egy fikarsznyi vörös toll sem. A rózsás törpepapagájoknál nem csak piros arcú opalinok vannak, hanem fehér arcúak is, ezeken a a madarakon sincs egyetlen vörös folt sem. A belga szakíró, Dirk van deer Abelee nagyon jól leírta, magyarul is több helyen olvasható, miszerint:


Ellentétben a többi mutációval, amik csökkentik valamilyen pigment mennyiségét, az opalin mutáció a pigment eloszlását befolyásolja a tollakban. Más szavakkal ez a mutáció pigment átrendeződést okoz. Így találhatunk psittacint vagy eumelanint olyan tollakban, ahol normálisan nincs jelen a vadtípusban. A pigment átrendeződés miatt sokszor teljesen eltérő megjelenést kapunk, emellett, mivel a különböző fajokban az alapszín eltérő, az opalin mutáció jellegzetessége is fajonként eltérő. Így az opalin rózsásfejű törpepapagáj feje teljesen piros, míg az opalin mutáció a nimfákban pettyezett (pearled) megjelenést eredményez. Ennek ellenére genetikailag azonos mutációról van szó.



A papagáj genetika csoporton keresztül Dr. Terry Martinnal kollaborációban létrehoztunk egy listát az opalin mutáció jellegzetességeiről:
1) Az öröklődés SL receszív kell, hogy legyen.
2) Az egyes tollazat területek pigment tartalma átrendeződik az opalin mutáció miatt. A mutáció megváltoztatja a pigmentek elhelyezkedését, de nem eredményezi új pigment megjelenését. (Például, ha nincs lutein, akkor az a mutáció hatására sem jelenik meg.)
3) Az eumelanin jelenlétének csökkenése. Elsősorban a tollak kérgi részében elhelyezkedő eumelanint érinti. A toll velőjében elhelyezkedő eumelanin kismértékű csökkenése is lehetséges.

4) Ezzel ellentétben, a velőben lévő (háttér) eumelanin mennyiségének kismértékű megnövekedése is előfordulhat egyes tollterületeken. Az eumelanin csökkenésének tendenciája a tollak közepében gyakran hoz létre hold szerű rajzolatot a tollak végén (pöttyök fokozódása nimfákban).
5) A pehelytollakból teljesen hiányzik a melanin és ezek a tollak sűrűbbek és hosszabbak, mint a vadtípusban.
6) Ausztrál papagájoknál fordított szárnytükröt láthatunk. Ez a hatás a szárnyak alsó részén figyelhető meg. Az evezőtollakon és az aljtollazaton a szárnyak alsó részén.







A katalinpapagáj egy rokona: aymara papagáj.



2011. szeptember 21., szerda

Vasárnap reggel elautóztam Újfehértóra, ahol a második börzét rendezték egy lovas pályán az általam nem ismert szervezők. Előző nap felhívtam a szervezőket, nagyon készségesek voltak. A börze egy árnyas fákkal körbevett, focipályányi lovaspályán volt. Teljesen megtelt 8 órára. A helyszín kiváló, a szervezés profi, sok madár volt. Minden elismerésem az újfehértóiaknak. Ide még ki kell nézni párszor a közeljövőben is.



Ahogy fotóztam a madarakat, a mellettem álló nyúltenyésztő felhívta a figyelmemet két német óriás nyulára, és finoman javasolta, hogy inkább ezeket fotózzam. Természetesen megkért, hogy a tenyésztő nevét is írjam ki feltétlen az interneten. A neves tenyésztő becses nevét persze fél óra múlva elfelejtettem, de tartozom neki annyival, hogy a madaras blogomba egy kép erejéig a nyulairól is megemlékezzem.





Bütykös libák




Hús pulykák




Helyes kis chabó pár




Rozella mutációk


2011. szeptember 14., szerda

Kis Pintyeskönyv




Folytassuk "kedvcsináló" barangolásunkat készülő "remekművünkben".

"Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a tengelicek, süvöltők, zöldikék, zsezsék, erdei pintyek több tucat színváltozata mellett miért nincs egyetlen rögzített csicsörke mutáció sem. Hiszen a csicsörkét hasonló nagyságrendben tenyésztik, mint például az erdei pintyet, csízt, jóval könnyebb is tenyészteni mint például az erdei pintyet, sőt az egyetlen európai faj, melynek hibridjei kanárival keresztezve a továbbiakban is termékenyek, így meglenne az esélye egy kanáritól „örökölt” transzmutációnak. Nem tudok rá magyarázatot, elképzelhető, hogy e faj genomjában még ritkábbak a mutációk, vagy ha vannak, nem látványosak. Számításba vehetjük a tényt továbbá, hogy afrikai fajról lévén szó, melynek terjeszkedése az 1800-as évektől számítható, így Európában nem tenyésztik olyan régen a fajt, mint a többi, alapvetően a kontinensen honos pintyfélét. Ugyanakkor e kérdéssel bizonyosan nem vagyok egyedül, hiszen például Olaszországban valódi ”tenyésztői team-ek” alakultak ki az elmúlt években, akik célul tűzték ki ezen áldatlan állapot megszüntetését. Nem várták meg a mutációk spontán megjelenését, természetesen a kanári madárban rejlő „potenciált” hívták segítségül. Mivel nem minden tanulság nélküli ez a próbálkozás, röviden összefoglaljuk az eredményeit"

2011. szeptember 9., péntek

Sétálni voltunk Gréta lányommal a határban. Egy igencsak elhanyagolt kukoricatáblában olyan mennyiségű vadkölest találtunk, hogy a gazdának érdemesebb lenne inkább azt aratni, mint a kukoricát. Szedtünk egy nagy csokorral, minden madárnak tettem be a bugákból.
Itt a fehérhasú csicsörkék kalitkájában látható.




Cseperednek az idei (és pályafutásom) első opalin fiókái.




Egy másik pár opalin fészekalja.



Egy opalin hordozó aqua hím és aqua tojó fiókája. Szerintem opalin lesz.





És a tesója, ami akár opalin is lehet. A fejen még nem látom egyértelműen a színeződést, de mintha a farktollakon látszana valami. Egyébként az alapszínét sem tudom még igazán ennek a kismadárnak.




Türkiz viola pár fiókái.




A türkizek röpdéjéből két delikvens.




Szintén innen néhány madár. A 4 párból eddig egy pár nevelt csak ebből a röpdéből fiókákat.







2011. augusztus 30., kedd

Kis pintyeskönyv

Nagyobb számban fordulhat elő hibridizáció az egyazon fajkomplexbe tartozó fajok esetében. Ezt a megfogalmazást azokra a fajokra használjuk, amelyek morfológiai bélyegek alapján nagyon nehezen, vagy sehogy sem lehet elkülöníteni egymástól, és genetikai vizsgálatok sem adnak minden esetben kielégítő magyarázatot. Esetünkben ilyen lehet a zsezsék és a keresztcsőrűek fajkomplexe. A fajok tárgyalásánál igyekszünk kitérni minden esetben a jelenleg elfogadott rendszertani státuszra, így e fajok esetében utalunk az alfajok helyzetére és a határozási problémákra is. Láthatjuk, hogy a flammea komplex jelenleg két (C. flammea, C. hornemanni), esetleg három ( C. flammea, C. hornemanni, C. cabaret) fajból áll, valamint öt ( flammea, rostrata, islandica, hornemanni, excilipes) vagy hat (plusz cabaret) alfajból. A számos átmeneti forma (nem csak az adott faj alfajai, hanem a másik faj alfajai között is) jelentős hibridizációt feltételez. Az Izlandon honos C. flammea islandica zsezse alfaj különleges példája azonban nem erősíti meg ezt a feltételezést. Jelenleg Izlandon csak az islandica alfaj költését fogadják el a kutatók, ugyanakkor régóta köztudott, hogy a szigeten élő madarak között nagyon világos (exilipes alfajhoz hasonló) és nagyon sötét (rostrata alfajhoz hasonló) madarak is előfordulnak. Nem zárható ki, hogy néhány madár ezek közül valódi hibrid, ugyanakkor érdekes tény, hogy a legtöbb kutató akár Izlandon, akár Svédországban végezte kutatásait, nem talált bizonyítékokat tényleges hibridizációra a két, bizonyosan elkülöníthető faj, a zsezse (C. flammea) és a szürke zsezse (C. hornemanni) alfajai között. Fogságban történt hibridizációról sincs értékelhető adatunk, ami e két faj között létrejött volna. Ezidáig nem találkoztunk olyan madarakkal, amelyek esetében sejteni lehetett a keresztezést a fajok között. Külföldi tenyésztők ritkán keresztezik az említett alfajokat, különösen az olyanokat, amelyek jól elkülöníthetőek egymástól.

