Tóth Sándor (1951-2025)
Elment egy jóbarát, egy kiváló tenyésztő. Kicsit talán több is volt barátnál. Emlékszem, jót mosolyogtunk azon, hogy 15 évvel ezelőtt, amikor a hazai szövetségben együtt dolgoztunk, azt gondolták rokonok vagyunk. Sokak úgy vélték, Sanyi az apósom, azért járkálok sokat együtt vele.
Azt mondta, egyáltalán nem szégyenkezne, ha valóban a veje lennék, és talán én sem szégyelném, ha ő lenne az apósom. Melegséggel a szívemben nyugtáztam, hogy ezt ő így gondolja.
Jó sok közös nyitrai és kassai út, monori börze volt már mögöttünk. Építettünk együtt madárházat, betonoztunk házat, ültünk órákat az ügyészségen, amikor a Szövetséget vezettük. Jártuk az országot madáreleségért és madárért.
Elmondhatatlan veszteség, hogy ezeknek már vége. A madarászás nélküle már nem ugyanaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése