Olyan deja-vu érzésem van mostanság megint. Történt ugyanis, hogy az ez évi fehérhasú csicsörke tenyészkísérleteim zátonyra futása után, végső próbálkozásként, egyszerre indítottam be egy kanári párt, és két fehérhasú párt, hogy ha hibák történnének a kelés és a nevelés során, a kanári párhoz lehessen dajkásítani, és a fehérhasúak nevelését is meg lehessen figyelni a kanári fiókákkal. Tojogattak a fehérhasúak, összegyűjtöttem 3 tojást, a többit sajnos összetörte az egyik pár. A kanári 3 nappal hamarabb kotlott le, a vége fele, 16 nap kotlás után már nyűglődött, minden nap azért imádkoztam, hogy le ne szálljon a tojásokról. Ám amikor kikelt az első kicsi (2 tojásban volt fióka) a tojó nem etetett. Természetesen ismét kivert a hideg veríték. A két pár fehérhasúból az egyik pár el is kotlott a kanári tojásokon, de azok terméketlenek lettek, mint utóbb kiderült. Nem volt más választásom, másfél nappal a kelés után kezdetét vette a "kókányolás". A fióka és a termékeny tojás ment a fehérhasú pár alá. Az első pozitívum, hogy rögtön meg is etették a kicsit, majd másnap kikelt a második fióka is. Őt is megetették. Ennek a párnak a fiókái eddig nem maradtak meg, ugyanis az az érdekes, számomra értelmezhetetlen jelenség mutatkozott náluk az idén és tavaly is, hogy az amúgy etetett fiókák hasában egy kemény csomó képződött, mintha olyan táplálékkal etetnék őket a szülők, amit nem tudnak megemészteni. Így a kicsik 5-6 naposan mindig elpusztultak. Mintha most is láttam volna hasonlót a nagyobbik fiókánál. Természetesen az kivitelezhetetlen, hogy a keléstől a szülők ne kapjanak semmi kemény magféleséget, csak lágyeleséget, de összegyűjtöttem nagyon sok félérett vadkölest, lósóskát, ligetszépét, kaptak sok négermagot (az legalább jó kicsi magféleség), és a tűzpintyek fűmagvas, perillás keverékét. Csíráztatott magot egyelőre nem kapnak, a tojásos eleséget szépen eszik.

Ezen kívül nem maradt más eszköz a kezemben, bízok -ahogy eddig tettem- a jószerencsében.