Sajnos a mindhamarabb beálló sötétség miatt nincs már lehetőségem esténként fotókat csinálni a madarakról. Pedig új jövevények is vannak, egy szajkó, és egy tűzpinty. Ha lefotóztam őket, leírom megérkezésüket. Addig is néhány kép a ma nyíló nyíregyházi kiállításról. Kiállítottam néhány törpét, és két fehérhasú csicsörkét. A törpéket mindenképpen dresszírozni kellene, mert nemigen hajlandók mutatósan az ülőrudakon üllni.

Rózsás kakaduk.

Opalin kék standard hullámos. Erről eszembe jutott egy érdekes dolog. Ma vettem meg a Díszmadármagazint. Van benne egy cikk, az amúgy általam őszintén tisztelt Rostás Balázstól, a kis sándorpapagáj opalin színváltozatáról. A cikk szerzője nem érti, miért kapta ezt a nevet ez a mutáció, hiszen szerinte az opalin a piros színanyag termelődését fokozza, így az opalin példányok színe vörösebb. A kissándorban meg egyáltalán nincs is vörös. Rostás Balázs amúgy tényleg ért a madárgenetikához, de itt valamit nagyon elnézett. Az opalin mutáció alapvetően nem a vörös színanyag termelését okozza, hiszen ha utána gondol, a hullámos papagájoknál igen gyakori (lásd a képen) és ott sincs egy fikarsznyi vörös toll sem. A rózsás törpepapagájoknál nem csak piros arcú opalinok vannak, hanem fehér arcúak is, ezeken a a madarakon sincs egyetlen vörös folt sem. A belga szakíró, Dirk van deer Abelee nagyon jól leírta, magyarul is több helyen olvasható, miszerint:

Ellentétben a többi mutációval, amik csökkentik valamilyen pigment mennyiségét, az opalin mutáció a pigment eloszlását befolyásolja a tollakban. Más szavakkal ez a mutáció pigment átrendeződést okoz. Így találhatunk psittacint vagy eumelanint olyan tollakban, ahol normálisan nincs jelen a vadtípusban. A pigment átrendeződés miatt sokszor teljesen eltérő megjelenést kapunk, emellett, mivel a különböző fajokban az alapszín eltérő, az opalin mutáció jellegzetessége is fajonként eltérő. Így az opalin rózsásfejű törpepapagáj feje teljesen piros, míg az opalin mutáció a nimfákban pettyezett (pearled) megjelenést eredményez. Ennek ellenére genetikailag azonos mutációról van szó.

A papagáj genetika csoporton keresztül Dr. Terry Martinnal kollaborációban létrehoztunk egy listát az opalin mutáció jellegzetességeiről:
1) Az öröklődés SL receszív kell, hogy legyen.
2) Az egyes tollazat területek pigment tartalma átrendeződik az opalin mutáció miatt. A mutáció megváltoztatja a pigmentek elhelyezkedését, de nem eredményezi új pigment megjelenését. (Például, ha nincs lutein, akkor az a mutáció hatására sem jelenik meg.)
3) Az eumelanin jelenlétének csökkenése. Elsősorban a tollak kérgi részében elhelyezkedő eumelanint érinti. A toll velőjében elhelyezkedő eumelanin kismértékű csökkenése is lehetséges.

4) Ezzel ellentétben, a velőben lévő (háttér) eumelanin mennyiségének kismértékű megnövekedése is előfordulhat egyes tollterületeken. Az eumelanin csökkenésének tendenciája a tollak közepében gyakran hoz létre hold szerű rajzolatot a tollak végén (pöttyök fokozódása nimfákban).
5) A pehelytollakból teljesen hiányzik a melanin és ezek a tollak sűrűbbek és hosszabbak, mint a vadtípusban.
6) Ausztrál papagájoknál fordított szárnytükröt láthatunk. Ez a hatás a szárnyak alsó részén figyelhető meg. Az evezőtollakon és az aljtollazaton a szárnyak alsó részén.

A katalinpapagáj egy rokona: aymara papagáj.

Vasárnap reggel elautóztam Újfehértóra, ahol a második börzét rendezték egy lovas pályán az általam nem ismert szervezők. Előző nap felhívtam a szervezőket, nagyon készségesek voltak. A börze egy árnyas fákkal körbevett, focipályányi lovaspályán volt. Teljesen megtelt 8 órára. A helyszín kiváló, a szervezés profi, sok madár volt. Minden elismerésem az újfehértóiaknak. Ide még ki kell nézni párszor a közeljövőben is.

