2010. április 26., hétfő
















Áprilisi bejegyzés eddig semmi, ahogy újra és újra konstatálom. Csekély idő van írni. Áthúztam a röpdéket jobb minőségű dróttal. Nyíregyházán 1200 Ft/m, majd 5 méterre ettől a bolttól 700 Ft/m, Békéscsabán 400 Ft/m. Ez már tuti ár. 50 m2 fel is ment. Kint van 3 csapat, 10 pár. Első röpde edged dilut aquatürkizek, második röpde türkiz violák sötét faktorral, harmadik narancsarcúak. A teleltetőben maradt vagy 25 edged dilut normál, meg néhány aquatürkiz.

A teleltetőt vakolnom is kéne, már begúzoltam kint, szombaton neki állok. A legtöbb időm a saját házunk csinosítására megy el, a gyerekszobát raktuk rendbe, nemsokára egy újabb kis tagja érkezik - remélhetőleg - a népes madarász társadalomnak: GRÉTA. Majd kap egy röpdét ha felnő, és ott saját tenyészcéljainak megfelelően tenyészhet:)


Néhány kép a kintiekről.

2010. március 13., szombat


Rózsásfejű törpék, türkiz és aquatürkiz violák. Az idén vagy 4 pár ilyen színű madárral indulhatok talán. Ha a havazás elállna, újrahúznám a röpdék rácsát (a tavalyi jég, és a papagájok csőre is erodálta erősen), és kezdődhetne az új tenyészszezon.


Reichenow csicsörkék. Már a negyedik fészekaljukon kotlanak. Eddig semmi.




2010. február 7., vasárnap




Egy alföldi tenyésztőnél jártam nemrég, és néhány valódi kuriózumot fényképeztem. Az egyik legcsodalátasobb talán a japán daru, vagy más néven mandzsu daru (Grus japonensis). Magassága 140 cm, apró szökkenésekkel vagy két fejjel is magasabbra libben, mint a fejem teteje. Igen ritka állatok, CITES I.es madarak (bár ma már A, B, C, D oszlopokba osztják őket). Japánban, Szibéria keleti és Kína északi részén költenek, telelni Koreába, Kína északkeleti és Japán déli részére vonulnak. Gyönyörű állatok.

A csőrükről eszembe jut egy törpegém, amit a Szegedi Fehértó gyűrűzőtáborában hoztam ki a nádasból, és könnyelműen a lábait összefogva cipeltem mellmagasságban, amikor is egy villám mozdulattal úgy a két szemem közé csapott, hogy kishíjján összecsuklottam. Ha az a pici jószág majd a szemem vette, egy ilyen gyönyörűség csúnyább dolgokat is tudna.


Egy másik ritkaság:Granada amazon (Amazona dufresniana)

2010. január 4., hétfő



Új év, új remények. Bízzunk benne ez az év kicsit jobb lesz, kicsit több fióka születik, kicsit szebbek lesznek, kicsit többek fogunk tudni saját madarainkról, kicsit több időnk lesz rájuk, kicsit olcsóbb lesz a köles.
A telet sohasem szerettem igazán. Persze amikor szikrázóan süt a nap, és hó borít mindent, az feledtetni tudja ezt az érzést. De télen egy kicsit minden és mindenki szenved. A kinti és a benti madaraknak sem jó mulatság igazán. A legjobb megoldás az lenne, ha minden állatunkat bent a meleg szobában tudnánk teleltetni, de ez a legjobb körülmények között sem valósul meg. Alapelvem, hogy mindenki úgy és ott tartson madarat télen is, ahogy és ahol az adott faj nem szenved. A -20 C° nem játék. Úgy sem ha csak rövid időre van kint valami, úgy meg plána nem, ha hetekig éjszakázik valami odakint ilyen időben. Nagyon sok madár jól bírja, tolerálja ezt, még a trópusiak is, de hogy nem érzik jól magukat, az biztos.
Szóval felépült az én teleltetőm is időre, a többség már bent van, de néhány törpetyúk nem fért be (mert kakasok és veszekednek, meg néhány tyúk karanténban van), és néhány törpe sem (szintén az összeférhetetlenség miatt). A törpék, amíg az oduban éjszakáznak, nincs baj, ám ha valami miatt kint éjszakáznak (a kicsiket kizsupolják az öregek, vagy valamelyik mazohistává lesz) akkor kezdődnek az ujj fagyások. Még két család maradt kint az 50 madárból, egy pár 4 fiókával, és egy pár 1 fiókával. Ezek közül a négy fiókát az öregekkel, és újabb fészekaljnyi tojással behoztam egy nagyobb ketrecbe, ahogy az a fotón is látszik. E mellett egy kétméteres ketrec (lásd a fotókon) és két kicsi is tele van törpékkel a kazánházban. Minden tiszta törpe. A ketreces madarak, az első fészekaljak, ahogy utaltam már rá, nagyon szépek, hibátlan tollal és körmökkel. Ezek színeiről legközelebb...

