Egy érdekes eset a hétvégéről: Három fészekaljnyi törpelakenfelder tojás tönkremenete után apósomnál 15 tojásból kikelt 6 csibe, aminek persze nagyon örültem. Kotlóstól együtt hazahoztam őket az egyik röpdébe, és valami búvóhelyről, fészekalkalmasságról kezdtem gondolkodni, ahova éjszakára visszahúzódhatnak. A házunk mögött egy rég kidobásra érett, az előző tulaj által ránk hagyott fűnyíró fűgyűjtő tartójára esett a választásom, ugyanis egy nagy műanyag láda tulajdonképpen, ami nagyon jó búvóhely lehetne a kicsiknek. Na mondom, valami hasznát veszem ennek a kacatnak. Fogtam, hátraballagtam a komposztdobhoz, és beleráztam a több éves, benne lévő száraz fű maradványokat. Éppen indulnék tovább, amikor a fűcsomó lassan mozogni kezd, és kis szőrös testek vonaglanak alatta. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy valami patkánytanyát bolygatam meg, de látom ám, hogy egy alom 10 nap körüli kismacska az. Persze rögtön visszaraktam a ládát a helyére, a kiszóródott fű helyett egy lepedőt tettem a kicsik alá, a kiscsirkéknek pedig 3 40x40 -es zsaluzóblokkot toltam egybe, és jól bealmoztam nekik. Na gondoltam, ezek a kiscicák aztán nagyon hiányoztak ide a portára, főleg a röpdés madarak hogy fognak nekik örölni (ja és madaraknak meg a macskák úgyszíntén). Másnak az ablakból kipillantva látom. hogy a házfalhoz símulva a nőstény macska egy kölyökkel igyekszik tova. Na megnézem már a kicsiket- gondoltam. Az utolsó kicsmacskát láttam az anya szájában, mert a doboz üres volt. Úgy néz ki a mamát zavarta az én gondos bealmozásom, és odébb ált. Azt kell mondjam, egyet tudok érteni vele.