Ahogy fotóztam a madarakat, a mellettem álló nyúltenyésztő felhívta a figyelmemet két német óriás nyulára, és finoman javasolta, hogy inkább ezeket fotózzam. Természetesen megkért, hogy a tenyésztő nevét is írjam ki feltétlen az interneten. A neves tenyésztő becses nevét persze fél óra múlva elfelejtettem, de tartozom neki annyival, hogy a madaras blogomba egy kép erejéig a nyulairól is megemlékezzem.

Bütykös libák

Hús pulykák

Helyes kis chabó pár

Rozella mutációk

Kis Pintyeskönyv

Folytassuk "kedvcsináló" barangolásunkat készülő "remekművünkben".

"Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a tengelicek, süvöltők, zöldikék, zsezsék, erdei pintyek több tucat színváltozata mellett miért nincs egyetlen rögzített csicsörke mutáció sem. Hiszen a csicsörkét hasonló nagyságrendben tenyésztik, mint például az erdei pintyet, csízt, jóval könnyebb is tenyészteni mint például az erdei pintyet, sőt az egyetlen európai faj, melynek hibridjei kanárival keresztezve a továbbiakban is termékenyek, így meglenne az esélye egy kanáritól „örökölt” transzmutációnak. Nem tudok rá magyarázatot, elképzelhető, hogy e faj genomjában még ritkábbak a mutációk, vagy ha vannak, nem látványosak. Számításba vehetjük a tényt továbbá, hogy afrikai fajról lévén szó, melynek terjeszkedése az 1800-as évektől számítható, így Európában nem tenyésztik olyan régen a fajt, mint a többi, alapvetően a kontinensen honos pintyfélét. Ugyanakkor e kérdéssel bizonyosan nem vagyok egyedül, hiszen például Olaszországban valódi ”tenyésztői team-ek” alakultak ki az elmúlt években, akik célul tűzték ki ezen áldatlan állapot megszüntetését. Nem várták meg a mutációk spontán megjelenését, természetesen a kanári madárban rejlő „potenciált” hívták segítségül. Mivel nem minden tanulság nélküli ez a próbálkozás, röviden összefoglaljuk az eredményeit"

Sétálni voltunk Gréta lányommal a határban. Egy igencsak elhanyagolt kukoricatáblában olyan mennyiségű vadkölest találtunk, hogy a gazdának érdemesebb lenne inkább azt aratni, mint a kukoricát. Szedtünk egy nagy csokorral, minden madárnak tettem be a bugákból.
Itt a fehérhasú csicsörkék kalitkájában látható.




Cseperednek az idei (és pályafutásom) első opalin fiókái.

Egy másik pár opalin fészekalja.

Egy opalin hordozó aqua hím és aqua tojó fiókája. Szerintem opalin lesz.

És a tesója, ami akár opalin is lehet. A fejen még nem látom egyértelműen a színeződést, de mintha a farktollakon látszana valami. Egyébként az alapszínét sem tudom még igazán ennek a kismadárnak.

Türkiz viola pár fiókái.

A türkizek röpdéjéből két delikvens.

Szintén innen néhány madár. A 4 párból eddig egy pár nevelt csak ebből a röpdéből fiókákat.

