Szóval ahogy az előzőekben ígértem, az európai fajok tartásáról akartam volt szólni. Rájöttem azonban, hogy nem itt kellene kezdenem, hanem úgy általában a madártartással. Nekünk, akik míveljük, egy csodaszép, ártatlan, természetbarát hobbi. Egyes laikusok, honpolgárok, akik nem tartottak még madarat, már inkább több kivetnivalót találnak benne. Sajnos az éremnek két oldala van, és mindenben ott lakozik az igazság is, így egyes esetekben lehet a madártartás (laikusok szerint lásd: szabadságra vágyó kicsiny lények oktalan kínzása, barbár időtöltés) állatkínzás. Az esetek többségében azonban nem az. Moralizálni leginkább csak laikusokat hallottam eddigi pályafutásom során, legyen az állattenyésztés, vadászat, madártartás, bármi. Az emberek naívsága azokon a területeken, ahol igazából járatlanak, amely szakterületről nincs információjuk (ez esetben sem csak a madártartásról beszélek) igen nagy. Én persze elfogult vagyok, és úgy látom, ennél emberibb hobbi nem sok van, hiszen élőlényekkel foglalkozunk, gondoskodunk róluk, tanulunk, kutatunk, a természetet figyeljük bennük és általuk, alkotunk, hiszen tenyésztünk, e közben ismereteket szerzünk és adunk át másoknak. Lássuk be ennél azért van egy-két haszontalanabb időtöltés is. Ugyanakkor gyakran megkapjuk, minek nekünk 5-10, vagy ennél is több madár, nem elég nekünk egyet kínozni? Konrád Lorenz szerint egy fogságban tartott madár nem érez emberi értelemben vett fogságot. Ha igényeihez mérten tartjuk, tápláljuk, remekül érzi magát fogságban. Szaporodik is! És egy párválasztás, nász, párzás, fészekrakás, kotlás, fiókanevelés folyamat van olyan összetett, érzékeny rendszer, hogy az állat szenvedése esetén gyakorlatilag nem teljesedik ki. Azt is tudnunk kell, hogy a legtöbb díszmadár kis túlzással erre a "célra" lett létrehozva, ahogyan a kedvenc kutyafajtánk, macskánk, aranyhalunk. Vagyis tucatnyi generáción át tenyésztették őket olyanra, hogy igényeik mérséklődtek a vadon élő társaikhoz képest, hogy színeik mutatóssá váltak, hogy keressék, vagy legalább is tolerálják az ember közelségét. Magunknak "teremtettük" őket. Ez már akár önzőségnek is tekinthető, de akkor minden percünk, amit ezen a bolygón töltünk az.