Megjelent egy cikkem a csíkos csicsörkéről a német AZ-ben. Kicsit büszke vagyok magamra, mert fél év kellett hozzá... Mármint mirte végre leadták.
Mindenkinek mást jelent a hobbink, de nekem, és néhány hozzámhasonlónak a tapasztalataink megosztását, a hazai díszmadártenyésztés öregbítését is. Sokszor kérek cikkeket tenyésztőktöl a Siroki Alkapítvány kiadványába, de gyakran kapom azt a választ, hogy köszönik, de ez nekik rengeteg pénzükbe, és idejükbe került, amire eljutottak a sikerig, nem szeretnének más tenyésztőket előnybe hozni az ő tapasztalataikkal. Ettől mindig padlót fogok. Szerintem pedig pont az a tudás, amit leírunk, örökre, elvehetetlenül marad a mienk. Ezzel az írással ez a faj mindig itt marad velünk, habár a jelenlegi 2,5 pár nem sokáig képes fentartani a hazai állományt. Emléket állítottam benne Kerek Lacinak is talán, abban az értelemben, hogy leírtam a cikkben, hogy ő tenyésztette először a fajt, másodmagammal ezidáig csak mi ketten, szererintünk senki más itthon nem, de Európában sem sokan. Ő törte az utat, hogy most nekem is ennyi élményt adnak ezek a madarak. E fiatal madarakban való gyönyörködés és élmenyek mellett én talán még egy bőrt lehúzok a hobbinkból: gyönyörködök ezekben az írásokban és nagyon sok európai tenyésztővel is megosztom ezt az örömet.
(Ha valakit magyarul érdekel a cikk, írjon, és átküldöm szívesen neki.)