2009. december 19., szombat




Tehát ezzel a kis szépséggel vacakoltam mostanság. Több lépésben építettük fel az apósommal, és egy családtag kőművessel. Versenyt futottam az idővel, mert a vakolás (ahogy a képen is látszik, csak belül) csak egy hete lett teljesen kész. De a -18 C° elől ide akartam menekíteni a törpéket, és a tyúkokat. Végül is sikerült, ám a beérkező hideggel együtt egy súlyosabb megfázás, vagy egy kisebb influenza is beköszönt, így a kinti munkák miatt napról napra nyomorultabbul lettem. A tyúkokat már 38 C° -os lázzal telepítettem ki. A törpék egy csapata lett ide rakva, sajnos még néhány pár alatt fiókák vannak, így ezeket nem tudtam a csapatba rakni. Nagyon bízom benne, hogy átvészelik kint ezt a 3 napos kutyahideget.


2009. november 12., csütörtök

Aktív és hűséges blogolvasóimnak örömöt szerezve (ketten bizonyosan vannak) teszek már egy újabb bejegyzést.
Az elmúlt héten felhúztuk a falait az új madárházamnak. Ez egy teleltető ház is lesz egyben, kis részben a tyúkok szállása, nagyrészben a törpék teleltetője. Ezt lefotózom hamarosan, eddig még nem sikerült a folyamatos szakadó eső miatt, meg az állandó sötétség okán.
Egy örömhír: a reichenow csicsörke páram összeszoktatása sikeres volt, mert három tojáson kotlott a tojó. Mivel nem akartam a szívemet fájdítani az újabb sikertelenségben bízva, meg sem néztem min ül szorgalmasan, csak a 13 napon. Ekkor három tojást találtam, látszott rajtuk a szerelmi légyott jele (vagyis biztos párzottak) de én beszáradtnak ítéltem őket (a légkamra szokatlanul nagy volt). Másnap hallom ám a félreismerhetetlen pi-pi-pi csipogást a fészekből. Ez volt tegnap előtt. Mivel még most sem hiszem, hogy ezúttal szerencsém lesz, meg sem nézem, hogy néznek ki a kicsik, így legalább nem tudom meg mit vesztettem. Ma azonban még mindig hallom a csippantást, tehát legalább egy él. Főttojást, apró lisztkukacokat, almát, tyúkhurt rakok a szülőknek, valamivel csak etetni fognak.

Hja, a csicsörketenyésztés nehéz szakma.

2009. október 4., vasárnap

Kevés bejegyzést ejtettem meg eddiglen, de mindenáron képekkel akartam illusztrálni mondandómat, és mivel nem volt időm fényképezni, nem is írtam. Röviden tehát: két hete fogtam egy zöld hullámos papagájt, amit valószínűleg a törpék zaja csalt a röpdékhez. Nem hagyta magát befogni hálóval, két napig ücsörgött a röpdék tetején. Kinyitottam neki délután a csirkék röpdéjét, ragtam az ajtóba kölest, majd mentem a dolgomra. Este sötétbe értünk haza, zseblámpával kimentem bezárni a tyúkok ajtaját, és átnéztem a röpdét, hát ahogy kalkuláltam, ott ücsörgött bennt a röpdében. Ezsembe jutott később, milyen tuti jó képeket tudtam volna csinálni róla, amikor még szabadon ott ücsörgött a drótkerítésen. De akkor csak arra öszpontosítottam, hogyan tudom becserkészni.
Más. Tegnap lebetonoztam a madárházam, teleltető röpdém alapját, padlózatát, persze egy profi kőműves rokon segítségével. Ami igazán durva amellett hogy kemény munka, az az, hogy egy 2,5x5 méteres betonplacc 45000 Ft-ba kerül (és ez csak az anyag!!!). Hol vannak még a falak, meg a tető??

Ma délután volt még egy kis időm, szépen sütött a nap, kitakarítottam a röpdéket, a tyúkok, csibék alatt kicseréltem a felső talajt (értsd: nálunk ez a Nyírségben gyakorlatilag egyszerű homok), átnéztem a törpék odujait. Ez idáig 30 darab fióka az idén. 50-et terveztem:) Átfogtam 10 fiókát az egyik röpdéből egy másikba, ahol nincs annyi madár, mert már túl sokan voltak ott, és az odukban ismét van 12 kicsi kirepülés előtt. Csupán két pár volt abban a röpdében ahova a kicsiket raktam, valamint 5 odu, hogy éjszakára el tudjanak ülni, de az aljas öregek minduntalan kizavarták őket minden oduból és még a tetejükről is letakarították őket. Félő volt, hogy a kicsik kinnt éjszakáznak a rudakon, így nem volt más választásom, szigetelőszalaggal leragasztottam a legagresszívabb pár odujának nyílását, hogy a kicsik végre elülhessenek. Reggel remélem nem felejtem el leszedni róla:) (habár mire hazajönnék, úgyis kirágnák magukat).