Aktív és hűséges blogolvasóimnak örömöt szerezve (ketten bizonyosan vannak) teszek már egy újabb bejegyzést.
Az elmúlt héten felhúztuk a falait az új madárházamnak. Ez egy teleltető ház is lesz egyben, kis részben a tyúkok szállása, nagyrészben a törpék teleltetője. Ezt lefotózom hamarosan, eddig még nem sikerült a folyamatos szakadó eső miatt, meg az állandó sötétség okán.
Egy örömhír: a reichenow csicsörke páram összeszoktatása sikeres volt, mert három tojáson kotlott a tojó. Mivel nem akartam a szívemet fájdítani az újabb sikertelenségben bízva, meg sem néztem min ül szorgalmasan, csak a 13 napon. Ekkor három tojást találtam, látszott rajtuk a szerelmi légyott jele (vagyis biztos párzottak) de én beszáradtnak ítéltem őket (a légkamra szokatlanul nagy volt). Másnap hallom ám a félreismerhetetlen pi-pi-pi csipogást a fészekből. Ez volt tegnap előtt. Mivel még most sem hiszem, hogy ezúttal szerencsém lesz, meg sem nézem, hogy néznek ki a kicsik, így legalább nem tudom meg mit vesztettem. Ma azonban még mindig hallom a csippantást, tehát legalább egy él. Főttojást, apró lisztkukacokat, almát, tyúkhurt rakok a szülőknek, valamivel csak etetni fognak.

Hja, a csicsörketenyésztés nehéz szakma.