2011. augusztus 26., péntek

Most akkor a törpékről is valamit. Tavaly viszonylag sok fióka kelt, legalább 100 madarat teleltettem át. Kicsit meg is csömörlöttem, mert igazán jó 1-2 volt közülük. Akkor azért fohaszkodtam, az idén ne legyen ennyi, legyen csak a fele, de azok kiváló madarak legyenek. A fohász fele meghalgattatott, mert nagyon kevés fiókám van. A másik fele, vagyis a minőség még eldönthetetlen. Talán lesz egy-két igazán szép kiákllítási madár. Az opalinok végre nálam is mozgolódnak, két pár van, mindkettő alatt vannak kicsik, és talán egy hordozó hím alatt is lehetnek opalinok.
A képen egy aqua opalin apuka látható.

Egy másik pár lutínó opalin kicsije.




A testvére egy normál zöld opalin.





Egy másik fészekalj kicsi, az apa talán opalin hordozó. A kicsikről még nem tudom eldönteni, de nagy mázli lenne, ha mindkettő opalin lenne.






A két kicsi közül ez érdekesnek igérkezik (ilyenkor megvan az emberben a drukk, hogy valami eddig nem látott különlegesség kerül ki a kezéből). Piros (szilva színű) szemmel született, nagyon halvány, nem lutínó. Talán pallid lesz. Az apja, anyja aqua madár, a hím talán opalin hordozó.











2011. augusztus 15., hétfő

Kis pintyeskönyv




Részlet a könyvből:

"1981. december 27-én a dél-dakotai Aberdeenben Dan A. Tallman egy napraforgómagokat fogyasztó fenyőcsíz (Carduelis pinus) csapatban egy szokatlan tollazatú és nagyságú csízt fedezett fel. Érdeklődését felkeltette a szokatlan madár, és több csapdát is felállított az elfogására. Miután sikerült tőrbe csalni a furcsa példányt, meghatározásra a Természettudományi Múzeumba küldte. A vizsgálatok alapján egy keresztcsőrű és egy fenyőcsíz hibridje volt a rendellenes csíkozású madárka. Testmérete nem sokkal maradt el a keresztcsőrű szülőétől, csőrkávái azonban nem keresztezték egymást. Első benyomás alapján furcsának tűnik a két faj közötti hibridizáció, ugyanakkor genetikai és morfológiai összehasonlítás szerint is nagyon közeli rokonok. A Loxia nem a pintyfélék kb. 14 millió évvel ezelőtt kezdődött törzsfejlődése során közeli rokonságot mutat a tengeliccel, csízzel, fenyőcsízzel, a zsezsével és a szürke zsezsével. A tengelic, a csíz, a fenyőcsíz és a keresztcsőrű fajok közös vonása – a táplálékhoz adaptálódott csőrforma mellett – a jellegzetes táplálkozó testtartás is. E fajok az adott növényi részt (toboz, bogáncs, stb.) az ágon ülve jellegzetes előrehajlott testtartásban, karmaikkal leszorítva bontogatják és fogyasztják el."









2011. augusztus 13., szombat

Néhány évvel ezelőtt megfogadtam, a nyíregyházi állatkertbe csak akkor teszem be a lábam, ha mint alkalmazott léphetek be oda. Akkor még nem állt a Zöld Piramis, annyi különleges állat sem volt még. Sajnos ezt a célom nem sikerült eddig megvalósítanom. A fogadalmam is meg kellett szegnem, hiszen Grétának nagy élményt jelentenek ezek az állatok. Elmentünk tehát. Igazán szuper megoldásokat láttunk, sok ritka állatot. Keveset fotóztam, néhány kép ezekből.



Ezen a képen egy kaukázusi pirók (Carpodacus rubicilla) látszik. Most láttam ezt a fajt először. Ahogy az angol neve is mutatja (Caucasian Great Rosefinch) egy megdöbbentően nagy méretű pirók faj, majdnem seregély méretűnek tűnt. Két röpdén is láttam a nevét, de az egyikben nem láttam egyet sem, a másikban is ezt az egyet a földön. Megitélésem szerint csak órái lehettek hátra, nagyon rossz bőrben volt. Gyanítom, hogy valamilyen elkobzott csempész szállítmányból kerülhetett ide, amiatt volt ilyen megtört.





Egy viszonylag ritka faj (a szabadban már alig található belőlük) a bali seregély (Leucopsar rothschildi). Fogságban azért elég jól szaporodik, Európában több állatkertben és tenyésztőnél megtalálható. Bali szigetén kb. 30 madár tenghődhet, lenne mit visszatelepíteni a fogságban születettekből, de szakemberek szerint hamar összefogdosnák őket az illegális piacokra.




Kacagójancsi vagy kookabura (Dacelo novaeguineae).