Kis pintyeskönyv

Nagyobb számban fordulhat elő hibridizáció az egyazon fajkomplexbe tartozó fajok esetében. Ezt a megfogalmazást azokra a fajokra használjuk, amelyek morfológiai bélyegek alapján nagyon nehezen, vagy sehogy sem lehet elkülöníteni egymástól, és genetikai vizsgálatok sem adnak minden esetben kielégítő magyarázatot. Esetünkben ilyen lehet a zsezsék és a keresztcsőrűek fajkomplexe. A fajok tárgyalásánál igyekszünk kitérni minden esetben a jelenleg elfogadott rendszertani státuszra, így e fajok esetében utalunk az alfajok helyzetére és a határozási problémákra is. Láthatjuk, hogy a flammea komplex jelenleg két (C. flammea, C. hornemanni), esetleg három ( C. flammea, C. hornemanni, C. cabaret) fajból áll, valamint öt ( flammea, rostrata, islandica, hornemanni, excilipes) vagy hat (plusz cabaret) alfajból. A számos átmeneti forma (nem csak az adott faj alfajai, hanem a másik faj alfajai között is) jelentős hibridizációt feltételez. Az Izlandon honos C. flammea islandica zsezse alfaj különleges példája azonban nem erősíti meg ezt a feltételezést. Jelenleg Izlandon csak az islandica alfaj költését fogadják el a kutatók, ugyanakkor régóta köztudott, hogy a szigeten élő madarak között nagyon világos (exilipes alfajhoz hasonló) és nagyon sötét (rostrata alfajhoz hasonló) madarak is előfordulnak. Nem zárható ki, hogy néhány madár ezek közül valódi hibrid, ugyanakkor érdekes tény, hogy a legtöbb kutató akár Izlandon, akár Svédországban végezte kutatásait, nem talált bizonyítékokat tényleges hibridizációra a két, bizonyosan elkülöníthető faj, a zsezse (C. flammea) és a szürke zsezse (C. hornemanni) alfajai között. Fogságban történt hibridizációról sincs értékelhető adatunk, ami e két faj között létrejött volna. Ezidáig nem találkoztunk olyan madarakkal, amelyek esetében sejteni lehetett a keresztezést a fajok között. Külföldi tenyésztők ritkán keresztezik az említett alfajokat, különösen az olyanokat, amelyek jól elkülöníthetőek egymástól.

Most akkor a törpékről is valamit. Tavaly viszonylag sok fióka kelt, legalább 100 madarat teleltettem át. Kicsit meg is csömörlöttem, mert igazán jó 1-2 volt közülük. Akkor azért fohaszkodtam, az idén ne legyen ennyi, legyen csak a fele, de azok kiváló madarak legyenek. A fohász fele meghalgattatott, mert nagyon kevés fiókám van. A másik fele, vagyis a minőség még eldönthetetlen. Talán lesz egy-két igazán szép kiákllítási madár. Az opalinok végre nálam is mozgolódnak, két pár van, mindkettő alatt vannak kicsik, és talán egy hordozó hím alatt is lehetnek opalinok.
A képen egy aqua opalin apuka látható.

Egy másik pár lutínó opalin kicsije.

A testvére egy normál zöld opalin.

Egy másik fészekalj kicsi, az apa talán opalin hordozó. A kicsikről még nem tudom eldönteni, de nagy mázli lenne, ha mindkettő opalin lenne.

A két kicsi közül ez érdekesnek igérkezik (ilyenkor megvan az emberben a drukk, hogy valami eddig nem látott különlegesség kerül ki a kezéből). Piros (szilva színű) szemmel született, nagyon halvány, nem lutínó. Talán pallid lesz. Az apja, anyja aqua madár, a hím talán opalin hordozó.

Kis pintyeskönyv

Részlet a könyvből:

"1981. december 27-én a dél-dakotai Aberdeenben Dan A. Tallman egy napraforgómagokat fogyasztó fenyőcsíz (Carduelis pinus) csapatban egy szokatlan tollazatú és nagyságú csízt fedezett fel. Érdeklődését felkeltette a szokatlan madár, és több csapdát is felállított az elfogására. Miután sikerült tőrbe csalni a furcsa példányt, meghatározásra a Természettudományi Múzeumba küldte. A vizsgálatok alapján egy keresztcsőrű és egy fenyőcsíz hibridje volt a rendellenes csíkozású madárka. Testmérete nem sokkal maradt el a keresztcsőrű szülőétől, csőrkávái azonban nem keresztezték egymást. Első benyomás alapján furcsának tűnik a két faj közötti hibridizáció, ugyanakkor genetikai és morfológiai összehasonlítás szerint is nagyon közeli rokonok. A Loxia nem a pintyfélék kb. 14 millió évvel ezelőtt kezdődött törzsfejlődése során közeli rokonságot mutat a tengeliccel, csízzel, fenyőcsízzel, a zsezsével és a szürke zsezsével. A tengelic, a csíz, a fenyőcsíz és a keresztcsőrű fajok közös vonása – a táplálékhoz adaptálódott csőrforma mellett – a jellegzetes táplálkozó testtartás is. E fajok az adott növényi részt (toboz, bogáncs, stb.) az ágon ülve jellegzetes előrehajlott testtartásban, karmaikkal leszorítva bontogatják és fogyasztják el."