2009. május 27., szerda

Egy héttel ezelőtt, reggel 5 óra után, munkába indulás, készülődés közben egy eddig általam még nem hallott madárhangra lettem figyelmes. Először azt gondoltam, talán valamelyik csicsörkefélém eddig nem hallatott hangját hallom, ám utánna járva a dolognak kiderült, nem a madaraim felől jön a hang, hanem az udvarról, a bejárati ajtó előt lévő 5 tuja egyikéről hallom a hangot, amelynek gazdája egy pár kenderike volt. Mondom, kb 2 méterre az ajtótól hallatták a tuja csúcsán ülve a hívó, figyelmeztető hangot. Gyorsan kaptam a fényképezőgépet, és az ajtót résnyire nyitva próbáltam lencsevégre kapni őket. Persze nem ment könnyen, hiszen ahogy mozdult az ajtó, rögtön arrébb röppentek. Szóval egy negyed órát elidétlenkedtem velük, a munkából is elkéstem miattuk, de örültem nagyon, hiszen nem sokszor láttam eddig párban ezt a madárfajt. Gondoltam, ezek biztos fészket keresnek, a tuját szemelhették ki. Másnap átnéztem az első 3 tuját, de csak egy tavaji fészket találtam. A következő napon a maradék tujákat is átnézve ért a döbbenet, mert nemhogy egy kész fészket láttam, hanem a képen is látható, kirepülés előtt álló ötös fészekaljat. Mindezt derékmagasságban, a bejárat előtt, a szomszéd macskáinak kedvenc napozó helyén.
Úgy saccoltam, még 3-4 napjuk lehet kirepülésig, de a következő nap minden kicsi kirepült, és a család együtt eltünt a környékről, többet nem is láttam őket. Bízom benne, mindegyik kicsi túléli az első viszontagságos heteket.
Különösen kedvelem a kenderikéket, ugyanis ahol eddig éltem (Debrecen, Békéscsaba) nem igazán jellemző e faj, de itt a Nyírségben úgy tűnik annál inkább, mert több fészakaljról is beszámoltak ismerősök.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése