Aktív és hűséges blogolvasóimnak örömöt szerezve (ketten bizonyosan vannak) teszek már egy újabb bejegyzést.
Az elmúlt héten felhúztuk a falait az új madárházamnak. Ez egy teleltető ház is lesz egyben, kis részben a tyúkok szállása, nagyrészben a törpék teleltetője. Ezt lefotózom hamarosan, eddig még nem sikerült a folyamatos szakadó eső miatt, meg az állandó sötétség okán.
Egy örömhír: a reichenow csicsörke páram összeszoktatása sikeres volt, mert három tojáson kotlott a tojó. Mivel nem akartam a szívemet fájdítani az újabb sikertelenségben bízva, meg sem néztem min ül szorgalmasan, csak a 13 napon. Ekkor három tojást találtam, látszott rajtuk a szerelmi légyott jele (vagyis biztos párzottak) de én beszáradtnak ítéltem őket (a légkamra szokatlanul nagy volt). Másnap hallom ám a félreismerhetetlen pi-pi-pi csipogást a fészekből. Ez volt tegnap előtt. Mivel még most sem hiszem, hogy ezúttal szerencsém lesz, meg sem nézem, hogy néznek ki a kicsik, így legalább nem tudom meg mit vesztettem. Ma azonban még mindig hallom a csippantást, tehát legalább egy él. Főttojást, apró lisztkukacokat, almát, tyúkhurt rakok a szülőknek, valamivel csak etetni fognak.

Hja, a csicsörketenyésztés nehéz szakma.

Kevés bejegyzést ejtettem meg eddiglen, de mindenáron képekkel akartam illusztrálni mondandómat, és mivel nem volt időm fényképezni, nem is írtam. Röviden tehát: két hete fogtam egy zöld hullámos papagájt, amit valószínűleg a törpék zaja csalt a röpdékhez. Nem hagyta magát befogni hálóval, két napig ücsörgött a röpdék tetején. Kinyitottam neki délután a csirkék röpdéjét, ragtam az ajtóba kölest, majd mentem a dolgomra. Este sötétbe értünk haza, zseblámpával kimentem bezárni a tyúkok ajtaját, és átnéztem a röpdét, hát ahogy kalkuláltam, ott ücsörgött bennt a röpdében. Ezsembe jutott később, milyen tuti jó képeket tudtam volna csinálni róla, amikor még szabadon ott ücsörgött a drótkerítésen. De akkor csak arra öszpontosítottam, hogyan tudom becserkészni.
Más. Tegnap lebetonoztam a madárházam, teleltető röpdém alapját, padlózatát, persze egy profi kőműves rokon segítségével. Ami igazán durva amellett hogy kemény munka, az az, hogy egy 2,5x5 méteres betonplacc 45000 Ft-ba kerül (és ez csak az anyag!!!). Hol vannak még a falak, meg a tető??

Ma délután volt még egy kis időm, szépen sütött a nap, kitakarítottam a röpdéket, a tyúkok, csibék alatt kicseréltem a felső talajt (értsd: nálunk ez a Nyírségben gyakorlatilag egyszerű homok), átnéztem a törpék odujait. Ez idáig 30 darab fióka az idén. 50-et terveztem:) Átfogtam 10 fiókát az egyik röpdéből egy másikba, ahol nincs annyi madár, mert már túl sokan voltak ott, és az odukban ismét van 12 kicsi kirepülés előtt. Csupán két pár volt abban a röpdében ahova a kicsiket raktam, valamint 5 odu, hogy éjszakára el tudjanak ülni, de az aljas öregek minduntalan kizavarták őket minden oduból és még a tetejükről is letakarították őket. Félő volt, hogy a kicsik kinnt éjszakáznak a rudakon, így nem volt más választásom, szigetelőszalaggal leragasztottam a legagresszívabb pár odujának nyílását, hogy a kicsik végre elülhessenek. Reggel remélem nem felejtem el leszedni róla:) (habár mire hazajönnék, úgyis kirágnák magukat).

Egy érdekes eset a hétvégéről: Három fészekaljnyi törpelakenfelder tojás tönkremenete után apósomnál 15 tojásból kikelt 6 csibe, aminek persze nagyon örültem. Kotlóstól együtt hazahoztam őket az egyik röpdébe, és valami búvóhelyről, fészekalkalmasságról kezdtem gondolkodni, ahova éjszakára visszahúzódhatnak. A házunk mögött egy rég kidobásra érett, az előző tulaj által ránk hagyott fűnyíró fűgyűjtő tartójára esett a választásom, ugyanis egy nagy műanyag láda tulajdonképpen, ami nagyon jó búvóhely lehetne a kicsiknek. Na mondom, valami hasznát veszem ennek a kacatnak. Fogtam, hátraballagtam a komposztdobhoz, és beleráztam a több éves, benne lévő száraz fű maradványokat. Éppen indulnék tovább, amikor a fűcsomó lassan mozogni kezd, és kis szőrös testek vonaglanak alatta. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy valami patkánytanyát bolygatam meg, de látom ám, hogy egy alom 10 nap körüli kismacska az. Persze rögtön visszaraktam a ládát a helyére, a kiszóródott fű helyett egy lepedőt tettem a kicsik alá, a kiscsirkéknek pedig 3 40x40 -es zsaluzóblokkot toltam egybe, és jól bealmoztam nekik. Na gondoltam, ezek a kiscicák aztán nagyon hiányoztak ide a portára, főleg a röpdés madarak hogy fognak nekik örölni (ja és madaraknak meg a macskák úgyszíntén). Másnak az ablakból kipillantva látom. hogy a házfalhoz símulva a nőstény macska egy kölyökkel igyekszik tova. Na megnézem már a kicsiket- gondoltam. Az utolsó kicsmacskát láttam az anya szájában, mert a doboz üres volt. Úgy néz ki a mamát zavarta az én gondos bealmozásom, és odébb ált. Azt kell mondjam, egyet tudok érteni vele.

Törpe lakenfeldi tyúkok.

Na szóval ahogy említettem, pár kép a lemenő nap sugaraiban néhány törpéről.

Kutyafuttában annyit, hogy ma láttam életemben először párzani a rózsásfejű törpepapagájaimat, pedig igencsak régóta tenyésztem őket. Szóval éppen kint üldögéltünk este a teraszon az én hites nejemmel, amikor a türkiz viola hímem odareppent az ugyancsak türkiz viola tojóhoz (micsoda csudajó fiókáik lehetnének!) és egy kis szárnycsattogtatás után a hátán táncolva, egyre mélyebbre helyezkedve 1-2 másodpercig párzottak. Pedig úgy láttam másik párt választottak maguknak (eredendően amúgy egymásnak szántam őket). Na szóval igyekszem már fotókkal illusztrálni, hol tart az idei törpés szezon. Holnap. Vagy holnapután. De igyekezni fogok.

Sajnos nem élte túl.